Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Néhányan azt mondják, az emberek intelligens lények, ez az írás erre szeretne rácáfolni.

 

 

 

 

 

 

Hűvös reggelre ébredt az erdő. Leesett az első hó. Legszívesebben minden állat otthon ült volna, mégis az erdei ösvényeken rengetek friss lábnyom árulkodott arról, hogy valami készül. A nyomok egy nagyobb tisztás fele vezettek. Itt gyülekeztek az állatok, rendkívül fontos megbeszélni valójuk akadt. A téma az ember. Nyolc óra tájban, már egy tűt sem lehetett volna leejteni, benépesedett a tisztás. Megérkezett az állatok királya az oroszlán. Elbődült, ezzel jelezte, kezdődhet az értekezlet. Fél szemmel megnézte a jegyző a helyén van-e. Medve úr készen állt kezében ott volt a toll, a papír meg a pecsét.

- Kedves barátaim - kezdte el az oroszlán a beszédét, - mint tudjátok azért gyűltünk ma itt össze, mert az utóbbi időben rengeteg panasz érkezett hozzánk, az emberről. Ezek közül néhányat meg is hallgatunk. Tessék, akinek panasza van, jöjjön ide előre, mutatkozzon be és mondja el.

Elsőnek a varjú érkezett, meghajolt az oroszlán előtt, majd beszélni kezdett:

- Varjú Péter vagyok, a panaszom a következő. Úgy-e tudjátok, mi varjak szeretünk csoportokban repülni, csattogtatjuk szárnyainkat, hangoskodunk, és mint minden élőlény, amely táplálkozik, megszabadulunk a feleslegtől. Igen ám de egyre kevesebb a hely ahol kedvünkre hancúrozhatunk, s ez az embernek köszönhető. Kedvenc játszóhelyünk ugyanis a városok parkjainak fái közt van, közel van egy játszótér is, ahol gyerekek játszanak. Ezt is szeretjük nézni.  Igen ám, de egy ideje, megjelennek fehér ruhába öltözött emberek, hatalmas zajt csapnak kereplőkkel, dudákkal, ha kell légpuskával is lőnek, csakhogy elzavarjanak. Nem tudom mi a bajuk velünk, hiszen zajongani ők is szoktak, sokkal erőssebben, mint mi, gondolom ők is megszabadulnak evés után a feleslegtől, s az trágyázza ráadásul az anyaföldet. Elismerem, néha esik rossz helyre kaka, de humorérzékük is lehetne, sőt örülhetnének, hiszen ők találták ki, ha emberi ürülékbe lépnek, szerencsét hoz. S ez az állatira nem érvényes?

A varjú után, az őz érkezett.

- Őz János a nevem. Mi is csoportokban élünk, szeretünk szabadon szaladgálni az erdőben, réteken. Csak szomorúan tapasztaljuk, egyre kevesebb az erdő, fakivágástól hangos nap, mint nap. S ez nem elég egyre többen vadásznak ránk, eresztenek ránk vérengző kutyákat. Még elnézem, ha egy őzgidát, lelőnek, s tudom olyan család asztalára kerül, ahol három éhes gyerek van, de azt már nehezen, amikor látom lefagyasztják húsunkat, jó pénzért árulják, s amikor már elrothadt, mivel senkinek sem kell kidobják. Ezek után milyen szívvel engedjem, hogy a gyerekek bámulják, és simogassák kicsinyeimet….

Az őz után a pacsirta következett, ő az énekesmadarak nevében szólalt fel.

- Pacsirta Gyurikának hívnak. Mi énekesmadarak szeretünk énekelni, dalunktól minden erdőlakó felvidul. Nincs szebb muzsika, két szerelmes madár udvarlási dalánál. S képzeljétek, egyre gyakrabban kell fura gépzenét hallgassunk, olyan hangerővel ami enyhén szólva túlzás. Kijönnek az emberek szabad napjaikban az erdőbe, és ahelyett, hogy csendben hallgatnák az erdő ezer féle neszét, hangját, s ettől gyógyulnának, olyan zajt csapnak, borzasztó.

Hosszú csend követte a panaszáradatot. Érződött, az állatok tanácstalanok, mivel lehetne rádöbbenteni az embert arra, hogy a testvéreit írtja, hiszen ő is a természet gyermeke, mint minden. A kínos csendet a medve törte meg, mindenki azt gondolta, na végre egy valaki közülünk, aki kiáll az ember mellett. De tévedtek.

- Ti ismertek olyan állatot, aki ahol él, azt a helyet, az otthonát, szétrombolja?

Kínos csend következett. Mindenki hallgatott, az állatok szerették az embereket, nem akartak erre a kérdésre válaszolni, hiszen tudták minden állat vigyáz az otthonára, csak az ember képes arra, felépít egy gyönyörű várost, majd tíz év múlva tankokkal, fegyverekkel a porig rombolja.

Hullni kezdett a hó, lassan elindultak az állatok haza. Tudták lesz még ilyen találkozás, hiszen ez a helyzet tarthatatlan, ezen sürgősen változtatni kell. A kérdés csak az hogyan?

 

Megtekintések: 383

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Radics Pálné,Medgyessy Éva December 3, 2011, 1:43pm

Nagyon megfontolandó az "állatok" megfigyelése és valóban sürgősen változtatni kell ezen." A kérdés csak az ,hogyan?"

Gratulálok a témához!

Hozzászólt Dr. Varga Terézia (vterezia) November 30, 2011, 10:44pm

Egy pár nappal ezelőtt amikor találkoztunk az utcán meséltél az írásodról , amikor tegnap megláttam nagyon megörvendtem neki és elolvastam ,csak gratulálni tudok mert nagyon tetszett ...........

Hozzászólt Erdei Janos November 30, 2011, 5:18pm

Kedves Zsolt,nagyon megkapo es sajnos nagyon igaz a tortenet,surgosen fel kell ebrednunk, mert mindent rombolunk,Hala Istennek itt Amerikaba sokkal komolyabban veszik a termeszet, allatvilag vedelmet de ez sem eleg,sokkal tobbet kell tenni,Te Zsolt ehez jarultal hozza irasoddal, ,dicseret erte,barcsak mindenki igy gondolkodna,de gondolj arra,hogy ezzel az irassal sok honfitarsunk figyelmet felkeltetted.

                                                                                 Erdei Janos New Yorkbol

Hozzászólt Szente Cs. Janos November 30, 2011, 4:27pm

Ügyes ! 

Hozzászólt Vinczeffy Zsike November 30, 2011, 2:01pm

Szenzációs!

Nagyon tetszik. Az Ember okulhat belőle.

 

Hozzászólt Cseh Tamás November 30, 2011, 12:29pm

jó írás,gratulálok hozzá!!

Hozzászólt Csúcs Mária November 29, 2011, 8:39pm

Az a nagy igazság, hogy Darwin erősen mellényúlt. Nem a majmoktól származunk. Ettől még sok vad van közöttünk az tény.

Hozzászólt Berekméri D. István November 29, 2011, 3:21pm

Tetszett írásod! Az "állatértekezlet" jelentőségét csak emeli az a tény, hogy a megoldás- kiút, elmarad, hiszen ez már az embertől függ. Csodálni való az állatok esetében az, ahogyan ösztönösen, de "okosan" is igazodnak életfeltételeikhez, keményen megvívják - fajok úgy, mint egyedek -a létért való küzdelmet!

Hozzászólt Gálffy Mária November 29, 2011, 11:59am

Nagyon kedves,aranyos történet.De hogy is várnánk el az EMBERTŐL,hogy szeresse a természetet,növényeket,állatokat,amikor saját FAJTÁRSAIT is gyűlöli.Amíg a minden iránti szeretet vissza nem tér a FÖLDRE,nem változik semmi.Reménykedjünk,hogy eljön az idő,hisz a REMÉNY hal meg utoljára.

Gratulálok a jó kis novellához,várunk még.

Hozzászólt ifj: Kovács Árpád November 29, 2011, 10:56am

Mint tudjuk az ember a legvadabb állat faj. Hiszen egyedül mi és néhány emberszabású majom faj képes csak kedvtelésből ölni, és Darwin által tudjuk, hogy az emberi faj egykor majom volt. S hadd ne beszéljek arról, hogy mennyi kárt okozunk környezetüknek hiszen azt mindnyájan tudjuk és kiderül a történetből is.  Kedves Sánta Krisztina:  Én egy kicsit optimistább vagyok, mert én is úgy gondolom, hogy a jelenlegi generációval nem tudjuk megváltoztatni a kialakult helyzetet, de én azt tapasztalom, hogy a mostani fiatalok egyre nagyobb többsége látja a természetben okozott káros hatását az emberiségre és próbálnak tenni ezek ellen.  A mi felelősségünk akik már most felismertük ezt a helyzetet az, hogy még jobban beléjük neveljük a környezet tudatos élet módod, és így talán sikerül meg mentenünk a földünket.   Reméljük akkor még lesz amit meg menteni

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek