Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.



Egy csodálatos nap a koldus életéből

 

 

 

 

Már három hete együtt laktunk a barlangban, amit át is alakítottam. Szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy két ember kényelmesen elférjen benne. Rékától elhoztuk ide az ágyát, és az asztalát, két székkel együtt, meg egy kis vaskályhát. Ma reggel éppen a kályha egyenletes duruzsolására ébredtem. Réka ezek szerint már felkelt, tüzet rakott és főzte a teát. Kiugrottam az ágyból, mosakodtam, felöltöztem, elvégeztem a reggeli teendőimet és leültem az egyik székre. Furcsa érzés kerített a hatalmába, szemem könnybe lábadt, elfordultam ne lássa rajtam, de elkéstem

.- Tudom, mit érzel- szólt, bársonyos hangja betöltötte a barlangot. Nem jó az embernek egyedül, társ kell neki, akivel együtt vágnak át az élet tengerén. Neked szerencséd van,- folytatta, közben pedig kirakta a reggelit az asztalra - a magány nem összetört, hanem megerősített, ez annak köszönhető, hogy olyan barátokat kerestél, mint a Nap, a Hold, a Csillagok, a Víz, a Fák, az állatok és a Tűz. Ők segítettek neked életed legnehezebb perceiben és látod engem is, ők küldtek hozzád.

- Igen tudom- feleltem könnyeim lassan felszáradtak arcomon. Sokáig lázadtam a sorsom ellen, nem értettem miért nekem kell szenvednem, olyan családból származom, amelyben béke és egyetértés alig volt. Szüleim nem tudtak békében élni egymás mellett, ezért szétváltak. És mivel férfiember vagyok, az édesapám hiánya megviselt nagyon. Istent kezdtem el számon kérni az engem ért fájdalmakért. Birokra keltem vele, ádázul küzdöttem, mindent beleadtam és egyszer csak azt vettem észre, tudom a válaszokat a kérdéseimre.

Réka huncutul mosolygott, s közben elrakta az asztalt, leült velem szemben, mélyen a szemembe nézett.

- Azt tetted, ami a legmegfelelőbb volt, és amit igazából kevés ember mer megcsinálni. Nézz szét a világban, mit látsz? A börtönök tele vannak olyan férfiakkal, akik apa nélkül nőttek fel. Mert az is lehet, van édesapja egy embernek, csak lelkileg és érzelmileg teljesen más hullámhosszon mozog, mint a fia. S ha nem képes a fiával egy hullámhosszra kerülni, a gyerek számára nem létező lesz. Ma komoly problémák vannak a világban, példa erre a gyerekek körében elterjedt erőszak. És mit gondolsz, mi ennek az oka?- kérdezte, s megfogta a kezem.

- Hát nem is tudom- feleltem.

- Dehogynem, tudod te nagyon jól, csak nem akarsz most erről beszélni. Akkor most átmegyek a faluba, tanítom Rebekát, délben újra látjuk egymást,- azzal megcsókolt és elindult a cigány falu felé. Addig néztem utána, míg formás alakja el nem tűnt a szemem elől.

 

 

 

 

xxx

 

 

 

Amióta Réka hozzám költözött, gyökeresen megváltozott az életem. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, alkalmazkodnom kellett hozzá. Nagyon megszerettem, ezért ez nem esett a nehezemre. Igaz lelkemnek egy kis darabja zúgolódott, most hogy lesz, nem fogod tudni azt csinálni, amit szeretnél, ilyesmit súgott a fülembe. Én pedig visszaválaszoltam neki, ilyen az élet, változni kell és most e miatt, feladom lényem azt a részét, amely megszokta a kényelmet a soha senkihez nem való alkalmazkodást. Hát biztos vagyok benne fájt ez neki, de nem volt mit tenni, hiszen én vagyok az úr a háznál. De nem csak ebben változott az életem, távlatok nyíltak meg előttem, olyasmiken kezdtem gondolkodni, amiken még soha, vagy nagyon ritkán, mivel azt gondoltam ezek a dolgok számomra elérhetetlenek.  S ebben a szél barátom is ludas volt egy kicsit, mert ahányszor leültem a barlang előtti „kövemre” és szokás szerint hagytam gondolataimat, menjenek a maguk útján a fejemben, azt vettem észre keletkezett egy enyhe szellő, s azzal a fejemben is megjelent egy gondolat a bőségről, gazdagságról. Ugyanis Rékával elkezdtük tervezni a jövőnket. Érdekes dolgot mondott nekem, egymás mellett feküdtünk, amikor megszólalt.

- Tudod-e miért nevezi a Biblia a hit példaképének Ábrahámot.

Rögtön nem válaszoltam, inkább azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok Ábrahámról. Úr  városában lakott , volt egy látomása, amiben Isten felszólította, hagyja ott az otthonát, mert elvezeti őt egy gazdag földre, és ő elindult.

- Azért- folytatta Réka látva, hogy nem válaszolok,- mert megmutatott neki egy láthatatlan gazdagságot és azt mondta neki, ez a tied, ő pedig elhitte és elindult e felé, pedig azt sem tudta hol ez a föld. Ha tehát mi emberek nem merünk gazdagságról gondolkodni, sosem leszünk igazán gazdagok, ugyanis az igazi gazdagság a láthatatlanban van.

Elgondolkodtattak Réka szavai, már azért is, mert nagyon sok tehetős embert ismertem, ezek közt volt olyan, akiben még érző szív dobogott, de sajnos volt olyan is, akinek a szíve kemény volt, mint a kő. Eszembe jutottak Jézus szavai, amiket a gazdag ifjú kapcsán mondott tanítványainak:-„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába”. Viszont rögtön eszembe jutott az álmom is, és Jézus szeme, amely azt üzente, vigyázzak a tanításában semmi sem az, aminek látszik. Akkor most mi van, mi az igazság, teljesen összezavarodtam, azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy leány. Viszont a bőség és gazdagság gondolata ott motoszkált a fejemben, nem hagyott nyugton. Elhatároztam, kerül, amibe kerül, utána járok mi az igazság ezen a területén az életnek. Mert egy dolgot biztosan tudtam már, az egyedüllét  megtanított rá , élet és halál, szegénység és gazdagság, Isten kezében vannak ezeket Ő osztogatja és mindenki azt kapja amit megérdemel, hiszen a gazdagságra meg kell érni, az, felelősséggel jár, és még azzal, hogyha gazdag vagyok, más is legyen az,  a gazdagság sosem lehet öncélú, mert abban a pillanatban ahogy az lesz tönkreteszi az embert. Ennek ma a világban vannak jelei. De egy életem egy halálom, a választ bíz én, megtalálom, s ezzel életem egy új értelmet nyer. Nincs idő, tehát a tétlenségre, kalandra fel.

 

 

 

 

xxx

 

 

Miután Réka eltűnt a szemem elől, tébláboltam még egy keveset a barlangban, majd munkához láttam. Rékával megegyeztük, egy kis veteményes és virágos kertet fogunk készíteni a barlang mellett. Először a kiszemelt helyet be kell keríteni, az ehhez szükséges faanyagot már idehordtam a falúból, ennek álltam most neki. Szépen kimértem milyen hosszú is legyen a kert, leléptem kb. 25 lépést ennyi bőven elég és utána a szélességet is, ez 20 lépés.

Majd nekiláttam a területet három oldalról bekeríteni. Ez azért volt fontos, mert elég sok állat járt errefelé, s ha már dolgozunk a kertben, akkor szeretnénk, ha eredménye is lenne a munkánknak. Az idő gyönyörű volt, sütött a nap, igaz még hűvös volt egy kicsit, de érződött a levegőben, itt a tavasz. Csodálatos évszak ez minden újjászületik, virágba borul, túlcsordul minden az élettől, és ilyenkor éri utol az embert is a szerelem. Rékára gondoltam és gyorsabban kezdtem dolgozni, szerettem volna befejezni a kerítést, mire visszajön. Éppen az utolsó deszkát szegeztem fel a helyére, amikor távoli kutyaugatás hangját hozta felém a lassan fújdogáló szellő. Ezer kutya közül is megismertem volna, Buksinak a hangját, letettem a kalapácsot és hangosan kiabálni kezdtem.

- Buksi! Buksi! Gyere a gazdihoz,- s közben figyeltem mikor bukkan fel a domb mögül. Nagy meglepetésben volt részem, mert a Buksi helyett egy vágtató disznó bukkant elő, szinte a semmiből és pillanatokon belül ott volt előttem, mire magamhoz tértem a meglepetéstől, annyit éreztem, repülök, neki a kerítésnek, majd reccs és kikötöttem a földön nyakamban a kerítés egy kis részének a darabjaival, szerencsére, meg egy röfögő disznóval mellettem, aki jóízűen rágogatta, finoman persze, előálló füleimet.

-  Gizi mit csináltál? Hm- kérdeztem és hatalmas kacagásban törtem ki. A disznó meg rám nézett, szemei huncutul csillogtak, majd játékosan döfködni kezdett az orrával. Óvatosan benyúltam a hasához és elkezdtem vakarni azt, Gizi erre lefeküdt, lábait az égnek emelte és mintha nevetett volna, annyira jól esett neki a has vakarás. Ebben a percben érkezett meg Réka is Buksival. Mikor meglátott a nevetéstől fetrengeni kezdett, Buksi meg vadul ugatni. Barátaim úgy nevettek majd megpukkadtak a röhögéstől, a Nap olyan volt, mint egy felfújt léggömb, olyan erősen kezdett sütni, azt gondoltam meg akarja perzselni a Gizit. A szél pedig féltem halálra röhögi magát. Még annyi erőm maradt, hiszen én is nevettem, odaszóltam a Napnak.

-Aztán ezt a jelenetet mutasd meg a Holdnak és a Csillagoknak is – s azzal nevettem tovább, fájt már a hasam belé, de mit volt mit tenni. Ez egy ilyen nap volt, titkon pedig azt reméltem, legyen sok ilyen nap az életünkben.

Megtekintések: 66

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ruszka Zsolt Június 23, 2011, 11:38am
Rendben van.
Hozzászólt Tállai Enikő Június 23, 2011, 10:59am
Egyetértek Jánossal, én is az elsőt várnám. :)
Hozzászólt Szente Cs. Janos Június 23, 2011, 10:50am
Szerintem kezd meg az elsővel.
Hozzászólt Ruszka Zsolt Június 23, 2011, 10:35am
Fölteszem egész a kilencedik részéig, s azután kezdem az elsőtől.
Hozzászólt Ruszka Zsolt Június 23, 2011, 10:34am
Ez a hatodik része.
Hozzászólt Tállai Enikő Június 23, 2011, 9:21am

Kedves Zsolt!

Köszönöm az írásod, jó volt olvasni, ahogyan a barlanglakó férfi kezdi megtalálni lelki békéjét az egyszerű - néha kalandos - körülményekben. Van ideje mindenre, még mély elmélkedésekre is, amire kevés ember szakít időt a "rohanó" világban...

Csak így tovább és várom az "előzményeket" is. :)

Üdvözlettel:Enikő

Hozzászólt Szente Cs. Janos Június 22, 2011, 10:04pm
Szia Zsolt !!! Na végre ! Garantáltan jó helyre hoztad írásaidat.Sok sikert.
Hozzászólt Ruszka Zsolt Június 22, 2011, 8:16am
Köszönöm szépen a dicséretet, igen ez egy 12- részből álló írás, ez volt az ötödik része, fölteszem öket az elejétől.
Hozzászólt Dr. Csuták János Június 22, 2011, 7:44am

Sok ilyen napot és sok ilyen írást kívánok.

Érdekes lenne tudni a megelőző napokról: hogí került a barlangba, hogy jött Réka a "képbe". Biztosan nem csak úgy hipp-hopp történtek a dolgok, izgalmas titkokat sejteni bennük.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek