Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

SZÉP NYÁRI NAP,

RONGYOS FARMEREK AZ ÚT MENTÉN...

 

 https://www.youtube.com/watch?v=0PMyATbCr44

 

Dudorászok, néha hangosan énekelek, masírozok, poroszkálok, meg-megállok. A kutya se jár az úton. Békés kellemes, napfényes tavaszi idő van, zöldül a fű és a távolban egy juhnyáj legelész. Még rajta van a juhászokon a fordított bunda, de ők csak ballagnak mélán a nyáj után, én meg időnként neki-nekiiramodom, mert unalmas az út. Veszem hát panyókára a felöltőmet, s váltok.

ZÖLD FŰ , ZÖLD FŰ A LÁBAM ALATT..., GRÜN JA GRÜN SIND ALLE MEINE KLEIDER..., ezt tanítottam nekik, meg a gombákat németül. Van egy társasjátékom: a gombák korongokra vannak festve, s a nevüket kiáltva kell eltalálni velük a célpontot. Kár hogy csak ketten voltak, de ki szeret vasárnap is iskolába menni? Persze a tanügybélieknek oda kell hatni, hogy a gyerek szeressen. Mármint vasárnap iskolába menni. De közlekedési eszköz, az nincs! Se a szomszédfalubélieknek, se nekem hazafelé. Úgy jöttem el hazulról, hogy csak délután ötkor megyek haza, mert akkor van busz. Ki bírja ki addig? Egy darabig bírtam egyedül, aztán elindultam az országútra. Hátha mégis jár arra valaki. Na éppen! Ebédidőtájt. Egyesek most ebédelnek, a serényebbje meg már az étkezés fáradalmait piheni ki.

JUHÁSZ KUTYÁK UGATNAK...

Mert hát tényleg. Eleinte csak megállapítottam, de egyszer csak feleszméltem, hogy nem halkul az ugatás. Körülvizslattam: a kutyák kisértek engem, velem párhuzamosan jöttek egyáltalán nem törődve azzal, hogy a nyájuk meg őrizetlen marad. Nem is az apraja jött. Á, nem a kis terelő fajták, csak a három nagy nagy borjúszerű loncsos-loboncos-tüskés koloncos vállalkozott az elijesztésemre. Mentünk békésen ki-ki a maga útján, azon alapelméletet követhe, hogy ha én nem bántom őket, ők se bántanak engem.

TALÁN MEG IS HARAPNAK... Ezt nem kellett volna saccolgatni, mert egyre közelebb jönnek. Megálltam. Ők nem, csak jöttek. Visszamenjek? Frászt, még közelebb kerülök a nyájhoz, még több okuk lesz vicsorítani rám. Mentem hát előre nagy elszántan, NYÁRI NAPos fejemben valami használható, kutyák elleni tudás után kutatva. Közeledtem a gidófalvi uti kereszteződéshez. Mérlegeltem: ha Árkos felé letérek, csak a kutyákhoz kerülök közelebb, ha Gidófalva felé megyek, ott mit kezdjek, de semmi garancia arra,  hogy nem jönnének keresztül az országúton, hiszen nem zavarja őket kenki, semmi. Az elején még közel voltak a juhászok, de persze nem hívták vissza a kutyát. Nem szokták, meg nem is lehet. Ezt megmagyarázták nekem egyszer még egy  gelencei esztenán, amikor nagy bátran odamentünk juhsajtért. A juhász nem állíthatja le a kutyáit, mert azok azután se a farkast, se a medvét nem fogják támadni, akkor meg minek a kutya. Akkor is úgy szabadultunk meg, hogy velünk volt egy úrvezető, aki az utolsó pillanatban felkapott egy háromkilósnyi göröngyöt és a kutyákkal szembedobta, ami a levegőben szétmállva földzáporként vágódott feléjük. Arra meghunyászkodtak. Most mit csináljak-mit csináljak... találtam egy kisebb követ az út szélén, felvettem, de alig mertem lehajolni érte. Majd találtam egy nagyobbat is, de mit ér két öklömnyise kő a három kutya ellen. Csak felbőszítem őket. Már húsz méter távolság se volt közöttünk, de ők még egyre közeledtek, sőt gyorsultak is. Tehetetlenségemben megálltam szemben velük, farkasszemet formálva, s annyira figyeltem rájuk, hogy megszűnt a külvilág. Egyszercsak fékcsigorgásra ocsúdtam. Kinyílt a hátsó ajtó, s én feszülten, de ütemes tempóban, hátamban a kutyák szúrós pillantásával odamentem, beültem, az útra ejtettem a köveket, s gyorsan bevágtam az ajtót.

- Te is vasárnapi szolgálatos voltál?

- Igen - hápogtam, s csak utána eszméltem rá, hogy a mikóújfalusi kolléganő ül szemrehányó szemű férje mellett. - Tudjátok meg, hogy az életemet mentettétek most meg.

- Nocsak, annyira elfáradtál?

- Én ugyan nem, még a hajam szála is égnek áll, nem látod? A kutyák már azon voltak, hogy lekapnak a tíz körmömről. Mindenféle módszert kipróbáltam, hogy lerázzam őket, de nem lehetett.

Visszanézve még látták a kutyahordát, erre nevetni kezdtek:

- Hát ezért viselkedtél olyan furcsán? A férjem nem akart megállni, mert azt hitte, hogy egy részeg csavargó nő téblábol előttünk, aki megáll, hol egyik, hol másik útszélre pártol, de én megismertelek.

- Mit kerestél az árokban?

- Követ.

Mostmár vígadni lehetett az eseményen. A nagy ijedtségre hazáig vittek, nehogy kiüssön rajtam utólag a félsz.

    

Megtekintések: 97

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Január 7, 2011, 11:37pm

Dúvad.

Nem sok ballai bor lett, a szőlőt majdnem az utolsó szemig elvitte a rossz.

Hozzászólt Dobrai Zoltán Január 7, 2011, 9:23pm

Kedves Marika!

Hasonló helyzetbe kerültem  sokszor Szérben anno:)))) Ott tanított  egy kolleganő és jövet-menet  támadtak rám  a falú végén. Én Sámsonba  tanítottam.

 A szebeni juhászok  kutyáit  románúl= Dulai(dulái).:))))) Hogy van ez magyarul?

La pastile caiilor!, Calul bun se vande din grajd! Fata morgana!

Szóval voltál otthon az ünnepeken?Ballai bor jól síkeredett 2010-ben?

 

Hozzászólt Nagy Magdolna Január 7, 2011, 2:56pm
Minden jó, ha a vége jó:-)

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek