Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Szomorú úr ötletei Karcsinak

Szomorú úr vasutat szeretne Segesvár és Marosvásárhely között. 1997-ben levelet írt Románia kormányához, ezt átküldték a Közlekedési Minisztériumhoz, onnan még ugyanabban az évben, augusztus 13-án megkapta rá a választ. Ebben az áll, hogy a két várost összekötő vasúti szakasz építését még 1990-ben felvetették a minisztériumban, de dombos a vidék (300 és 500 m között váltakozik a dombok magassága), a térségben nagy árvizek voltak (1970-ben, 1975-ben és 1997-ben is), fennáll az alagútbeomlás és a talajcsuszamlások veszélye is, meg aztán minden vasútvonal a folyóvölgyek hosszában épült fel (nem tudjuk, ez miért és mi mellett vagy ellen szóló érv); valami olyas dolog derül ki summa summárum, hogy alagutat nem lehet építeni, mert fölöttébb kockázatos (beomlással fenyegetne), az árvizek elmosnák a vasutat, az egész ügy (1997-ben) 250 millió dollárba kerülne (honnan ennyi pénz?), végül pedig: az új vonalon csak 22 szerelvény zakatolna, ez pedig nem eléggé gazdaságos, legalább négyszer ennyi kell a hatékony és jövedelmező forgalomhoz. Különben is a vasúti forgalom felére csökkent ezekben az években, úgyhogy egyelőre nincs lehetőség a vasútépítésre.

Itt jegyezzük meg, hogy bizonyára hasonló meggondolások miatt nem kezdődött el a Székelyudvarhelyt Csíkszeredával összekötő vasúti szakasz építése sem, pedig azt már a székely körvasút felépítésekor tervbe vették, csak akkor éppen nem hagyott rá időt a történelem, azóta pedig valószínűleg nem volt politikai akarat a székelyek kommunikációjának a megkönnyebbítésére.

Szomorú urat nem kedvetlenítette el a nyilvánvalóan megalapozatlan válasz, tovább tanulmányozta a lehetőséget, és megismételte javaslatát: a Segesvár alatti Dánostól keresztben kellene hozni az új összekötő vonalat Ákosfalváig (32 kilométer, az ő számítása szerint), onnan levihető Nyárádtőre, s innen a már meglévő vonalon utaznánk Maroskecéig, itt viszont ismét lehetne rövidíteni, ha átvágva a távot, építenének egy újabb szakaszocskát 8 km-en Aranyosgerendig.

Ezek 45 km-rel rövidítenék Kolozsvár és Bukarest között a távolságot, 98 km-rel a Marosvásárhely—Bukarest közötti távot, 139 km-rel rövidülne az út Szováta és Bukarest között, 94 km-rel lenne közelebb Vásárhelyhez Székelyudvarhely, összesen tehát 475 kilométert spórolna meg a Vasút, ha ezt a két új szakaszt felépítené. Jelenleg nagyot kerül a vonat Dánostól Tövisen át Székelykocsárdig s Aranyosgyéresig: 147 kilométert megy, az új szárnyvonalon 97 km-re csökkenne a táv. Ami 32 %-os csökkenés.

Ez a befektetés 250 millió amerikai dollárt követelne. De megtérül, mondja Szomorú úr. Évente hetven vonatot véve, másfél millió kilométert takarítunk meg, vagyis 25 ezer utazási órát.

Ezzel visszajönne a befektetett pénz. Csökkenne a környezetszennyezés, a szállítás díja, nem beszélve arról, hogy mennyi munkahelyet teremtene a szakminisztérium a munkálatok révén. Az árvízveszély a bözödújfalusi tó létrejöttével elhárult, különben sem volt soha árvíz Balavásáron, ahol a vasút elhalad(na). És nem 22 vonatot bírna meg a vonal Székelykocsárd és Segesvár között, hanem 35 személy- s ugyanannyi tehervonatot, 24 óra leforgása alatt!

Ezeket újabb, 1998. január 19-én keltezett levelében fejti ki Szomorú úr, melyet természetesen szintén elküldött Bukarestbe, a Közlekedési Minisztériumba.

S mert választ (sem megnyugtatót, sem kitérő jellegűt) nem kapott rá, arra kéri Karcsit: ha igazi nagy dolgot szeretne Erdélyben, hát — építse meg ő a vasutat Nyárádtő és Ákosfalva, majd Balavásár és Dános, esetleg Küküllőszéplak és Dános, illetve Kece és Aranyosgerend között (azt a nyolc kilométerest is).

Szomorú Miklósnak van másik ötlete is. Ezt terjedelmesebb tanulmányban fejti ki, addig is azonban, míg lapunkban helyet szoríthatunk neki, elmondjuk, hogy a lényege: a világégés folyamán gyakran végtisztesség nélkül elhantolt vagy csak elkapart katonáknak állítani emléket. Szomorú úr jegyzékén a következő megnevezések szerepelnek: a földvári (Feldioara) haláltábor — 1944. szeptemberétől 1945-ben történt felszámolásáig 6000 volt a fogvatartott, másfélezer a halott; a temesvári nagy fogolytábor (1944 decembere és 1945 első három hónapja között), a foglyok számát húszezerre becsülték, "csúcsidőben a napi elhalálozások számát 1600—1800 főre teszik; a botosani-i fogolytábor (háromezer fő), tömegsírok ott is, a foksányi tábor földjében is; az idecspataki villámháború áldozatai (1944. szeptember 24—október 10. között), csak egyetlen egy nap alatt a 68-as honvédek közel ezer főt veszítettek, őket sem lehetett abban a pokoli tűzben tisztességesen eltemetni; a tighinai fogolytábor (Moldovában, a Dnyeszter jobb partján volt), a hatezres létszámból közel háromezer, főleg magyar katona és elhurcolt civil nyugszik közös sírban; végül a 150 éve vívott piski csata hőseinek állított síremlék újraállítása (sorsáról a Duna tv 1998. március 15-i adásában értesülhettek a nézők)...

Ha igazán emlékezeteset akar Karcsi, akkor szót fogad a marosvásárhelyi közlekedésügyi főtechnikus Szomorú Miklósnak (str. Urcusului 8.), és ilyen nemes célokra adja ki a pénzét!

Népújság, 1998. június 9., kedd

Megtekintések: 311

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szaka'cs Endre Február 23, 2014, 8:17pm

Szomorú M. elfelejtette, hogy kakuk táborban élünk.  Befészkelnek,  esznek, piszkolnak. Építeni vajmi keveset, azt is más pénzének esetleg a feléből.  Erre mifelénk,  mindent elhabzsolni, mert még egyszer visszarepülhet a VERÉB.

Hozzászólt Beke Ernő Február 23, 2014, 6:58pm

Szomorú úr teljesen jó indulattal adta a kivitelezhető ötleteket, de a nem akarásnak, mindég nyögés a vége.Sokszor a kibuvó magyarázkodásra több energiát fordítanak, mint a megvalósításra. Sajnos ez még ma is így megy.

Hozzászólt Bölöni Domokos Február 23, 2014, 6:00pm

Egy kicsit más szavakkal mondta, de lényegében ez volt a helyzet...

Hozzászólt Hajdó Károly Február 23, 2014, 5:22pm

Kedves Domokos! 

Szomorú bácsi most örülhet, hogy szellemi termékeinek beadványaira az urak megtalálták a "nyögést", mert nem akarásnak, nyögés a vége! De, mint a hozzászólók is jelezték, minden kárban van valami haszon is!  A Székelyudvarhely - Csíkszereda közötti vasútvonal építését elkezdtük, és szinte Fenyéd-ig vittük, mi, surmó középiskolás diákok, de nem azért szakadt félbe az építkezés, mert sokba kerül, vagy magas a Cekend tető, hanem, a máréfalvi székely bácsi állította le. Mikor közölték vele, hogy a vonat az ő portáján, udvarán fog áthaladni, így szólt: Elvtársak, álljon meg a menet! Önök azt hiszik, hogy minden reggel én fogom nyitni a kaput a vonatnak? Akkor tévednek! 

Hozzászólt Biro Anna Február 23, 2014, 1:46pm

Sokmindenben melloznek minket,de talan igy megtudunk lenni magunkba !! Koszonom hogy olvashattam!

Hozzászólt Kratochwil Barna Február 23, 2014, 10:31am

Annak ellenére, hogy vasútpárti ember vagyok, azt mondom: szerencse, hogy nem épült meg a vasút Udvarhely és Csíkszereda között. Így Udvarhely - még - úgy-ahogy megőrizte magyar-székely jellegét, nem úgy, mint Csíkszereda, (hogy ne is beszéljünk Sepsiszentgyörgyről) ahol már jelentékeny a román betelepültek száma. Valamikor felvetődött a Kézdivásárhelyt Berecken keresztül a moldvai Ónfalvával (Onesti)  összekötő vasútvonal építésének terve is. De az Ojtozi-hágón keresztül eléggé bonyolult (a szűk ívek, a szabdalt terep miatt rengeteg műtárgyat, hidat, alagutat kellett volna építeni) és főleg költséges lett volna megépíteni a vasutat, hát elvetették az ötletet. De jó volt ez így. Ezért maradhatott meg Kézdi és környéke is magyar többségű régiónak.

Egy Segesvár-Marosvásárhely vasútvonal ugyancsak felgyorsította volna a románok betelepülését Marosvásárhelyre. Úgyhogy ha nem jött össze, az nem tragédia. Szerintem Szomorú úrnak nem kellene szomorkodnia ezért.

Ehelyett jobb lenne felújítani, visszaállítani a Marosvásárhely környéki keskenyvágányú hálózatot - már amíg van, még amit!

Hozzászólt Kenesei Aurélia Február 21, 2014, 12:03pm

...jó lenne tudni , hogy a következő Népújság megírta-e , hogy a főtechnikus szót fogadott vagy sem Szomorúnak , s nemes célokra adta vagy sem a pénzét??,.....

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek