Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Maros- menti fenyves erdő aljában…..


Mese érzésekről , emberekről, Mezőbergenyéről

Az én mesém is így kezdődik: Egyszer volt, hol nem volt……


Igen, volt egy csodás - alkotó-táborban töltött - 10 napom.


Mint a mesében mentem, mentem mendegéltem és eljutottam a Maros- menti fenyves erdő aljára, Mezőbergenyére. Egy csendes, dombok közé elbújtatott kis faluba, ahol még a madár sem jár. Minden
ház piciny ablakával, fateraszával, deszka kerítésével, néhol-néhol a még
meglévő székely kapujával a múltat idézte. Látszott, hogy az idő már eljárt
felettük, de még „élnek” és fennen hirdetik hovatartozásukat. Pöttöm kis házak között monumentálisan,
tekintélyt parancsolóan magaslott a református templom. Láttatva az
összetartozás erejét.

Házigazdáink, festő-alkotó barátunk, a nyugalmazott iskolaigazgató Ősz P. Zoltán és a falu lelkésze Domahidi Béla. A Tanár Úr- a drága „őszapó”- fehér szakállával, csillogó tiszta tekintetével már az első pillanatban

bizalmat sugárzott felénk. A református lelkész népes családjával, komoly, de
mégis kedves modorával, intelligens viselkedésével lenyűgözte a kis
társaságunkat.

Először a falu minden lakója megnézte az idegeneket, de illedelmesen köszönt és tovább haladt. Mi már az első pillanatban éreztük, hogy távol az otthonunktól, de mégis haza érkeztünk.

A hétköznapi életünkből hiányzó, létünk során átalakult és kihamvadt érzések újraéledésével találkoztunk. Mint minden művész érzékeny csápjainkkal szívtuk magunkba a tiszta emberi érzést.

Azt az érzést, ami arról szól, hogy miként lehet boldogan és megelégedetten
élni ott, ahol nincs luxus, de mégis van szeretet és békesség.

Egy-két nap alatt átalakultunk. És azokká lettünk, mint ők maguk. Békesség szállt meg bennünket és csak úgy lazán, minden görcs nélkül készültek a szebbnél-szebb alkotások.

Közben anekdotázva meséltük el egymásnak a napi történéseket. A gyerekek fegyelmezett, de mégis pajkos viselkedését a kézműves foglalkozásokon, a festő és a fényképész esetét a kecskével. Nevettünk
és sírtunk. Igen sírtunk. Mert néhányan már elszoktunk a ránk zúduló
kedvességtől. Azt mondogattuk, hogy ilyen nincs. A kedvesség ereje
meghatódottságba torkollott.

A hét utolsó napján, az istentisztelet után nyitották meg az elkészült alkotások kiállítását. . Ott óriási megtiszteltetésben volt részünk. A falu apraja-nagyja megjelent. Díszoklevelet,

elismeréseket, díszebédet kaptunk. Közben egy kitüntetett népzenész szépséges
népdalokat adott elő. Szem nem maradt szárazon.

A búcsúzás is fájdalmas volt.


Megtapasztalva örökre megtanultam, hogy emberi érzések nélkül nem lehet élni.


Mindegy merre tart a világ, mindegy hány ember „tapos” végig rajtunk, mindegy milyen irigy emberekkel vagyunk körbevéve, mi maradjunk meg E M B E R-nek.


EZ AZ ÉRTÉK, MELY MINDEN KINCSNÉL TÖBBET ÉR!


Megtekintések: 46

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Baranyainé Tóth Éva Szeptember 14, 2010, 10:26pm
Drága Szilvikém! Oly csodás és felemelő volt az előadásmódotok, amit régen hallottam!!! Szívből köszönöm nektek!! Remélem lesz még módom újra hallgatni élőben!!
Hozzászólt MIKLOS SZILVIA Szeptember 14, 2010, 7:54pm
Nagyon szep,egy paranyi kostolot en is kaptam ebbol az erzesbol,csak egy ici picit helyesbitenek,aminek valojaban nincs oly nagy jelentosege,hisz a hangsuly nem ezen van,de megis...nepzenesz helyett notaenekes{ek} notakat...remelem ugyanarrol a taborrol beszelunk...mindenkepp koszonom,hogy erdemesnek talalta erzelmeibe, ezt a paranyi meglepetest is belefoglalni
Hozzászólt Baranyainé Tóth Éva Szeptember 13, 2010, 11:51am
Magdikám, Kedves! Ezt az érzést felénk sokszor félreértelmezik, mert nem "divat" már az emberi érzés. Sokszor elrejtjük, hogy ne tegyük ki magunkat atrocitásoknak. De én nyíltan vállalom és fennen hirdetem, mert azt a sok jót, amit ott kaptam feledni nem fogom soha!
Hozzászólt Nagy Magdolna Szeptember 13, 2010, 10:48am
Átéreztük, mi is ott tudunk igazán kikapcsolódni, mert ott "legbelül" ez így működik.
Hozzászólt Baranyainé Tóth Éva Szeptember 13, 2010, 10:23am
Szívből jött!
Írhattam volna még szebbet, többet, jobbat, de tudásomból ennyi tellett.Az érzéseiről nehezen beszél az ember, mert az ott belül van, legbelül.
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Szeptember 13, 2010, 10:18am
Mit szólhatnék mindehhez?Nagyon boldog vagyok,hogy történhet ilyesmi is egy alkotótáborban,egy
faluközösségben,velünk emberekkel.Köszönöm szépen a méltatást!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek