Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Kecskeólban

 

Ülök a műzsörszé nadrágkosztümömben - ez most a menő, meg a praktikus, meg úgyse lehet mást kapni, mert ez a divat - és bőszen hintázom a széken. Tehetetlenségemben. Megint a "mit tegyek, mit tegyek" gondolat uralta el egész elmémet. Kint ragyogóan süt a nap, bent mindenki szemlesütve ír. Azt a mindenit, meg a hétszázát, s a fűzfán fütyülő rézangyalát!

- Írjál már - szólt rám a fennebbvalóm.

- Hagyjál már gondolkozni - hallom magamat.

Miként tudnék kimászni a slamasztikából. Nem babra megy a játék. Mindenkit átvernek ezek. Mindenkinek megigérnek fűt-fát, hogy ott tartsák, azzal, hogy "csak magának, magával kivételt teszünk, ne mondja el senkinek", aztán ha számon kéred rajtuk, eleinte azt mondják, hogy várnod kell még egy kicsit, aztán azt: akkor más volt a helyzet. Velem így kezdődött. Mások pedig már megjárták a landarist. Rossz kifejezés, egyenesen benne maradtak a pácban.

A Központi Bizottságban megállapították, hogy hanyatlik a falu kulturális élete, s egyáltalán a civilizációs színvonala. Régebb arra voltak büszkék, hogy a falvakban dolgozó értelmiségieknek lakást biztosítottak a közeli városban, bérletet vehettek, hogy olcsóbban jussanak el a munkahelyükre. Sok falusi lakos meg a városba ingázott a gyárakba. Legalább a  fél világ ingázott.  Most meg rájöttek, hogy értelmiségi kell a falvakba, hogy verítékével emelje a kulturáltságot. A megyei hivatal megkapta a megbízást, hogy győzzön meg bennünket. Fenyegetnek fűvel-fával-kirugással.

Mindenki beadta a nyilatkozatot, én meg hintázom a széken. Az igazgató asszony, aki szeretett mindent eminens módjára gyorsan elintézni, megint benéz.

- Nyilatkozz már, hogy mit fogsz tenni!

- Mit sürgetsz? A törvény adott nekem 6 hónapot arra, hogy döntsek. Azt, hogy ideköltözöm vagy nem, lehetetlen fél nap alatt eldönteni.

- Más el tudta.

- Én meg nem. Hat hónapon belül választ adok.

- Akkor ezt írd le – javasolja, hátha megijedek.

Én meg odaírom a lapra, nem fogok most betojni ettől. Ő meg átviszi a Néptanácshoz. Néhány nap múlva meglátogat otthon a földink.

- Mit csináltál már nmegint? Sose férsz a bőrödben?

- ÉN SEMMI KÜLÖNÖSET.

- Nem hát! Zeng az egész Olt-völgye attól, hogy mit írtál a papírra.

- Én semmi törvénytelen dolgot. Hova siettek? Nem kell mindenben olyan buzgó mócsingnak lenni.

- Még Kolozs megyében is el van intézve az ügy.

- Tudom, behivatták az ingázó tanárokat a rendőrségre és mielőtt észbe kaptak volna beleütötték a pecsétet a személyi igazolványukba, hogy állandó lakhelye ott van, ahova kihelyezte a tanügyi minisztérium.

- Honnan veszed ezt?

- Az ottani barátnőimtől. Mit gondoltok, csak hivatalos úton terjednek a hírek?

Kissé megdöbbent, látszott rajta, hogy ezt eddig nem tudta. Őket meg kergetik az asztal körül a jó példákkal.

- Na látod! Itt meg csak nyilatkozz, hogy ott laksz.

- Nem, mert nincsen még albérlet se a faluban. Tanítólakások sincsenek.

- Akármilyen lakhely jó. Nem tudod kiírni egy kecskeólra, hogy ott laksz?  

- Nem akarom, mert most csak a névtáblát akarjátok, aztán meg jösztök, hogy költözzem is be a kecskeólba, hiszen én nyilatkoztam, hogy az az állandó lakhelyem.

- Fifikás vagy. Odáig még senki se gondolt. Legalább vedd vissza a lapot.

- De nem ám, mert akkor jösztök, hogy írjak újat.

- Az igaz. Megnehezíted az ember dolgát.

- Ti is a mienket.

Mélyen elgondolkozott, és levonta a következtetést:

- Felső Olt-völgye megmenekült.

Megtekintések: 33

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Rokonál Ágnes Április 25, 2011, 4:42pm
Hej! A pácban mindenki benne van: itt-ott-amott-így-úgy-amúgy... De legalább itt is-ott is-meg amott is a magunk ízlése szerint alakíthatjuk a magunk páclevét... oszt' vagy sikerül, vagy nem :)
Hozzászólt Bálint Mária Április 23, 2011, 1:09am

Sokunk férje a városban dolgozott, minket mégis zaklattak. Nem csak a törvényeken múlik az ilyesmi, hanem azokon is (vagy főleg azokon?), akik alkalmazzák. Köszönöm a hozzászólásokat.

Hozzászólt Andre Ilona-Ibolya Április 20, 2011, 10:26pm

Jé, tényleg, ezt el is felejtettem, hogy ez is hozzátartozott a terrorhoz. Nekem szerencsém volt, hogy a férjemnek a városban volt a munkahelye, így engem nem zaklattak.

 

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Április 17, 2011, 2:24pm

Én is megtapasztaltam kedves Márta az akkori viszonyokat,sok utánjárással sikerült csak Kovászna                  megyéből Maros megyébe áthoznom a feleségem és állást szereznem abban az iskolában ahol                         tanítottam.Aztán a további herce-hurcát elkerülendő,úgy ott ragadtam a faluban,ahol harmincöt évet

tanítottam,hogy most már nem költöznék semmiért  a városba.Valakiknek a végeken is hely kellett állni.

Hozzászólt Bálint Mária Április 16, 2011, 9:54pm
A teljesség kedvéért hozzá kell tennünk, (hátha valaki nem érti, mire megy ki itt a játék) odaát nem az iskolaigazgatókkal szerződött a tanerő, hanem a minisztériumon keresztül történt. Bizonyos szempontból jobb volt, az igazgatók nem lehettek hegemón uralkodók.
Hozzászólt Bálint Mária Április 16, 2011, 9:45pm

Az is nagy eredmény. :)

Sokszor sanyargattak bennünket ilyesmivel. Csak egy-egy bukaresti továbbképzésen lehetett megtudni, hogy nem mindenhol mindenkit ugyanúgy. Például a "transfer" (határozatlan időre kötött szerződésű munkahelyről (X) ugyanolyan munkahelyre) csak Kovászna és Hargita megyében nem létezett. Az ország összes többi megyéjében kérhették a tanerők magukat más helységbe. Ehelyett ebben a két megyében a "detaşare" (ideiglenes áthelyezés az (X) . -ről egy meghatározott idejűre) dívott, vagy le kellett mondanod az (X) munkahelyedről, ami azt jelentette, hogy állandóan ki volt téve az ember a tanfelügyelőségek kénye-kedvének.

 

Hozzászólt Nagy Magdolna Április 16, 2011, 10:18am
..tőled, biztos:)

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek