Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Lehetséges ma az, hogy egy koldus élete megváltozzon? Ha szeretnéd tudni a választ, gyere velem,olvassuk együtt a történetét, amely fordulóponthoz érkezett. Jó olvasást .

 

 

 

Nehezen aludtam el. A barlang falát bámultam, nem jött álom a szememre, lehet azért, mert úgy néz ki változni fog az életem, nem is keveset, szinte azt lehet mondani száznyolcvan fokot. Mindez Rékának, a cigánynőnek köszönhető. Megszerettem, és ő is engem. Ki gondolta volna, hiszen én csak egyéjszakás kalandot akartam, nem szerelmet. Megkedveltem a magányt, a kolduslétet, megosztani valakivel, még a gondolatától is megborzongtam, és tessék most itt van, kopog az ajtómon. Mit csináljak? A szerelemnek, ami a szív hangja nem lehet ellenállni, olyan ez, mint egy örvény mely magával ránt, és nem kérdezi mit szeretnél. A szemeim elnehezedtek, homályba burkolózott minden, az álomtündér még suhintott egyet a pálcájával, s engem elnyomott az álom Csak a barátaim a hold és a csillagok őrködtek a barlang bejárata előtt, biztos tudták, az őrangyalommal fogok beszélgetni, ezért zavartalan kell, hogy  legyen az álmom. És milyen igazuk volt.......

 

 

xxx

 

Nem tudom ki hogy van ezzel, és azt sem tudom hogy a tudományok, melyek az ember szellemével, lelkével foglalkoznak, például a pszichológia, hogyan állnak hozzá az álmok világához, azt viszont tudom, hogy gyerekkorom óta ösztönösen és otthonosan mozgok életem e területén. Hét éves lehettem, amikor volt egy rémálmom, utána viszont csak olyan álmaim voltak, amelyek meghatározták az életem. Ha kategóriákba szeretném gyömöszölni őket,  háromféle álommal találkoztam életem során. Figyelmeztető álommal, útmutató álommal, és önismeretre tanító álommal, és ez most sem történt másképp...

 

- Szép tiszta idő volt. Ott ültünk a hegy tetején a mester lábainál, mind a tizenketten, név szerint Péter és testvére András, Kánai Simon, Iskarioti Júdás, Tádé, Jakab Alfeus fia, Máté, Tamás, Bertalan, meg Fülöp, és én, meg a testvérem Jakab. Jézus pedig tanított minket. Most éppen a következőket mondta:

- „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. S ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj vele két annyira. Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg."(Mt. 5 39-42)

Jézus megállt, minden gondolata után tartott egy kis szünetet, hagyta, hogy tanítása behatoljon a szívünkbe. Én lesütött szemmel ültem és semmit sem értettem, abból, amit most mondott. Mi az, hogy ne álljatok ellen a gonosznak! És aki megüt, annak hagyjuk, verjen agyon?  Mi ez a badarság? És ha valaki el akarja venni azt, ami az enyém, adjam jó szívvel, sőt még adjak melléje más javakat is, na nem ebből elég! És ha ne akarok menni valahová és kényszerítenek, akkor menjek még tovább? Micsodatanítás ez, ha nem Jézustól hallanám, eddig félig agyonütöttem volna azt, aki ilyeneket mond. Viszont ilyen emberrel, mint Jézus, még nem találkoztam, ezzel így voltunk mind a tizenketten. Ha Ő mondott valamit, akkor az holtbiztos komoly dolog, és érdemes vele foglalkozni, meg kell fejteni, meg kell rágni, emészteni addig, amíg megértjük az igazi mondanivalót. Egy kicsit szégyelltem magam ezekért, a gondolatokért, lopva rápillantottam s meglepődve vettem észre, Ő is éppen ezt csinálta, lopva rám nézett nagy égszínkék szemei behatoltak az emberbe, nem lehetett ellenállni ennek, mindent tudott rólunk, mindent. Most huncutságot vettem észre a szemében. Lesütöttem a fejemet, és amikor újra önmagamba fordultam felfedeztem, megláttam, megértettem a tanítás egy részét. Hát persze, milyen egyszerű, milyen kézzelfogható, és milyen mesteri tálalás, mert csak az bukkan rá erre, aki nyitott és kereső, s aki hagyja, hogy szeressék, s utána ő is válaszol erre a szeretetre. Jézus a kezdeményező mindig, ez nagyon fontos. Na de a lényeg, aki perbe fog, itt Jézus nem emberekről beszél, hanem az életről, amely mindig a változásról szól, és ha valaki nem hajlandó erre, akkor az élet perbe fogja, hívja őt a változásra, és nekem, nekünk az lenne a legjobb, ha magunktól igent mondanánk erre, és mennénk az élettel oda ahová hív. Mert a változás az egy hatalmas átalakító erő, ez tesz képessé egy csomó mindenre, még akkor is, ha fájdalommal jár. A változás alakítja át az ember életét, az új, az ismeretlen felé való elindulás szabadít fel bennünk egy csomó rejtett kreativitást, energiát.

Türtőztetnem kellett magamat, már azért is, mert tizenketten voltunk, nem mindenki volt nyitott van, aki lassabban nyílt meg van, aki gyorsabban, s nem akartam befolyásolni senkinek sem, a mesterrel való viszonyát. Ezért lassan felemeltem a fejemet, szerencse hosszú hajam eltakarta az arcomat, így senki nem látta, mi zajlott le bennem, szétnéztem, mit csinálnak a többiek. Ők is zavarban voltak, ez látszott kivétel nélkül mindegyiken. Én Pétert szerettem, érdekes ember volt. Majd ismét Jézusra emeltem tekintetem, a szemében még ott volt az iménti huncutság, de emellett volt benne egy üzenet a számomra, melyet elraktároztam, s mely így szólt. - János tanuld meg, az Én tanításomban semmi sem az, aminek látszik.

 

 

xxx

 

Elkészültem. A cipőmet húztam fel éppen, amit Rékával vettünk a városban. A nadrágom tiszta volt, vasalt, az ingem fehér, igaz bő egy kicsit, de az nem számít. Rékának egyik bátyja adta nekem, pulóvert is kaptam, egy jó vastagot, az enyémet, a régit és szakadtat eldobtam. Furcsa érzés volt megválni tőle, amikor annyi éven át, melegítette a hátam, bocsánatot is kértem tőle, megköszöntem a segítségét, és kidobtam.

Végre annyi év után fürdőkádban fürödhettem, nem jéghideg, hanem jó meleg vízben, ugyanis amikor eldöntöttük, hogy együtt fogunk élni, felmerült a kérdés, ki kihez költözik. Én lassabban változok, Réka ezt észrevette rajtam, döntött ő jön hozzám. Mikor le akartam beszélni, befogta kezével a számat, nem engedett szóhoz jutni, ami nála azt jelentette, a kérdés le van zárva. Nem is tudom elmondani, mit éreztem iránta, amikor elvállalta ezt, őt nem érdekelte az, hogy hol élek, és hogyan így szeret, ahogy vagyok, megosztja velem az életét, vállalva a koldus lét ezernyi búját, baját.  Nem tudom sejtette-e mit indított el bennem ezzel, de azt hiszem igen, mert amikor kíváncsiságból megkérdeztem tőle, a jövőnkről tud-e valamit, titokzatosan annyit mondott, igen, azzal másra terelte a szót.

Ma volt tehát a költözés napja, s ez azzal is járt ,hogy a cigányvajda elé kellett járuljunk, régi cigány szokás, ha valaki úgy gondolja, máshol próbál szerencsét, először is a vajda áldása kell rá, ritka az olyan eset, amikor valaki e nélkül  elmegy a faluból. Ezért kellett megfürödnöm, és tiszta ruhába öltöznöm. Fürdés után visszajöttem ide az otthonomba, aludtam egyet, most pedig készülődtem a vajda elé. Volt is bennem egy jó adag izgalom, mert mi lesz, ha a vajda nem adja ránk az áldását? Akkor nekem kell elköltözzek a faluba, s ez újabb kérdések özönét zúdította a nyakamba. Gyorsan elhessegettem borús gondolataimat, és sietve elindultam az erdőn át a faluba. Közben pedig megkértem barátaimat segítsenek, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy alakulniuk kell.

 

xxx

Ott álltunk a vajda előtt mind a ketten. A teremben sötét volt, minden függöny el volt húzva, körös körül pedig gyertyák égtek, és füstölök sokasága ontotta a levegőbe, különböző gyümölcsök illatát. A vajda úgy negyvenéves lehetett, fekete félrefésült haja, gyerekes arcot kölcsönzött neki. Talpig feketében volt a kabátja felső zsebében egy piros rózsaszál virított. Már várt minket , egy elegáns mozdulattal hellyel kínált megvárta ,amíg leülünk, majd Rékára nézett és így szólt..

- Hát elmész közülünk te jány,- ez jó jel gondoltam, - tudtam, egyszer eljön az ideje annak, amikor téged nem lehet itt tartani közöttünk. - Választottál utódot?- kérdezte,- hiszen tudod a falut jósnő nélkül hagyni lehetetlen,- és kíváncsian várta Réka válaszát.

- Igen, persze már régóta tanítom, szerettem volna, ha egyszer a helyembe lép.

- Behívhatom? - a vajda bólintott.

-Rebeka gyere be!- kiáltotta Réka, hangja átszállt a termen és egy darabig ott visszhangzott a fülünkben. Egy huszonöt év körüli barna nő lépett be a terembe, mélyen meghajolt így köszöntött mindenkit, majd átsétált a termen és leült mellénk. Egy színes szoknya volt rajta, biz isten nem hiányzott róla egyetlen egy szín sem, olyan volt a hatása, mintha a színskálát nézném a nyomdában, ami a bokájáig ért, az alsó része körbe volt rakva csengőkkel. Piros inget viselt a nyakában egy fehér lánccal.

- Jó választás- szólt a vajda, látszott rajta elfogadta Réka döntését, sőt kimondottan tetszett neki, azt nem tudom a lány vagy a döntés. - Akkor nincs más hátra, áldásomat adom rád és választottadra, a Devla áldjon meg és kísérjen utatokon. Készültünk egy meglepetéssel- mondta, és láttam könny csillogott a szemében. - A falú apraja nagyja el akar tőled búcsúzni, hiszen mindenki szeret, mindenkihez volt egy jó szavad. Gyere, ülj le a helyembe és fogadd testvéreidet, végy búcsút tőlük királynő módjára.

-Te pedig koldus, tudd meg mostantól vége a kolduslétnek, hisz Réka királynő, s te mellette király leszel. Gyere velem, hadd búcsúzzon el a népétől, addig mi megiszunk egy kupica pálinkát, és ezzel befogadtunk magunk közé.

Ha eddig nem ismertem volna, milyen is egy cigány zsivaj, most láthattam, pillanatokon belül elszabadult a pokol. A falú apraja nagyja berohant a terembe, olyan lárma meg tolongás keveredett, hogy élvezet volt nézni. Mielőtt elhagytuk volna a vajdával a termet, még elcsíptem Réka pillantását, a szeme azt üzente nekem, szeretlek.

Megtekintések: 323

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Stenczer Enikő Április 15, 2014, 9:13pm

Tetszett a történet, szívesen olvasom majd a folytatást..

Hozzászólt Szilágyi Mihály Március 24, 2014, 8:14am

Végre egy olyan írás, amely a cigányok másságát pozitívan emeli ki! Ilyen írásokra rendkívül szükség van - meglátásom szerint jobban megérthetjük a másik nemzetet.

Kedves írás.

Hozzászólt Ruszka Zsolt Március 20, 2014, 9:05am

Kedves Klára úgy legyen...

Hozzászólt Ruszka Zsolt Március 20, 2014, 9:05am

Kedves Beke Ernő, köszönöm szépen a méltatást, igen van folytatása ez egy tizenkét részből álló novella, ez a harmadik része volt, fölteszem az elsőt is hamarosan. 

Hozzászólt Horváth Klára Március 19, 2014, 9:01pm

Tetszett a történet...hasonló módon sok-sok koldus lelje meg a maga jósasszonyát!

Hozzászólt Beke Ernő Március 19, 2014, 7:58pm

A hihetetlen is megtörténhetik! Példa az olvasott történet. A szerelem nem ismer határokat, nemzeteket, ott csak a NŐ meg a FÉRFI a főszereplő. Ha fojtatása lesz a történetnek, azt is szivesen fogom olvasni!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2022   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek