Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

                Beteg volt egy lófalvi vén paraszt, olyan beteg, hogy majd’ belepusztult. Az orvosok alig tudták helyreműteni a sok nyavalyáját. Amikor már lábadozott, fölírtak neki derékövnyi lajstromot, hogy miket kell megvásárolni és az utasítások szerint rendszeresen beszedni.

                Valahogy hazaengedték szegényt a kórházból, abból a klórbűzös, embersápasztó vaságyas szobából. Otthon mégis más volt: az ágyba friss surgyét tömött az aggódó feleség. Friss, illatos, zizegő szalma, habosra fölrázott tollpárna, az asszony gondoskodása, a rokonok, barátok látogatása, a kemence pattogása, a kredenc, az asztal, a székek, az udvaron a kutya hangja, a tyúkok lármája, minden, minden olyan barátságos volt, hogy az embernek megjött tőlük az életkedve.

                Csak ne lett volna az a kosárnyi ilyen-olyan színű és formájú emberkínzó, keserű bogyó! Hol is volt az esze annak, aki ilyesmi gyártására adta a fejét, hiszen semmi jó nem volt bennük? És méghozzá minden nap, mint egy elítéltnek, háromszor is enni kellett belőlük. Az asszony soha, semmi pénzért ki nem felejtett volna egyet sem közülük.

                 Ezt ki nem állhatta az öreg. Inkább fölkelt, járkált, mutatta, hogy már jócskán fölgyógyult, csak ne kelljen azokat a mérgeket nyeldesni. De a hű feleség nem engedett. Reggel, délben, este úgy kiszámolta a pirulákat, hozta a friss vizet a csuporban, hogy csak gyógyulni lehetett ettől.

                 Egyszer aztán az öregasszony kezdett fölfigyelni valamire. Szennyes lett a földrevaló az elsőház felé. Mi a csudától került rá kosz? Hiszen csak vasárnap mennek oda be az ünneplő ruhákért. Hogy ne szólják meg a látogatók, tiszta földrevalót terített a kérdéses helyre. És pár hét múlva halványan azon is kezdett látszani, hogy valaki jár rajtuk, a fehér csíkok kezdtek megsárgulni. Kérdezte az öreget, az csak nyögött és emlegette a betegségét, hogy a nagy fájdalomtól őt nem erőlteti a járkálás.

                  Az aggódó néni képzeletét azonban annyira fölcsigázta a szokatlan jelenség, hogy titokban leskelődni kezdett. Nem is kellet sokáig várnai, mert alig ment el a kertbe, az öreg fiatalos gyorsasággal besurrant az elsőházba. A hitves pedig még ifjabb igyekezettel az ajtóhoz lopakodott. Beleset, és hát…

-          Jaj, Istenem! Megüt a guta! Meghal az öreg! – szaladt ki az udvarra kétségbeesett kiáltozással.

Hamarosan összecsődült néhány szomszéd, hogy segítsenek nem engedni meghalni az öreget.

-          Vége neki! Pálinkát ivott a sok orvosságra! Láttam a két szememmel.

-          Csak az egyikkel, asszony! A kulcslyukon hogy néztél be két szemmel?

-          Jaj, ennek még van kedve tölteni az időt! Mindjárt összeesik. Itt fog meghalni a szemem láttára. Hívjatok mentőt! Hátha ideér, mielőtt baj lenne!

        Meg is történt hamarosan a segélyhívás, hiába ellenkezett az öreg. Még azt is bevallotta, hogy a mai nap nem itta meg a pirulákat, hanem a zsebébe tette. Hiába, megjött a villogós autó. Megrohanták a vénembert az orvosok. Kinyújtották az ágyon. Mérték, csiklandozták, kérdezték, hánytatták. Őrület, mit lerendeztek szegénnyel. Szinte ebbe halt belé. De a nagyobb biztonság kedvéért beszállították a nagy városba, abba a szédítő forgatagba.

         Szerencsére az ismerős orvos kezébe került, aki műtötte. Kedves volt a doktor úr, kezet fogott az öreggel. Hosszan elbeszélgetett vele. Még azt is megkérdezte, hogy van-e kedve lányok után nézni. Az öreg megbarátkozott a fehér köpenyes úrral. Még a titkait is bevallotta neki.

          Ekkor az orvoson volt a csodálkozás sora. A vén paraszt kaján vigyorral suttogta, hogy bizony ő kitolt az asszonnyal, nem ivott meg egyetlen pirulát se, csak az első héten. Azért mégis kellett egy hét, hogy kitalálja, mit tegyen a keserű bogyók ellen. Szépen az ingujjába csúsztatta a színes „gombokat”, aztán ivott néhány korty vizet. Az asszony megnyugodott, és ment a kertbe dolgozni. Így volt idő megszabadulni a keserű szemektől. Sőt rászimatolni a pálinkára. Ettől kezdve rendszeresen kúrálta magát ezzel a folyékony orvossággal.

A professzor úr ugyancsak hüledezett, a vizsgálat után:

-          Tata, maga úgy rendbejött, mint egy húszéves!

-          Na, látja, doktor úr, azért a házi pálinka mégiscsak gyógyszer!

Kisebb botrány csak akkor lett az ügyből, amikor az orvos új receptet adott a hitvesnek: engedjék inni az öreget!

-          Ezután is? Sze’ mind megitta a temetésére félretett pálinkát…

Megtekintések: 591

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Modi Dezsö Január 16, 2014, 11:08pm

Köszönjük hogy megosztottad ezt a közismert gyogyszer történetét!

Mindenkinek jó egészséget aki fogyassza és aki nem iszik is szokjon rá hogy megelözze a betegséget!!!

Hozzászólt voros eva December 28, 2013, 9:50am

   Nagyszeru iras!Valoszinu igaz tortenet! Egyszer azt mondta valaki,hogy amit a palinka nem gyogyit,azt az orvosag  sem!!!

Hozzászólt dr. Csap László Attila December 12, 2013, 12:35pm

teccik

Hozzászólt Tállai Enikő December 11, 2013, 4:59pm

Hát ez remek történet volt! :) Olyan jót nevettem, még szerencse, hogy egyedül vagyok ahol olvasom. :)

Nagyon eredeti az írás, ráismerek a földrevalós elsőházra, meg a surgyéra is.:)  Nagyon tetszett. Köszönöm.

Hozzászólt Császár Árpád December 11, 2013, 4:39pm

Kedves Mihály ! GRATULÁLOK!!!- így csupa nagy betűkkel mikor már az írása nyomán "komoly" csevej vita bontakozik ki akkor azt jelenti, hogy igen csak "közérdeklődésre" tart számot kedves írása.                     

Drága Amanda csak annyira vegye komolyan a "gyógyszerhez" való hasonlatos  tőbécske mennyiségű pálinkát amennyire a túlzott gyógyszer fogyasztást. Kulturált ember mindkettőből tudja a mértéket és aki meg nem az egyformán szenved mindkettőtől és merem feltételezni, hogy az a réteg meg nem itt szívja magában ama nedűt(és a kultúrát) "Ha mindenki annyi pálinkát inna, amennyiről beszél, akkor nem lennének hozzászólások." bocs a Mihálytól az idézet  mert ennél találóbban magam sem tudtam megfogalmazni.

Hozzászólt Szilágyi Mihály December 11, 2013, 3:34pm

Dehogy haragszom, hiszen itt most nyilvánvalóan viccelődünk!

Ha mindenki annyi pálinkát inna, amennyiről beszél, akkor nem lennének hozzászólások.

Hozzászólt Szilágyi Mihály December 11, 2013, 12:24pm

Jaj, csak össze ne vesszünk a pálnkaivás mennyiségén, mert a nagy lökdösődésben még kilötyögtetjük a poharak tartalmát! S akkor meg azon fogunk marakodni, hogy ki lökött meg.

Inkább igyunk annyit, hogy ne szédüljünk egymásnak - (((ne tudjunk kikelni az ágyból)))

Hozzászólt Dr. Csuták János December 11, 2013, 11:38am

Bocsánat, szószátyárságomban lefelejtettem a legfontosabbat: gratulálok, kedves, meleg, jókedvű írás volt.

Hozzászólt Dr. Csuták János December 11, 2013, 11:37am

Volt egy nagy-nagy unokanéném, vagy ki tudja, mi a rokonsági foka/titulusa, szóval Apámnak volt első unokatestvére, ami Erdélyben szerencsére még igen közeli rokonságot jelent. Mikor egyszer meglátogattuk, szólt az unokájának, hogy hozza be a pálinkát. "Tudod, azt" - tette hozzá, és nekünk megmegyarárzta, mi az az az: az a pálinka, amit a koprsójába kell tenni melléje, ha eljön az idő. Ő akkor nyolcvanhatéves volt, és azért kínált meg minket ebből a már-már szakrális italból, mert ki tudja, találkozunk-e még, és annyival kevesebb az üvegben, amit most megiszunk, meg se látszik a koporsó sötétségében. Aztán kilencnekétéves koráig még párszor ihattunk belőle, érdekes módon mindíg tele volt az üveg. Az egyik alkalommal az unoka megsúgta, hogy minden reggel feltölti az üveget, hogy ki ne fogyjon, Csak annyit kell utánatölteni, amit Kicsinanó (így hívták a nénémet a családban) naponta reggel megkortyint, vagy ha nagy ritkán vendég jön... De hagy igya, mondta az unoka szeretettel, hiszen ez tartja benne a lelket. Kicsinanó minden vasárnap délelőtt ment a templomba, télen-nyáron, mindíg mosolygott és egyszer csak elment. Az üveg pálinka ott fekszik mellette a sötétben.

Hozzászólt Kertesz Maria December 11, 2013, 10:35am

Nagyon szellemes,kedves,es valoszinu igaz tortenet,es talan hasznos is

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2022   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek