Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Szép napsütéses délután volt, a levegő szinte izzott a forróságtól. Az egész család a kertben hűsült, ha az árnyékban való üldögélést, lehet ennek nevezni. A két gyerek éppen csapd le csacsit játszott, míg édesanyjuk, hámozta a pityókát. A családfő a tűzhelyet készítette elő, körbe, apró kövekkel rakta ki a kikapált részt, majd forgácsot állított fel ügyesen indián módra. Ezután papírt tett a forgácsok közé és begyújtott. Csípős füst szállt fel, majd a forgácsok egyenletes ropogása jelezte, meggyúlt a tűz. Mintha összebeszéltek volna erre, úgy ugrott fel a két gyerek az asztal mellől, odaszaladtak a tűzhöz, szerették azt nagyon, ezért piszkálni szokták, az apró szikrák miatt, amik így keletkeznek és szállnak fel nagy pattogás közepette a magasba.
De ma az apukának nem volt jó kedve, ugyanis megszűnt a munkahelye, huszonöt év után munkahely nélkül maradt. Azt sem mondták, köszönjük, azt a sok- sok fáradozást, semmit, kidobták, mehetsz isten hírével. Még nem merte megmondani a feleségének sem, szégyellte magát és dühös is volt, meg félt, attól hogy hogyan tovább.
- Hagyjátok abba!- mordult rá a gyerekekre.
A gyerekek értetlenül néztek apjukra, Demeter, a nagyobbik rögtön meg is szólalt.
- Mi van veled édesapám? – Ilyent nem szoktál csinálni.
Zsófia a felesége is odajött hozzá, gyöngéden átölelte, s megszólalt:
- Én láttam, ahogy hazajött, hogy valami nem stimmel. Csak nem akartam megkérdezni.
- Apuka- szólalt meg a kisebbik fiú is,- te mondtad nekem, ha valami fáj, vagy ha valaminek örülsz, azt mondjam meg neked, arra tanítottál, fejezzük ki bátran az érzéseinket, mond el nekünk mi bánt.
Egy könnycsepp gördült le az apuka kék szemén, miközben halkan megszólalt: - Hát…..nincs munkám többé… kiraktak. Zsófia átölelte, s így szólt:- Ennyi… ó hát ez nem olyan nagy baj, mi melletted állunk mind a hárman.- Igaz gyerekek?- szólt s közben vadul kacsingatott a fiainak, miközben neki is összeszorult a gyomra.
- Igen apuka ne búsulj,- kiáltotta szinte egyszerre a két gyerek,- legalább többet leszel velünk, és játszunk kelj fel Jancsit együtt.
Könnyek szöktek János szemébe, átölelte feleségét, meg a gyerekeit, ezért jó a család, gondolta magában, majd így kiáltott fel:
- Gyerekek! – Lehet a tűzzel játszani!.. de csak addig, amíg elkészítjük az ebédet – Rendben?
- Igen apa- kiáltották a fiúk, s máris csapkodni kezdték, a tűzet, amiből sok-sok szikra csapott a magasba. Egy pedig csak szállt-szállt a magasba, minél magasabbra, a gyerekek csak nézték csodálkozva, s egyszer csak megszólalt az édesapjuk:
- Látjátok, ez a remény szikrája, amely arra tanít, mindig van tovább….

Megtekintések: 500

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szász Éva Szeptember 22, 2011, 11:28am
Szívszorító...na igen, nem szabad feladni, nem áll meg az élet, mindig van egy új lehetőség. Talpraesettnek kell lenni! Ja...és így lesz a gyerekből piromániás? :))))))))
Hozzászólt Kacsó Márton Szeptember 22, 2011, 10:54am

Valóban így van - mindíg lehet újrakezdeni, mindíg van tovább! Csak - a lényeg "egy szándék, egy akarat, egy tett" - ez a lényeg! S ha Családunk és a Teremtő is melettünk - minden sikerülhet!

 

Szép írás, megérintő gondolatok. Köszönöm: Kacsó Márton

Hozzászólt Judit Szeptember 22, 2011, 9:53am
Nekem nagyon tetszett a leírás, szomorú kis történet, de szerintem az alapgondolattal sincs az ég világon semmi baj. Nem ismerem a történetben szereplő egyéneket, így nem tudom, hogyan folytatódik a kis mese, viszont sem Jánosnak, sem másnak nem hiszem el, hogy ha esetleg ma reggel kidobják őket állásukból, délutánra már sikerült is keressenek új munkahelyet, pedig ezen történetben ugyanazon napra esik a munkanélkülivé vállás és a jövőbe vetett hitt felvillanása. Az is nagyon tetszik a leírásban, hogy teljesen átadja a családi kötelék erejét és fontosságát, mert a mai világban főleg a sok munka és nagymértékű karrierizmus miatt pont ezt szokták elhanyagolni az emberek. Azt mondják, a családért dolgoznak, de a családra annyira nem figyelnek oda, hogy őszinte beszélgetésre, ölelésre, melegségre már-már nem futja a munka mellett. Zsolt, ha ez a történet saját életedből ered, akkor sok sikert a továbbiakban és biztos vagyok benne, hogy ilyen családközpontú és nemes gondolkodással előbb-utóbb megtalálod azt, amire vágysz. S igazad van, mindig van tovább, néha meg kell álljunk átérezni, átgondolni a helyzetet, hogy új erőt meríthessünk és csak ez után lehet újra teljes gőzzel előre haladni.
Hozzászólt Szente Cs. Janos Július 1, 2011, 9:25pm

Igy van. Én pontosan azt mondtam. A reményt táplálni kel, cselekedet útján. A Zsolt írásában pedig, nem cselekvő hanem filozofikus reményt olvastam, mely nem épitőjellegű hanem nagyon szelektív a jövő lehetőségeire nézve.

 

Kellemes hétvégét mindenkinek. 

Hozzászólt Szabó Simona Mónika Július 1, 2011, 8:45pm
A küzdelem nem különleges dolog, hiszen a mindennapjainkban a jó megoldásokért mindig meg kell harcolni. 
Miért hisszük, hogy a reménységért nem kell?
A reménységért is kell tenni, hiszen sokszor azt sem tudjuk, hogy miért
kellene reménykednünk. Nem tudjuk, hogy miben vagy kiben kellene
reménykednünk. Hogyan szeretnénk reménykedni, ha azzal már nem is
foglalkozunk, hogy mi a fontos nekünk és éppen ezért már csak
automatikusan hagyjuk, hogy megtörténjenek dolgok velünk? Pedig, ha
elkezdjük keresni, hogy mi a fontos nekünk, mit szeretnénk elérni,
milyen céljaink vannak, akkor elkezdenek dolgok és személyek fontosak
lenni, és a fontossá-válás során elkezdünk járni azon az úton, ahol
eddig nem is tudtunk és nem is mertünk, és hirtelen elkezd velünk mindaz
megtörténni, amiről azt hittük, hogy nem is fog, és ezen az úton
megtaláljuk a reménységet is.
Ez az egyik módja annak, hogyan lelhetünk rá a reménységre. Ez az egyik útja, de nem az egyetlen.
Mindannyiunknak a saját útját kell megtalálnia.
Az azonban biztos, hogy nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk.
Hozzászólt Szente Cs. Janos Június 30, 2011, 11:00pm

Szép vers. Viszont a saját véleményem, hogy a remény csakis cselekvés útján érvényesül. A "merengő" remény az már más vers. 

 

Persze, teljesen egyetértek az alábbi verssel. Üdv. :-))

Hozzászólt Szabó Simona Mónika Június 30, 2011, 10:38pm

Nagyon is értékes történet!! "- Látjátok, ez a remény szikrája, amely arra tanít, mindig van tovább…."

Igy kell, vagyis kellene gondolkodni. Csak az a gond, hogy a mai ember szívéből kihalt a remény szikrája.Füle Lajosnak van egy csodálatos verse:

Futás

Fut a gyermek a labda után

leszegett fejjel, tűzpirosan,

se lát, se hall, csak egyre rohan.

Guruló labda lett a világ,

szüntelen űzi, hajtja a vágy,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió anyai kétségen át,

gyönyörűszépen

s balga-bután

fut a gyermek a labda után...



Fut az ember az élet után ...

Leszegett fejjel gyötri magát

kincseit egyszer csakhogy elérje,

kergeti álma, hajtja a vére.

Kenyér gurul a lába előtt,

vagyon gurul a vágya előtt,

hírnév, dicsőség álma előtt.

Rohan utánuk éveken át,

a fogyó úton, életen át,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen

s balga-bután

fut az ember az élet után...



Fut az ISTEN az ember után,

mert mindent lát és szánja nagyon,

guruló szívét csakhogy elérje,

hogy fut utána, hull bele vére!

Ott fut az utcán,

ott fut a téren,

egész világon,

sok ezer éven,

sok mérhetetlen,

megérthetetlen,

keresztre írott szenvedésen át,

hulló Igével,

kiontott vérrel,

viszonozatlan,

mély szerelmével

Hozzászólt Szente Cs. Janos Június 30, 2011, 10:37pm

Megjegyzem, az írás hangulata nagyon erős. Én átéreztem azt a pillanatnyi hideg érzést, akár kerti tábortűz mellett is hideg volt a érzés. Kellemetlen. Tehát sikeres az írás részemről. Csak maga az alapgondolat vége, hogy a "remény".... tudod az nálam nem így zajlana le. Előbb cselekednék minthogy reménykedjek.A lakáshitelem...reményből nem fizetődne, az nem vár egy hónapig ..

 

Mnah, ... jól elhúztam a lepedőt.  

Hozzászólt Fábián Magdi Június 30, 2011, 9:51pm
Voltam én is munkanélküli és a férjem mellettem állott,biztatott,hogy hagyd,majd csak kitalálunk valamit.Iszonyú érzés átélni azt hogy senkinek sem kellesz,semmire sem vagy már való és mégis ezerszer könnyebb ha magad mellett érzed a családod.Pontosan innen merithet az ember erőt egy új kezdethez ami végülis sikerült nekem is.Szerintem erről szól ez az irás.Gratulálok,nagyon jól megirt történet.Érzem a  feszült döbbenetet a férj lelkében és minden családnak kivánom hogy igy ,,működjön"!
Hozzászólt Ruszka Zsolt Június 30, 2011, 9:31pm
Nagyot tévedsz Csaba, nagyon is zavar, de azt gondolom ezeket a dolgokat nem itt kell megbeszélni, Gizka nem bántottál meg, hiszen én egyáltalán nem így éreztem és a hangsúly a történet végén van, én tévedtem néhány szót másképp kellett volna írjak.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek