Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Amint az lenni szokott ilyen nagy eseményeknél, már a történések zajlása közepette érkeznek a hírek, tudósítások. Éppen ezért azt gondoltam, hogy én csak arról írok, amit személyesen átéltem. Mint egy iskolás kislány, olyan izgalommal vártam a nagy napot, szombatról vasárnapra virradó éjszaka alig aludtam valamicskét. Hajnalban magamra rántottam a keményre vasalt székelyruhát, s kezemben a székelyzászlóval elindultam a megbeszélt helyre, ahonnan a busz indult. Ismerős, mosolygós arcok fogadtak, emelkedett hangulatban indultunk Kézdivásárhely felé. A nótázás se maradt el útközben, s ami számomra nagyon jó érzés volt, az az, hogy fiatalok, középkorúak, és egészen öreg emberek is voltak velünk. Mint egy nagy család, olyanok voltunk.

Alig érkeztünk meg Kézdivásárhely főterére, máris ismerős hangok kiáltották egyikünk-másikunk nevét. Egy másik vásárhelyi busz érkezett. Érdekes, valahogy más volt ennek a találkozásnak a hangulata, mintha Marosvásárhelyen futottunk volna össze. Amikor a főtér megtelt, már elveszítettük egymást kicsit, de ennek azért nem volt nagy jelentősége, mert a mieink között voltunk, bármerre fordultunk. Rengeteg ember jött oda hozzám, szeretettel öleltek meg, közös fotót készítettünk. Végre személyesen is találkozhattam egy pár olyan emberrel, akikkel lélekben már találkoztunk a banigyűjtés alkalmából. Azt hiszem még ennyi kézzelfogható szeretet nem is áradt rám, mint most. Öleltek, a férfiak kezet csókoltak, biztattak, hogy tartsak ki, biztosítottak arról, hogy ha szükség van még segítségre ők készen állnak újra mozdulni.

Elindultunk, csatlakoztunk a menethez, és amint várható volt, rövid táv megtétele után meg is álltunk, mert összeértünk a velünk szembe érkezőkkel. Itt meg kell jegyeznem, hogy kicsit hiányzott az információ áramlása, nem nagyon tudtuk, hogy mi történik. No, de reméljük legközelebb jobban sikerül, tanulva a mostani hibákból. Ennek ellenére megcsináltuk! Ahogy ott álltunk, jöttek az autók, érkeztek székelyzászlós motorok, s egymásnak integettünk. Az autók közt volt egy konstancai kamion és egy galaci személygépkocsi, sofőrjeik mosolyogva integettek vissza.

Hazafele haladva megálltunk a Nyergestetőn. Nekem itt volt a legszebb élményben részem. Egy másik busz mögül erőteljes férfihangok hallatszottak, amint dalolnak: “…öreg Édesanyám, arra kérem ne sírjon…”. Hamar megkerültük a járművet, és csodálatos kép tárult elénk. Székelyruhás férfiak és nők énekeltek. Tűzzel, szívvel, lélekkel. Szentegyháziak voltak. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha régmúlt időbe csöppentem volna, meseszerű volt az egész. Bekapcsolódtunk mi is, énekeltünk velük, de mindenekelőtt csodálva hallgattuk őket.

Ott, a Nyergestetőn, és az egész menetelés alatt, annyi kézcsókot, ölelést kaptam, az éneklő székelyektől és az őket hallgatóktól, hogy kijelenthetem: egész életemre feltöltöttek szeretettel. Ezt a szeretetet tovább fogom adni, ki fogom árasztani, és ismét megtörténik majd a csoda: minél többet adok majd, annál többet kapok, kapunk! Ez az igazi hatalom! Ez az ami nagyon fontos! Amint e sorokat írom, szűnni nem akaró a libabőrödzés hullámzása. A felfokozott érzelmek nem akarnak múlni. De nem is kell! Maradjon meg bennünk ez, és adjuk tovább azoknak az embereknek, akik nem tudtak vagy nem akartak velünk lenni. Juttassunk nekik is a tűzből!

A menetelés előtt sokan tettek fel kételkedő kérdéseket. “Mi fog változni? Mi lesz hétfőn?” Azt hiszem megtaláltam a választ. Egymásra találtunk ismét! Megerősödtünk abban a hitben, hogy együtt hegyeket mozgatunk meg, hogy még mindig összetartozunk, a kegyetlen világgal szemben bármikor megálljuk a helyünk! És ezzel az erővel úgy tudunk tovább élni a hétköznapjainkban, hogy egyenes a gerincünk, büszkén tudjuk vallani: egy nagyszerű nemzet fiai, lányai vagyunk!

Nem hagyja veszni Erdélyt az Istenünk! Imáink meghallgatásra találtatnak!

Megtekintések: 488

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Harsànyi Anna Október 28, 2013, 1:52pm

Felolvasom rendszeresen a gyerekeimnek az iràsait. Tokéletesek arra, hogy messze Erdélytol is a gyerekeim megtanuljàk azt, hogy magyarok és, hogy ( anyai részrol) erdélyiek. Nagyon tetszik is nekik, és a ludborozés az egész csalàdra kiterjedt :)

 

Hozzászólt Budai Mihály Október 28, 2013, 1:44pm

Kedves Tünde !

Én mint gyakorlott Erdély járó és Erdélyt tisztelve szerető, nekem is hevesebben dobogott a szívem, amikor a soraidat olvastam. 23-án bajáról utaztam a békemenetre,  tegnap úgyszintén ott voltam. Azt hiszem nem kell szégyenkeznem az miatt, hogy az egész menet alatt, folyamatosan kellet a szemeimet törölgetnem. Magamról annyit, hogy Baján és Sükösdön a szülőfalumban is létrehoztam egy-.egy Wass Albert szobrot, aminek az anyagi fedezetét közadakozással tudtam elérni. Ennek ellenére rengeteg munkával és szervezéssel járt. Ugyan ebben az évben szülö falumnak ajándékoztam egy dekoratív 3,m magas vasból készült TRIANON-i keresztet. Nagyon jó barátságban vagyok Bartha Józseffel a holtmarosi református lelkésszel aki már többször volt a vendégem itt Baján és én náluk Holtmaroson. A bajai szobor avatására meghívtam hozzánk. Ünnepi beszédének frenetikus sikere volt. Amikor hazafelé utazott, akkor felhívott telefonon és azt mondta: MISIKÉM ÉN KÉT DOLOGRA VAGYOK NAGYON BÜSZKE, ARRA HOGY ÉN BARÁTOMNAK NEVEZHETLEK ÉS ARRA, HOGY TE ENGEM BARÁTODNAK NEVEZEL.. 

Hozzászólt Dr. Csuták János Október 28, 2013, 1:23pm

Isten éltesse és addjon sok erőt a - vélhetően még - sok feladathoz. Szeretettel:

Cs.J.

Hozzászólt Kacsó Márton Október 28, 2013, 12:44pm

Azt írta Wass Albert, hogy „Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti győzelemre megint a hunok, s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!”

Így lesz!

Hozzászólt LOVASZ ISTVAN Október 28, 2013, 12:37pm

De jo erzes volt ezt olvasni,az altalad erzett"libaborodzes hullamzasa" teljesen atjott ream is,e gyonyoruen megfogalmazott soraidat olvasva.

Csak gratulalni tudok neked kedves Tunde.

Csak igy tovabb,hatha lessz meg sok-sok ilyen nagyszeru Tundenk !!!!

Hozzászólt Baksai József Coci Október 28, 2013, 12:35pm

Nem vagyok vallásos ember de  e sorokat olvasva éreztem, hogy Isten létezik és velünk van.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek