Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Amint az lenni szokott ilyen nagy eseményeknél, már a történések zajlása közepette érkeznek a hírek, tudósítások. Éppen ezért azt gondoltam, hogy én csak arról írok, amit személyesen átéltem. Mint egy iskolás kislány, olyan izgalommal vártam a nagy napot, szombatról vasárnapra virradó éjszaka alig aludtam valamicskét. Hajnalban magamra rántottam a keményre vasalt székelyruhát, s kezemben a székelyzászlóval elindultam a megbeszélt helyre, ahonnan a busz indult. Ismerős, mosolygós arcok fogadtak, emelkedett hangulatban indultunk Kézdivásárhely felé. A nótázás se maradt el útközben, s ami számomra nagyon jó érzés volt, az az, hogy fiatalok, középkorúak, és egészen öreg emberek is voltak velünk. Mint egy nagy család, olyanok voltunk.

Alig érkeztünk meg Kézdivásárhely főterére, máris ismerős hangok kiáltották egyikünk-másikunk nevét. Egy másik vásárhelyi busz érkezett. Érdekes, valahogy más volt ennek a találkozásnak a hangulata, mintha Marosvásárhelyen futottunk volna össze. Amikor a főtér megtelt, már elveszítettük egymást kicsit, de ennek azért nem volt nagy jelentősége, mert a mieink között voltunk, bármerre fordultunk. Rengeteg ember jött oda hozzám, szeretettel öleltek meg, közös fotót készítettünk. Végre személyesen is találkozhattam egy pár olyan emberrel, akikkel lélekben már találkoztunk a banigyűjtés alkalmából. Azt hiszem még ennyi kézzelfogható szeretet nem is áradt rám, mint most. Öleltek, a férfiak kezet csókoltak, biztattak, hogy tartsak ki, biztosítottak arról, hogy ha szükség van még segítségre ők készen állnak újra mozdulni.

Elindultunk, csatlakoztunk a menethez, és amint várható volt, rövid táv megtétele után meg is álltunk, mert összeértünk a velünk szembe érkezőkkel. Itt meg kell jegyeznem, hogy kicsit hiányzott az információ áramlása, nem nagyon tudtuk, hogy mi történik. No, de reméljük legközelebb jobban sikerül, tanulva a mostani hibákból. Ennek ellenére megcsináltuk! Ahogy ott álltunk, jöttek az autók, érkeztek székelyzászlós motorok, s egymásnak integettünk. Az autók közt volt egy konstancai kamion és egy galaci személygépkocsi, sofőrjeik mosolyogva integettek vissza.

Hazafele haladva megálltunk a Nyergestetőn. Nekem itt volt a legszebb élményben részem. Egy másik busz mögül erőteljes férfihangok hallatszottak, amint dalolnak: “…öreg Édesanyám, arra kérem ne sírjon…”. Hamar megkerültük a járművet, és csodálatos kép tárult elénk. Székelyruhás férfiak és nők énekeltek. Tűzzel, szívvel, lélekkel. Szentegyháziak voltak. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha régmúlt időbe csöppentem volna, meseszerű volt az egész. Bekapcsolódtunk mi is, énekeltünk velük, de mindenekelőtt csodálva hallgattuk őket.

Ott, a Nyergestetőn, és az egész menetelés alatt, annyi kézcsókot, ölelést kaptam, az éneklő székelyektől és az őket hallgatóktól, hogy kijelenthetem: egész életemre feltöltöttek szeretettel. Ezt a szeretetet tovább fogom adni, ki fogom árasztani, és ismét megtörténik majd a csoda: minél többet adok majd, annál többet kapok, kapunk! Ez az igazi hatalom! Ez az ami nagyon fontos! Amint e sorokat írom, szűnni nem akaró a libabőrödzés hullámzása. A felfokozott érzelmek nem akarnak múlni. De nem is kell! Maradjon meg bennünk ez, és adjuk tovább azoknak az embereknek, akik nem tudtak vagy nem akartak velünk lenni. Juttassunk nekik is a tűzből!

A menetelés előtt sokan tettek fel kételkedő kérdéseket. “Mi fog változni? Mi lesz hétfőn?” Azt hiszem megtaláltam a választ. Egymásra találtunk ismét! Megerősödtünk abban a hitben, hogy együtt hegyeket mozgatunk meg, hogy még mindig összetartozunk, a kegyetlen világgal szemben bármikor megálljuk a helyünk! És ezzel az erővel úgy tudunk tovább élni a hétköznapjainkban, hogy egyenes a gerincünk, büszkén tudjuk vallani: egy nagyszerű nemzet fiai, lányai vagyunk!

Nem hagyja veszni Erdélyt az Istenünk! Imáink meghallgatásra találtatnak!

Megtekintések: 488

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szaka'cs Endre Október 31, 2013, 7:50am

Levél fiamhoz

 

Édes  gyermekem !  Ismét  írok  neked. Tudom, tudom alig kaptad  meg  a másikat  és  még  válaszolni  nem  volt időd. De  tudod  ma szent az este .Ilyen  estéken  régebb  össze  szoktunk  gyülni. Emlékszel  anyátok mindig kalácsot  sütött, levágta  az  első töltött libát. És  még  sóstanglit is sütöttek nénédékkel. Gondoltamm ha  már nem lehettek itt akkor én  varázsollak ide  magam  köré  benneteket .

   Kalácsot  nagynénéd hozott és a libának is  nekem  adta  a jobb , igen  a jobb  szárnyát és a melléböl  egy  darabot .Mellé reszelt  pityokát . Szép  volt ott kinnt .  Olyan  szép  mint  mikor tűzet  dóbtatok  valamikor. A töklámpások fényénél  kullogtatok  a nyomunkba, a  kezetek a lámpákkal  volt  elfoglalva .

   Tudod fiam  én  jól  vagyok . Nem is  hittem , hogy  ilyen  könnyen  kíérek. Különmben  még kétszer  voltam kint a múlt héten . Eről  nem is  írtam  a  múltkor. Először csak a gereblyét , kapát és  a kisbaltát vittem  magammal. Másnap a vederben betonhabarcsot  csináltam mert a  kő kicsit  előre  dőlt . Alácementeztem . A hideg telek felfagyasszák tavasszal már nem  úgy  áll vissza mint  ahogyan azelött volt.

    Anyátok  sírját  fehér krizántémmal  tüzdeltem  körbe és  fagyar  bogyóval kigyöngyöztem. A legsszebb  sír  az  övé  most . Tulipánosra  díszítettem. Tudod  te  hogyan  kell. Tettem  a csücskékbe  egy  pár  csipkebogyót  is.  Jó  gyertyát kaptamm most  a boltban. Szépenn  elégtek  mindd. A  szél  se  fújt.  Átmentem  nagyanyádékhoz  is.  Mind  a kettőhőz. Biztos  még  tudod  a  felsőnagyapádék  sírja  a  másik  oldalon  van. Már valaki  járt ott elöttem.  Még  égett egy  gyertya. Arról  gyujtottam meg  én is  egy  párat. Haragozásra   indultunk  le. Az  elemlámpa  most  nem  aludt ki. A  pap  szépen  prédikált . Csak  ő  énekelt  egyedűl. Az  első padban ott ült  Király, tudod ki  előttetek ment ki . Amerikából  jött  haza.

    Na  édes  gyermekemm leteszem mert  fog  a Néger. Jön  valaki. Nagynénéd lehet . Vacsorát hozhat, de már  ittam  habos  tejet  kaláccsal. Azt  is  ő sütötte .

    Vigyázzatok  magatokra .

     Még  a csillagok  lentt vannak  a temetőn.

                            Apád. 2001 oktober 31 .   ( Vadad)

 

 

Hozzászólt Hévízi Márta Anna Október 29, 2013, 8:12pm

Sajnos kényszerűen a kórházi ágyon fekve de lélekben ott jártam Kézdin és a 11-es úton...véreim nézzetek fel az égre a jövő sikere meg van írva a csillagokban

Hozzászólt Pákainé Szabó Ida Mária Október 29, 2013, 9:26am

vasarnap nem tudtunk elszakadni a televizio elol,akkor is, most is soraidat olvasva potyognak konnyeim,felemelo volt latni mindezt es lelekben veletek lenni.

Hozzászólt Dr.Farkas Mária Felicia Október 29, 2013, 8:41am

Így van.

Hozzászólt Dr. Úry Előd Október 29, 2013, 7:00am

Jutott a tűzből, mindazoknak akik jelen voltak és azoknak is akik nem tudtak ott lenni. Ez az őrtűz tűz fog segíteni, hogy a következő alkalommal még többen legyünk jelen.

Hozzászólt Dr.Farkas Mária Felicia Október 28, 2013, 11:06pm

Bocsánat, nem értem a kérdését. Minek a hasznáról és minek a hátteréről vegyesek az érzelmei? Várom válaszát - tisztelettel.

Hozzászólt Kocsan Istvan Október 28, 2013, 10:06pm

 Vegyesek az erzelmek,feltevodik a kerdes,kinek hasznal ? Ki all a hatterben ?

Hozzászólt Dr.Farkas Mária Felicia Október 28, 2013, 6:42pm

Hálásan köszönöm kiállását és szívmelengető sorait kedves Tünde. Adjon erőt a hosszú harchoz, hogy társai vagyunk-leszünk. Az együvé tartozás egy jó ügy szolgálatában meg fogja sokszorozni Tünde és mindannyiunk energiáit.

Még egyszer köszönöm.

 

Hozzászólt Modi Dezsö Október 28, 2013, 6:23pm

Soraidat olvasva nekem is egy bizsergö érzés szaladt át a hátamom, olyan szépen leírtad hogy ott éreztem magam én is.....

Mert lélekben együtt vagyunk és csak ez a fontos!!

Hozzászólt Halász Sylvia Október 28, 2013, 6:15pm

Jaj de szerettem volna  ott  lenni!  Nagyon büszke vagyok  hogy én is magyar vagyok !

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek