Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

A Tisza egyik kanyarulatában fekszik egy kis falu. Alig pár százan lakják. Nádtetős, vert vályogból épült házikók bújnak meg a modernebb, emeletes házak között, melyeknek gazdái a városon élnek, csak szórakozni, pihenni, horgászni járnak ki, hétvégeken, szabadságkor.Varázslatos az egyik ilyen kicsi házikó. Télen meleg, nyáron hűs lakik a falai közt. Fehérre meszelt szobáiban sötétbarna, vaskos mestergerendák díszelegnek. A kemence ottjártamkor csendesen duruzsolva ontotta a meleget. Más volt ez a meleg, mint a modern villanyos vagy gázas fütőtestek melege. Ez simogatott és illatozott. Ellágyult az ember tőle, szívesen kucorgott a padkáján, hallgatva az időnként pattogó fahasábok tüzes emésztődését. Időnként egy-egy nagyobb pattogás után, sisteregős-cserfes-veszekedősen ugráltak a kiszabadult szikrák a kémény fele, mint bálba induló, fényes ruhájú bakfisok.

Időszántotta, sötét barázdák mélyültek az öregember arcán. Szeme sarka mindig nevetett. Fekete szembogarában gyermeki huncutság villant néha, máskor elmerengve nézett a semmibe. Mesélés közben ellágyult a tekintete. “Édesapám tréfakedvelő ember volt, legjobban azokat a tréfákat kedvelte, amit ő követett el embertársai ellen. Ebben a házban lakott, születésétől haláláig. Korán árvák maradtunk, s ő is fiatalon özvegyült meg. Gyászidő után se nősült újra, pedig hány menyecske, leány lett volna élete párja! Közeledett már a hetvenhez, mi a városban éltünk, dolgoztunk akkoriban. Egyszercsak értesítést kapott a széles rokonság, hogy Édesapám meghalt, vasárnap temetés. Nekem és a húgomnak senki nem szólt. Meg is érkeztek a végtisztesség tevők a falu apró temetőjének a ravatalozójához, szép számmal gyűlt össze koszorú is. Kissé feszengve vártak, hogy valaki végre kinyissa a ravatalozó ajtaját, s megérkezzen a pap. De arra bizony hiába vártak. Hanem egyszer egy fütyürésző, kalapos ember érkezett a temető hátsó sírjai közül, s tört nagy vidáman utat a feketeruhás népek közt. Rosszalóan fordultak a kegyes csendet megtörő felé, és nem hittek a szemüknek: Édesapám fütyürészett, elevenebben mint valaha. Aztán kacagásban tört ki, s nagyhangon meginvitálta magához a gyászoló tömeget, egy kedélyes torra, amit a kertben megterített asztalnál fogyaszthatnak el. Töredelmesen vallotta be, hogy nem hagyta nyugodni a gondolat, tudni akarta hányan és kik jönnek el a temetésére…”

Elhallgat az apóka. Hunyorogva nézi a fehér havon szikrázó napsütést, az enyhén füstös ablakon keresztül. Varjak ücsörögnek a kerítés fáján, szinte megdermedve, mintha belefagytak volna a képbe. Mikor újra megszólal, vén szájából darabosan buknak ki a szavak… Szemében fura, kettős érzelem játszik. Az emlékezés váltja ki a fájdalmasan kacagó fényt…

” Mikor Édesapám valóban meghalt, alig két hónapra rá, csak ketten álltunk a koporsója mellett, a testvérhúgommal. No és a pap. A torra terített asztalnál is csak ketten ültünk… Nem hitte el a halálhírt senki. A jó Isten nyugosztalja békében.”

Dereka roppan egyet, amint feláll pár száraz fát dobni a tüzre. A pattogás felgyorsul, életre kellnek a bálozó szikrák…

Megtekintések: 235

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Győrffy János Augusztus 4, 2013, 7:55pm

Kissé morbid lehetett a tréfa,de feleleet kapott kérdésére.Van ilyen embertársunk. Én is ismertem egyet,/_nugodjék!!/ aki már 5o éves korában megvette a leendő öröklakását,értsd koporsót, és néha bele is feküdj ly vicces szavakkal.,,Minden mg kell szokni idejében"...

Hozzászólt Modi Dezsö Július 27, 2013, 10:57am

Ez a történet is az igazi székely furfangot tükrözi, köszönjük hogy megosztottad. 

Írásaid mindig megszínezi a napjaimat!!!

Hozzászólt Papp János Július 23, 2013, 10:30am

Kiálts farkast!

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Július 22, 2013, 10:34am

Köszönöm

Hozzászólt Dr. Csuták János Július 22, 2013, 10:32am

Gyönyörű leírás (pl.  "...hallgatva az időnként pattogó fahasábok tüzes emésztődését.", stb.), kétségbeesetten jókedvű humor, elgondolkodtató vég. És mindez fél oldalon!

Ragyogó!

Hozzászólt Baksai József Coci Július 19, 2013, 11:44am

Isteni történet!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek