Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

Gyerekkorom kedves, jó barátja volt Danika Jani. Ott laktak a város szélén egy kis házban, de mellette megtalálható volt a vidéki, paraszti élet minden kelléke. Csűr, istálló, kút, ólak, galambdúc, méhes; nagy kert is tartozott hozzá. Akkora, hogy egy részébe búzát vetettek, más részébe tengerit, s még konyhakertnek is maradt jókora darab. Igazából nem is kert volt, hanem szántó, de mivel kőfallal körülkerítette a tulajdonos, a váradi káptalan, hát mindenki „kertnek” nevezte. Mellette terült el a temető, szintén egyházi tulajdon, s barátom édesapja Danika Anti bácsi töltötte be a temetőgondnoki tisztet. Ennek fejében lakhatott a házban, s művelhette felesben a „kertet”. A temetői munka egész napos elfoglaltságot jelentett, amit csak akkor hagyott félbe, mikor a szántót kellett rendezni. Minden áldott nap végig ment a sírok közötti keskeny ösvényeken a talicskájával, összeszedte a szemetet, az elszáradt virágokat és egyik-másik növényt meg is öntözött a vizeskannájából. 

- Anti bácsi – kérdeztem értetlenkedve -, miért öntözi meg egyik virágot, másikat meg nem?

- Szegődés szerint van ez, Aladár fiam! – válaszolta számomra érthetetlenül.

Hátra maradtam, s Jani barátomat kérdeztem, miről is van szó?

- Hát, nem érted? Egyesek megszegődték az öntözést, s ezért fizetnek is valamit.

Danika Jani egy évvel nagyobb volt nálam, s erős izmos gyerek. Sokat dolgozott az apja mellett, ettől izmosodott, erősödött meg. Sokat kóboroltunk, tekeregtünk a városban, megtanított sok hasznos dologra. Például, hogy hogyan fogjam a megrakott kosarat, hogy lehet halat fogni meggörbített gombostűvel, meg rákot büdös májjal. Tarlón mezítláb járni is megtanítatott, ami igazi tudomány! Első két nap, estére csupa seb lett a talpam, Jani meg csak kacagott, de a harmadik napra megtanultam a tarlón járás módját.

Ez a tarló valami csodálatos dolog. A nyári hőségben szinte izzani látszanak a szalmatorzsák, mintha arannyal hintették volna be a mezőt. A levegő reszketni látszott, s kövér fekete tücskök ugrándozta mindenfelé, vagy ültek menekülésre készen a lyukaik előtt. Igénytelen, apró, fehér virágú növények bújnak elő a torzsák közül, s ha hajnali záporok öntözik a földet, erőre kaptak. Ahogy ismétlődtek a nyári esők, úgy erősödtek meg és szaporodtak el ezek az árvacsalánhoz hasonló tarlóvirágnak nevezett növények.

- Kövér idő! – jegyezte meg Anti bácsi, amikor rendszeressé váltak az éjszakai, hajnali esők, s utána derült ég és nappali napsütés.

- Ezt most mire mondta, Anti bácsi?

- Na, gyere csak ide, Aladár fiam!

Mindig Aladárnak szólított, s mikor szólottam, hogy engem nem is így hívnak, azt válaszolt, hogy azért szólít Aladárnak, mert olyan Aladár vagyok!

Hívására oda mentem hozzá, de bizony kicsit félve, mert a méheshez invitált.

- Ne félj tőlük, csak ne állj az útjukba, s ne hadonássz! Akkor nem bántanak.

Tisztes távolságban álltam meg, s figyeltem a bácsi mit magyaráz.

- Nézd meg, milyen jó hordás van! . kiáltott fel lelkesen – Nézd, milyen szorgalmasak!  

Nem volt kétséges, hogy szorgalmasak, hiszen egyfolytában repdestek. Ide-oda! Igaz, én ebben a repdesésben semmi rendszert nem találtam, de hogy sokan nyüzsögtek, azt láttam. Látva értetlenkedésemet, tovább magyarázgatott.

- A kaptár nyílását figyeld! – szólott.

Néztem, figyeltem, meresztettem a szemem, aztán megláttam, hogy egyes méhek kifele igyekszenek, mások meg befele, s a levegőben is csak látszólagos az összevisszaság, mert ott is vannak érkezők, meg távozók.

- Nahát! – kiáltottam meglepetten.

- A tarlóvirágról gyűjtenek – adta meg a magyarázatot a barátom édesapja.

- Azokról a kis semmi virágokról? – mutattam ki a kertre.

- Azokról. Ezért nem szántom még fel a tarlót. Várhat még a tarlóhántás, amíg gyűjtenek a méhecskék. Ha így tart, néhány nap múlva pergethetünk!

 Valóban kövér idő volt, mint megtudtam később, annyi méz lett abban az évben, hogy alig tudtak neki helyet találni. Az árából pedig Danika Antal szép kis bennvalót vásárolt a közeli faluban. Ma is abban lakik a család…

Megtekintések: 411

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba November 12, 2013, 8:08pm

János, köszönöm a szavaidat!

Hozzászólt Győrffy János November 12, 2013, 7:47pm

Lehet nosztalgia,de a régebbi időkben/minimum még 5X éve/ az akkori felnőttek még  igyekeztek átadni nekünk ,,gyakorlati temészetismereteiket",amiből ahogy mondák a még idősebbek:,,sohase lehet tudni fiam mikor veszed hasznát a most haszontalannak tanult ismereteknek"...o))   és...az olyan talpraesettebbek,mint Danika Antal,azt is megtanulták,hogy a a ,,természet" meghálálja a befektetést amit rá forditunk...

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba November 8, 2013, 9:41am

Milyen igazad van, Ernő!

Hozzászólt Bíró Ernö November 8, 2013, 3:24am

Bárcsak tudnának a mai gyermekek is kezdeni valamit azzal a renddel.

A nagyszülőknél töltött idő pedig, legyen a természet-tanulás és ne a kényeztetés ideje.

Tisztelettel, Bíró Ernő.

Hozzászólt Dr. Csuták János November 7, 2013, 12:23pm

Bocsánat, most látom, javítanon kell a szavaimat, mert az előzőek értelmetlenek. Az első mondat helyesen: Amire egy gyermek rácsodálkozik,... Elnézést a többi összeírásért, betűkettőzésért, de hát: siettem!

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba November 7, 2013, 11:23am

Júlia kedves, köszönöm!

Hozzászólt László-Fábián Júlia November 7, 2013, 10:27am

Aranyos kis történet, nagyon tetszett!

 

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba November 7, 2013, 9:26am

Köszönöm a szavaidat, kedves János!

Hozzászólt Dr. Csuták János November 7, 2013, 7:49am

Amire egy remek rácsodálkozik, soha többé nem felejti el! Lásd: tarlójárás, mert tanulod egy-két napig, és egyszer csak jön egy mozdulat, egy lábtartás, és innenminden egyszerűvé válik. De ugyanilyen a rendre való rácsodálkozás a kaptár nyílása előtt. Pár mondat, és milyen mesterri érzékeltetés!

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba November 6, 2013, 9:38pm

Szegődés szerint...

Igen.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2022   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek