Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Kaptam egy továbbított levelet, amelyben a szerző azt írja, hogy ember emlékezet óta nem volt ilyen hideg, mint amilyen ezen a télen lesz. Amint végigbogarásztam, az derült ki belőle, hogy időnként  -15 C°-ig is lemehet a hőmérséklet, és állandósul a 0 C° körüli hideg. Vajon mit ijesztget, melyik ember emlékezetére hivatkozik?
A leghidegebb, amit átéltem, kb - 41 C° volt kinn a nyílt székely mezőn, ahol nap mint nap vártuk a buszt. Olyankor már úgy érzi az ember, hogy megfagy a szemgolyója, összefagynak az orrlikai. Pislog, de érzi, hogy a vékony szemhéj melege semmit sem jelent. Volt is majdnem olyan vastag irhabundám, mint a juhászoklak, hogy csak -10C° fokban kellett begombolni. Akkoriban azonban síruhában ingáztam Bodokra, annak legalább a nadrágja is vastag volt, ami igazán elkelt az osztályomban uralkodó 9 C°-ban. Jött az iskolaigazgató mérni a hőmérsékletet, nehogy melegebb legyen 18 C°-nál, mert éppen előtte hoztak egy törvényt, hogy spórlás végett állami intézményekben annál több semmiképp  sem lehet. A gyerekek kora reggeli panaszát azzal csitítottam, hogy kitettem az asztalra a hőmérőt, hogy nekünk is legyen dokumentációnk, s mondtam, mindjárt jön az őrjárat  a hőmérővel, és elmondjuk a tényállást, nem hagyjuk szó nélkül, elégedetten elmenni. Ellenőrzés jött, bajunkat elmondtuk, de azt a kirobbanó, csattanós választ kaptuk, hogy az nem tilos, csak 18 fölé nem szabad menni. Fázhattunk teljesen legálisan tovább.
Az ominózus napon magamra ciholtam még egy bekecset is. Eszünkbe se jutott azt mondani, hogy nem megyünk ki az iskolába, mert - 40 fok van, pedig még oktatás se volt, csak amolyan bejárós téli vakáció. Amikor leszálltunk az országúton, utánunk szólt a sofför, hogy ő le sem áll Tusnádon, fordul ahelyt vissza, és aznap többször nem megy, mert most is köhög az a redves motor, fagy bele a motorina. Bizony azokban a hidegekben csak úgy tudtak nekilódulni a buszok, hogy a sofförök előtte hasmánt bekúsztak a jármű alá, hosszasan melegítgették az üzemanyagcsöveket a busz alá bedugott, nyolcas betonvasra tekert, motorinával bőven meglocsolt égő kanóccal. 
Begyalogoltunk mégis nagyjából 1200 métert a faluba az arasz vastagon lefagyott, síkos havon az iskoláig, útközben pedig elhatároztuk, hogy nem kérezkedünk, csak bejelentjük az igazgatónőnek, hogy megyünk haza. Úgy is tettünk, pedig félő volt, hogy nagy legorombítás következik, ami csodák-csodájára elmaradt. 
Visszafele még az is jött a busszal, aki nem azzal ment "felfele" (a hegyekbe). Felgyurakodtunk, s külön erőfeszítésembe került, hogy a kolléganőmet a gyászoló fekete harisnyájával és a pókhálószerű fekete kendőjével ne hagyjuk az út szélén, hiszen megfagy. Gyúrtuk egymást befele, végül az egyik fiatalabb ama elriasztó kérdése után, hogy üljön-e valaki ölébe, megszívlelte a válaszomat, hogy igen, az jó lenne. Ekkor megfogtam a kollegina kezét és nyúztam felfele, miközben egyesek azt kiabálták: nem látom, hogy nem fér, miért nem öltözött fel jobban, tudni lehetett, hogy ma hidegebb lesz, mint tegnap. Könnyes szemmel elengedte a kezemet, hogy majd csak eliviszi őt valaki, addig is elindul gyalog.
 - Már ki vinne el, látod, hogy nem jár az úton senki!
A sofför indult volna is, nem is, én üvöltöttem, hogy nem mehet, a többi kolléganő is kezdte pártolni az ügyet, valaki pedig segédkezet nyújtott, és ketten fel tudtuk cibálni addig, hogy az ajtó becsukódhatott a háta mögött.
Akkor bizony hideg volt. Gyergyóalfaluban - 42 C°-ot mértek a falu között.

Megtekintések: 174

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Berszán Mária Január 8, 2011, 6:48pm
...visszaemlékezve az ingázás perceire, bizony nem egyszer jártuk a csürdöngölőt reggelente az autóbúszra várva a bodoki hegyek lábánál, nem egyszer gyújtottuk meg az eldobott autógumikat egy maréknyi lehullott szénával, hogy cseppnyi meleget érezzünk - és amikor az autóbúsz ajtaja kinyillt, hogy a soför közölje: nincs már hely senkinek,  az első felszálló közülünk azonnal helyet varázsolt a többinek a ruhájából áradó gumi- és fütszaggal... bizony nem volt könnyű dolog iskolába, munkába érni megyeszékhelyünkre... azóta minden megváltozott, mintha az ember csak egy rossz álomból ébredne... Ilyenkor merülnek fel az emlékek, amikor valaki megpendít egy húrt...
Hozzászólt Papné Köpeczi Éva Január 6, 2011, 7:48pm

kedves mária!

ahogy elolvastam,éreztem, hogy összeragad az orrom a hidegtől. én azon a télen csíkszereda és kászon közt ingáztam, tanusítom,hogy hiteles amit leírtál. nálunk a buszsofőr azt kiáltotta: miért nem mennek hátrébb, mindenki itt elöl akar uatzni, leenged a kerekem, hátul még üres.mármint a busz, amiben 40 fő helyett voltunk vagy 80-an.

ha nem hittük el neki, elindult, majd bevágott egy kiadós féket, és tényleg hátul megüresedett.

üdvözlettel: éva

Hozzászólt Barta László Január 6, 2011, 12:39am

   Ejha,kedves Mária! Kedves kis "kutyahideg" történeteddel,bíz' jól felmelegítetted a hozzászólok szívét,lelkét,emlékezetét...Gratulálok! Az élmény leírása hiteles.Ott voltam jómagam is,tanusítom ha kell!Bizony-bizony azok a kutyahidegek néha farkasordító hidegbe fordultak ott az Olt völgyében,a Keleti Kárpátok karéjában.Bizony emberformáló idők voltak!Akkor is amikor jómagam Kézdivásárhelyről ingáztam Sepsire...A jéghideg buszban jobb volt állni,egymáshoz préselődni,így legalább egymást melegítettük és ha néha szólt valaki,csak amúgy szállt a pára a szája körül,a fagyos ablakokon csak sejtettük,hogy merre járunk,hol vagyunk...Aztán arrafele,biztos tudod,férfiember télen ha beállt a fagy,már el sem indult "fagatya" nélkül,amit nyugatabbra jéger alsónak becéznek és bizony nem hiába hordtak arrafele a székely bácsikák korábban székely harisnyát.Az volt a módi,nem divatból hordták,így fogták ki maguk körül azt a bizonyos kutyahideget.

   Lám csak,idő múltával jól esik nosztalgiázni...Sokszor nem tudja az ember,hogy döntéseivel mire vállalkozik.Télen,fagyban,hivatástudatban...álmodozás közben,a szép jővőben reménykedve.Ez adatot meg egyeseknek,nekünk,magunknak.És ime,az idő megszépíti az emlékeket,még az ilyen zimankos kutyahideg történetedet is.Mégegyszer gratuláció és csak melegítsd tovább az emlékezés fagyos göröngyeit! 

Hozzászólt Pákainé Szabó Ida Mária Január 5, 2011, 10:27pm

Kedves Mária! Köszönöm a barátságot.

Bizony nálunk a Szilágyságban is voltak ilyen kutyahidegek.Én Sámsonba ingáztam,mikor még buszjárat sem volt,7 km-t kellett gyalogolni a hegyen keresztül a vonatállomástól.Az iskolában olyan hideg volt,hogy nagykabátban tanitottunk, a gyerekek kesztyűben irtak.

Hozzászólt Bálint Mária Január 5, 2011, 10:20pm
Az ilyesmiért tüzelek én éjjel-nappal, ha hazamegyek.
Hozzászólt Bálint Mária Január 5, 2011, 7:59pm
- Sose érem meg, hogy a hideget keressem - mondta egyik ingázó társam télen. Annyit néztünk az országút szélén a busz irányába, hogy ma is le tudnám rajzolni a hegyeket emlékezetből.
Hozzászólt László Emma Január 5, 2011, 7:45pm

Brr !!! Jelenleg mínusz tíz fokot mutat a kinti hőmérő itt Székelyudvarhely közelében, Bögözben.De emlékszem én is ingázós koromból ennél sokkal hidegebbre, amikor a húszat is közelítette,és a kicsordult könnyem az arcomra fagyott.Ekkor mondta egy buszsofőr : " Amikor meglátom az első legyet, megcsókolom ! "

Mert bizony sok bajuk volt a hitványabbnál hitványabb buszokkal: az alkatrészeket a saját pénzükön vásárolták, rossz minőségű motorinával sokszor elakadtak a kegyetlen hidegekben, az utak is gödrösek voltak. Az egyik utas , hogy kicsi reményt villantson a sofőrbe :

-Ha legalább jó nagy hó hullana, betemetné a gödröket.

Erre a sofőr:

-Maga mit gondol, csak a gödrökbe hull? Ha kitavaszodik pityókát ültetünk beléjük.

Hozzászólt Dr Molnár Mária Január 5, 2011, 7:05pm

Kedves Mária!

Bizony hetekig -25 fok vot Bacauban ahól dolgoztunk. A buszok sem jártak. A rendelő messze volt!

Azt mondtam mindig .hogy úgy fel vagyok öltözve,hogy ha a farkas meg enne "rongyot kakálna"

Amikor lehetett kocsival járni apukám melegítette be az autót,hogy indúljak. Este meg forralt bórral várt!

Emlékek!!

Hozzászólt sigmond Gábor Január 5, 2011, 4:42pm
köszönöm a választ,  Újra elolvastam, igaza van!! felületesen olvastam,de a mai soförőkről  fentartom a véleményem természetesen a kivétel az kivétel.Az inget tudja"" AZ" akinek fel kell venni!!  Ez a busz elvitte volna Önöket melyre gondolom szívesen ma is felülnének velem együtt A leírtak így visszamenőleg is megható.!!!
Hozzászólt Bálint Mária Január 5, 2011, 4:12pm
Köszönöm a sok biztató hozzászólást és a képeket. Nem szándékoztam bántani a soffört, inkább példaerejű, amit a közlekedés érdekében megtettek. Az adott helyzetben pedig ugyancsak sokmindent kellett mérlegelnie. Az emberek nyomorognak, mennének, leáll a motor, még egy személy semmiképp se fér fel, már nem is akar jönni, stb. A megritkított járatokkal még jóidőben is keserves volt közlekedni. 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek