Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Sütő András emlékére születésnapján

Nincs ellentmondás, sem képzavar a címben. Tanú vagyok, szubjektív, de hiteles is ebben a minőségemben. Tehát tanúvallomást teszek.*

1968 augusztusától az Igaz Szó szerkesztőségében dolgoztam korrektorként majd kép- és tördelő-, meg olvasószerkesztőként, és a Látóvá lett lapban is folytattam ezt a munkát 2003-ig. A földszinten az ÚJ Életet szerkesztették, amelynek főszerkesztője Sütő András volt, de itt dolgozott Szépréti Lilla, Balázs Imre, Kemény Zsuzsa, Varró Ilona, Elekes Ferenc, Erdélyi Lajos, Szekernyés László, majd Nagy Pál, aki itt lett Sütő barátja (azelőtt ő is az Igaz Szó szerkesztője volt, ő vett fel engem a laphoz Hajdu Győző bizalmasa és barátjaként). A névsor hiányos és elfogult, elsősorban az én barátaimat említettem. A 60-as évek végétől, Az anyám könnyű álmot ígér részleteinek megjelenésétől az Egy lócsiszár virágvasárnapja c. drámán át, a számomra oly kedves Csillag a máglyán keresztül, a csodálatos esszén, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat felkavaró élményétől el a szánalmas Balkáni gerléig, Sütő szinte minden ekkor született műve átment a kezemen, gondoztam szövegeit, és megbeszéltem vele minden apró tévedését, észrevételeket tettem, és minden apró észrevételért rendkívül hálás volt, ami egyik jele csak úgy zárójelben a tehetségnek és nagyságnak.

Íróként tehát érzékeny, környezetére figyelő, a nagy, a magyarságot, a nyelvet, a nemzet megmaradását érintő kérdésekben mindig is hajlíthatatlan volt. Ha valamiért kompromisszumot kötött vagy látszólag megalkudott, azért tette, mert úgy vélte, a magyarság, és nem utolsósorban a magyar nyelv érdekei ezt kívánják. Így volt eleresztve otthonról, ez tudatosodott benne már az 50-es években is. Magyar szakos diákként jómagam a 60-as években nem véletlenül választottam szemináriumi dolgozatnak Sütő András kijelentő mondatait mai magyar nyelvből, mert az akkori alkotók közül az egyetlen hitelesnek tűnő szerző volt, és igazán nem voltak unalmasak és hiteltelenek akkori remek kis novellái, elbeszélései. Vígjátékában, az egyfelvonásos Fecskeszárnyú szemöldökben még édesapám is játszott amatőrként, ebből lett aztán három felvonásban a Tékozló szerelem erdélyi sikertörténete, amit nem is említenek újabban, vagy akár a Harag György rendezte igazán pompás Vidám sirató egy bolyongó porszemért előadása. Emlékszem, abban az esztendőben, valamikor a 70-es évek végén Budapesten jó néhány színházi előadást néztem meg, köztük volt a Vörös postakocsi a Vígszínházban Darvassal és Ruttkaival, de mégis itthon, a Sütő-Harag produkció jelentett igazi élményt Tarr Lacival, Lohinszkyval és Gyarmati Pityuval. Ezután születtek a nagy drámák, amiket szintén a zseniális Harag vitt színre. Sütő jelen volt a magyarság művelődési életében, és megtalálta a módját, hogy jelen lehessen, hiszen valóban a 75-80-as években már lélegzethez sem jutott itthon. Magyarországra csempésztük ki műveit, egyszer jómagam is postás voltam, gyanútlanként, és Kormos Istvánnak, a kitűnő költőnek kellett átadnom valamelyik művét a Kortársnál. Boldogan segítettem, mert amikor kávémizéria volt, ő is hozott nekem Bukarestből. Fel sem fogtam, de nem is érdekelt, hogy mi lehet a következménye tettemnek. Egy barátom, ha mondhatom ezt, bajban volt, és segítenem kellett.

Legfontosabb írói korszakában közelében voltam, és láttam, hogyan veszíti el rendre elvei miatt a hatalom bizalmát, és jut az üldözöttek sorsára, mint sok más magyar író Romániában. A hatalomnak kifinomult eszközei voltak az ellenállók megalázására. Egy tanárt, orvost kirúgtak az állásából, egy neves, népszerű íróval ezt nem merték megtenni, mert a látszatra adtak, de minden módon megakadályozták, hogy nyilvánossághoz jusson. A legnagyobbat mégis ő zuhant, mert egyrészt csalódnia kellett abban, amit fiatal fejjel annyian megváltásnak véltek a magyar értelmiségiek közül Trianon és a 2. világháború után, vagyis az új rendszerben és a magyaroktól elvett autonómiában, magas politikai tisztségeit fokozatosan elorozta előle a barátja, Hajdu Győző, az Igaz Szó főszerkesztője, aki árulásával egyre magasabbra emelkedett a politikai szamárlétrán, és akit mégsem tagadott meg, mivel műveit, amíg lehetett, leadta a lap hasábjain, ha cenzúrázva is, és 1989 decemberében az izgatta, mi van vele. Én vettem fel a telefont, és tájékoztattam, hogy híre-hamva.

De ez már az ember, és nem az író. Emberként Sütő bohém volt, hiú volt, szerette a nőket, és nem tudta megválogatni a barátait. Na de hát nem ő az egyetlen magyar író ezekkel a tulajdonságokkal. Mit érdekli ez az olvasót vagy nézőt? Adyt nem szeretjük, mert nőzött és alkoholista volt, Vörösmartyt meg József Attilát mert őrült volt kicsit? Sorolhatnám tovább, de ez már bulvártéma, és csak kicsinyes, irodalomban kontár ember, aki ilyesmit kér számon egy írón. Igaz, parasztból lett értelmiségiként magánéletében sznob volt, s azokkal barátkozott, akik a társadalmi ranglétrán szemében elég magasra hágtak. De tisztelte és imádta nagy elődeit, elsősorban Tamási Áront, akit kicsit utánozott is. Meg Kemény Jánost. Hiszem, ha élne Sütő, most Kemény Jánosnak, az erdélyi irodalom mentorának állíttatna szobrot az erdélyi magyarság.

Azt azért még elmondom, hogy érdekes volt Sütőnek a nőkhöz való viszonya. Édesanyján és a lányán kívül, kettesek voltunk, akár a személyinkben, de szerette, ha nők veszik körül. Jól tudtak vele dolgozni, mind imádták (én is), mert szeretnivaló főnök és férfi volt. Ezt a saját bőrömön is éreztem a vele való munkakapcsolatomban. Hiába tudtam többet nála sok tekintetben, átláttam rajta, csak azért s akkor volt figyelmes velem, amikor szüksége volt a tudásomra. De egy zseninek minden megbocsátható.

Mindezek ellenére és ezzel együtt is, úgy vélem, szerencsésebb lenne, ha a Sütő András Baráti Egyesület nem Sütőt, hanem az általa képviselt eszméket tűzné zászlajára. Sütő András írt olyan értékes műveket, hogy mindenféle baráti társaság támogatása nélkül is megállják a helyüket. A magyar nyelvnek és irodalomnak, amiért Sütő is élt és küzdött, sokkal nagyobb szüksége lenne egy ilyen, esetleg az ő nevével fémjelzett társaságra Marosvásárhelyen vagy másutt, ahol magyarok élnek..

(2010)

 


 



* Lábjegyzet: Port kavart az utóbbi időben egy Kuszálik Péter nevű gépészmérnök, irodalmi terminátor Sütő Andrásról (akit inkább szolgálatos inkvizítornak neveznék) szóló rágalomhadjárata. Ez már bulvár. Ő megbújt gépészmérnöki állásában, kivárta a rendszerváltást, most pedig szórja a sarat azokra, akik megpróbálták túlélhetővé tenni a diktatúrát. Pusztítani, önmagát reklámozni, fontoskodni tud, ezért rúgták ki a Látótól, illetve az Aranka György Alapítványtól is. Több szót nem érdemel. Sajnálom, hogy sok jeles magyar értelmiségi komolyan vette, és bedőlt a provokációjának. Ez volt a szándéka. K. M.

Megtekintések: 1528

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr.Farkas Mária Felicia Június 21, 2013, 12:36pm

Kedves Katona György, ne hamarkodja el az Erdélyi Magyarok hírportáljáról való kilépést. Ez egy olyan közösség, ami - véleménykülönbözőségeink ellenére is - összeköt a közös, nem feledhető haza ürügyén... Erkölcsi kérdésekben, emberi hozzáállás kérdésében lehetünk szigorúbbak vagy kevésbé szigorúak. Ismert és elismert művészeink hasonlóak mihozzánk. (Sütő és Kányádi ellenpéldája Kallós Zoltán vagy az anyaországi Blaskó Péter.) Ilyen és olyan is akad közöttünk-közöttük. A '70-es - '80-as években Sütő drámái és esszéi erőt adtak az elviselhetetlen elviseléséhez, Kányádi az élő magyar irodalom legnagyobb poétája, aki sohsem feledte a szülőföldjét...

Hozzászólt Barta László Június 20, 2013, 9:13pm

Ejha!...Nocsak!...Mondogattam magamban, miközben olvastam a Kuti Márta szubjektív megemlékezését követő hozzászólásokat, a kitűnő,jeles írónkkal Sütő Andrással kapcsolatban. No de,mormogtam tovább, először is:Kuti Márta előre szólt,hogy szubjektíven közelít,emlékezik az íróra! Ez az Ő szíve-joga!
Amiket írt, az saját privát véleménye,meglátása,tapasztalata! Másodszor:az igenis szép dolog és dicséretes,hogy van valaki,aki írásban megemlékezik korunk egyik legjelentősebb magyar írójáról.Biztos megérdemli,ez nem kétséges. A hozzászólásokból kiviláglik,hogy bizony van olyan is,aki eltér a tárgytól és bizony átcsúszik sajnos személyeskedésbe és megjelenik a politika ingoványos talaja... De minek?! Politikai indulatokat keverni Sütő András és Kányádi Sándor irodalmi munkássága köré? Szerintem fölösleges.Számomra ott van mindkettőjük ragyogó irodalmi munkássága,életműve! Persze nem az én tisztem a minősítésük, és nem kell Őket megvédeni, de az biztos ,hogy míg magyar ember él e Földön,Őróluk tanulni fognak és csodálni fogják,elismerik irodalmi műveiket. Tehát,van a MŰ és a többi néma csend...a huhogóknak! Emberi gyengeségekről,gyarlóságokról mindenkinek lehet véleménye.És abban is biztos vagyok,mindazon, több mint 600 olvasónak, akik végigolvasták Kuti Márta érdekes írását,más és más lehet a véleménye.Ez nem baj,nem vagyunk egyformák.Kuti Mártának köszönjük a megemlékezést.

Hozzászólt Kui János Június 20, 2013, 8:12pm

Ennek alapján ítélkezzenek:

...az egyetemes magyar kultúrához való hozzájárulásáért...

és ne a külsőséges látszatok alapján !

Hozzászólt Bálint Mária Június 20, 2013, 8:05pm

Sütő A.

Kossuth-díj (1992)

A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) (2005) - az egyetemes magyar kultúrához való hozzájárulásáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulása, kisebbségi jogainak védelme érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.

2006 – Sütő András író (posztumusz) Magyar Kultúra Lovagja

Kányádi S.

1993Kossuth-díj

Hozzászólt Bálint Mária Június 20, 2013, 7:52pm

Az említett jelenetet nem láttam. Arról meg csak spekulálni tudunk (most nem írom ide az összes felhozható érvet pro és kontra, pl. politikai, megbánó, békítő, békülő gesztus,stb ), hogy ki miket gondolt közben, s melyik volt az az egy-két gondolat, ami miatt elfogadták. Kik döntenek a díjról és ki adja át? Ez megint kettő, ámbár elismerem, hogy manapság nemigen van tiszta játék. Én nem fogadtam volna el, de nekem könnyű beszélni, mert sose kerültem ilyen helyzetbe. Bántam volna-e vajon halálomig, hogy eme cselekedetemmel hozzájárultam a kettészakított nép közötti szakadék mélyítéséhez? Éppen a példamutatás és a hordozott felelősség miatt.

Hozzászólt Kui János Június 20, 2013, 7:14pm

Többre mentünk volna-e,ha Sütő és Kányádi elhatárolja magát a mindenkori magyar kormány tisztségviselőitől?

Hozzászólt Bálint Mária Június 20, 2013, 6:19pm

György, mindenki elfárad egyszer.

Hozzászólt Kui János Június 20, 2013, 4:29pm

Az elhangzott hozzászólások sok esetben eltérnek a lényegtől.Nem óhajtok velük szóba elegyedni, csupán azt hangsúlyoznám, hogy Sütő András esetleges emberi hibái, tévedései semmit nem vonnak le irodalmi munkáinak elvitathatatlan értékeiből.Anyanyelvünk megőrzéséért folytatott küzdelme ma is,számunkra is példaértékű.

Hozzászólt Bálint Mária Június 19, 2013, 10:23pm

Egyébként az újabb fényképnélkülieknek magam szóltam már napok óta, hogy tegyenek fel képet.  Igyekeznek, de a ráérő idejüket nem szabhatjuk meg.   Viszont van,  akiről látszik, hogy ráérő ideje van. Ezt meg szoktuk tenni, mi régebbiek is, ahogy időnk engedi.

Hozzászólt Bálint Mária Június 19, 2013, 10:04pm

Nem tudom, de te hadakozol mindegyre. A szólásszabadság egyébként addig tart, amíg másokat nem bántunk vele.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek