Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ültek az öregek a mofettában.

Kint köd ült a csenden de akkora, hogy a harmadik fát látni már nem lehetett.Nyár eleje már rég elmúlott, itt-ott szamóca pirult, néhol lila szemeivel könnyesen kacsintott az ösvényen haladó ember felé. Nem is olyan messze a kis csorgó csobogó hangja évtizedek óta vidámíjta a magányos természetet.

Idilli környéke ez a természetnek, Isten jókedvében teremtette az olyan embereknek kik olyan helyre jönnének, hol szívük lelkük hangját kíváncsiak újrahallani, hely, hol a pihenni vágyó békére, a bujdosó rejtekhelyre talál.

Ültek az öregek a mofettában. Olykor megszólalt egy-egy közülük és mint vihar kezdetekor a magas hegyeken a dürgés moraja, kísérte végig mondanivalóját a többiek hangja.Lassan mindenki szóhoz jutott, friss hírekről, eseményekről, életről, halálról beszélgettek.

  • Hallottátok? Hallatszott a faházból egy hang.

  • Na! Motyogták egyesek.

  • Meghót a tűzoltó.

  • Most-e?

  • Nem. Tavasszal.Ahajt, a vészbe.

  • Hm. -szóltak bele többen

Pár percig a köd magányosan fojtogatta tovább az erdőt. A csorgó vize mint játékos lánc zöreje segített az erdőnek melyet vizével táplált a köddel való harcában, hangos cseppjeivel elijesztve egyenként a köd cseppeket a környékről Mesés háború. Évekkel ezelőtt nem messzire fürdő is volt itt. Városi betegségekkel, falusi bajokkal jöttek ide az emberek.

  • Te. Érződ na? Hallatszott ki egy hang.

  • Há ….

  • Ejsze, úgy bokig.Mo ndotta egy harmadik.

  • Éröztem a térdömön mikor bejöttem. Na. - szólalt meg egy negyedik.

  • Én es így érzem.

  • Há, ekköra ködben. Na.Ez es jó.

Újra csönd lett a faházban. Az erdő felett enyhe derengés látszott mintha neonfény világitaná meg az egész eget ami fölül sejtelmeskedett a köd tetejin.A reggel is lassan elmúlóban volt. Egy asszony jött, lassan óvatosan az ösvényen. Bent a faházban hírtelen nagyobb lett a csönd mint amilyen volt. Aztán az öregasszony megjelent a modetta ajtajában felül és köszönt:

  • Na! Adjon Isten!

  • Adjon!

  • Szerussz Ilonka.

  • Na. Mennyien vattok ma reggelibe.

  • Há, - válaszolt erre az egyik.

  • Ma sem mük főzünk.Az asszon ejsze rántja már a vinétét.- szólalt meg az erősebb hangú.

Egy eddig hallatlan hangú ember megszólalt:

  • Nálunk már nem rántja az asszon. Lassan már nekem sincs a sütéshez kedvem.

  • Szegény Ilus. - szólalt meg az asszony. Hamar elment, na. Erre válasz helyett, rövid, mély hümmögések voltak hallhatóak majd sejteni lehetett a mozgolodás zajától, hogy helyet szorítanak az asszonnak is.

Ültek az öregek a mofettában és az erdő elkezdett recsegni a felszálló köd alatt. Lassan emelkedett. Észrevétlenül. A csorgó vizéből egy kiváncsi madár jött csipegetni aztán hamar elrepült szinte az ösvény szintjén, vonalban előre, megzavarva egy fürge mókustól, mely kis vinnyogások közepette ide-oda ugrált kereső izgalmában, aztán felugrott egy fára és eltünt a ködben.

  • Épül a nagy. Mondta egyik.

  • Ott-e? - hallatszott.

  • Pedig jó gombás hely volt.

  • A

  • Asse marad meg.

  • A, nem! Vágott rá az öregasszony.

  • Amikor meglátja, hogy ide minek járnak, az a lakatot teheti is fel rá.

  • A.

  • Az amerikánus is elkezdte építeni az üvét. Már három éve. Ott áll mint kereszt az országút mentén.

  • Minek a ?

Ültek az öregek a mofetába és néha megszólaltak, aztán elhallgattak. Ahogy telt az idő, egyre inkább világosodott az erdő. Egy róka futott el a közelben.egyik öreg egyszerre csak káromkodott egyet. Hümmögés lett belőle, majd halk duruzsolás lett belőle.

  • Jön-e? Kérdezte egyik.

  • Kell gyüjjön.Ma csütörtök.

  • Akkó gyün.

  • Na várjatok sza'.Na. Ne. Kilenc óra!

  • Akkó gyün.

Ültek az öregek a mofettában és figyeltek. Egyszer csak a távolból egy nagy busz motorja volt hallható. Közeledett, majd megállott. Egész közel. Hallatszott, ahogy az ajtók sisteregve megnyilanak. Hangok is kezdtek szállingozni a mofetta felé.

  • Jááj. Oyan hideg van itt,

  • Anyaa?! A mobilom hol van?

  • A Lacinál.Fent a buszban. - hangzott a válasz.

Az öregek kijöttem a mofetából. Egyikük a mofettából egy turistat áblát szedett elé és akasztott fel a falra kívülről, míg a másik két eldobott üditős palackot rejtett el egy közeli szemetesbe. Az öregebbik, egy magyar bajszú ember, mobil telefont vett elé, majd beleszólt.

  • Gyüttek. Nagy! Van van gyermek is.Ejsze.... Na megyek.....Megyek megyek. Mit? Kakaó ? Mi ? Nyúl van rajta? Na jó, a bótba megnézem.

Egyik kezet nyújtott neki.

  • Hányat süttök ?

  • Ejsze vagy húszat....De már ehhez sincs kedvem. Már nem izlik ezeknek sem a diós, sem a cukros. Kakaós kell és csokoládés. És kókószosz.

  • A. Pedig a diós. Az a jó.

Az öregek ültek a mofettában úgy mint évekkel ezelőtt és felálltak ahányszor a történelem azt megkívánta. És hetente globalizálodtak ök is. Divatja van.

Megtekintések: 303

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt voros eva Október 24, 2012, 8:28am

  NAgyszeru pasztell!!!Remek  jellemrajzok,van benne feszultseg s a feloldas FRAPPANS!!!Gratulalok!Tovabbi sok  sikert!

Hozzászólt Kiss Edit Október 23, 2012, 12:33pm

Jo erzes volt elolvasni ! Csak gratulalni tudok .

Koszonom.

Udvozlettel ,Edit

Hozzászólt Szekeres Erzsébet Október 20, 2012, 5:24pm

Kedves irás,szép hasonlatokkal.Magam elött látom a komotos,fejvakaró,hümmögő székelyeket egy sokatmondó szavakkal.A kovásznai mofeta már civilizáltabb,de nekem ez tetszik.

Gratulálok érződik,hogy írója a székelyek lelkét jól ismeri.Zsóka

Hozzászólt Győrffy János Október 19, 2012, 7:49pm

Kedves János-drusszám


Gratulálok, élethű és ,,lélekmozgató" írásod. egyszerű téma és nagyszerű. mindjárt elmémben megelevenedetek  a borszéki  és Hargitafürdői mofetták....Az előbbi bizony eléggé elfeledett állapotban volt ez elött 5 évvel és mintha ezt súgta volna az arra figyelmeseknek:Tegyetek valamit értem, hiszen részetek vagyok és ti is az enyéim"...Sajnos a globalizáció nem csak áldásos jegyekkel bír...o((

 Üdvözlettel  Győrffy János

Hozzászólt Baróti bSzabó József Október 19, 2012, 11:49am

Gondolat ébresztő. Hol van már az egyszavas mondat köré írott székely gondolatözön értőinek tábora ? Nem veszett az ki, csak szétszéledt a világban. Ez a szellemiség utánozhatatlan. Örvendek, hogy értőinek táborába tartozom. Köszönöm a sorsnak, hogy közösségükbe tartozhatom.

Hozzászólt Bálint Mária Október 19, 2012, 11:05am

Nagyon jó! Sejtelmes, az elején akár szellemnek is vélhetné az ember a várt személyt. Aztán kiderül, hogy az, de nem a halott szelleme, hanem az élő, fenyegető, törtető, sorsunkat jobbító-rontó globalizáció. A  "globalizáció" szó se rossz ott, úgy robban be az írásba, akár az öregek békés világába a turisták.

Ezt az írói fogást egyetemeken tanítják.

"Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete." -tanultuk ezelőtt 30 évvel. Most meg másféle.

Hozzászólt Gyorke Gyongyi Október 19, 2012, 10:19am

En is ide vagyom. Szabadsag a mofettaban. Csodallatos, es ez volna az igazi pihenes mindaddig amig a busz meg nem erkezik!

Hozzászólt Kacsó Márton Október 19, 2012, 10:05am

Örömmel olvastam írását. A kisebbik leányom kiskorában így mondta: "cilivizáció" - s nálunk így is maradt....

 

Üdv: Kacsó Márton

Hozzászólt Margareta Vilhelem Október 19, 2012, 10:00am

Igen!Tetszik !Gratulálok!

Kellemes érzés olvasni irásidat!!!!

Üdvözöllek!

Hozzászólt Szente Cs. Janos Augusztus 15, 2012, 12:19pm

Sziasztok. Örvendek, hogy olvasttátok.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek