Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Délutáni szunyókálásom után nagyapám jutott eszembe. A templomépítő. Faluszerte mindenki így emlegette. Ő is minden délután aludt egy órácskát, amiből nem volt szabad felébreszteni, történjen bármi a világon.

Egyszer, úgy Karácsony táján még a szolgabíró urat is megvárakoztatta.

- Foglaljon helyet, nagyságos uram – szólott nagyanyám a vendéghez -, hozok egy kis rizlinget, amíg fölébred az én uram. Tudja, szolgabíró úr, hogy nem lehet őkelmét megzavarni a délutáni pihenésében semmi módon.

A szolgabíró, név szerint kovácsi Kováts Károly, nem vette rossz néven a várakozást egy kancsó rizling mellett. Különben is nagyapám a vadászcimborája volt. Ez természetes is, hiszen a birtokhoz jókora erdő is tartozott, ahol nemes vadak éppen úgy fellelhetők voltak, mint kényelmes vadászlakok. A szolgabíró pedig lelkes kocavadász volt, de ez utóbbi jelzőt nem illett emlegetni úri körökben. Azért nagyapám mégis szívesen vendégül látta a hajtóvadászatokon, ahol a fővadász tiszte volt, hogy kovácsi Kováts Károly minden lövése után bemutassa a vadat. Ami éppen került – nyulat, fácánt, vadmalacot, néha rókát, vagy őzbakot. Ő maga soha el nem talált egyetlen állatot sem, de zsákmányból mégsem volt hiány. Köszönhetően Gerőffi Lászlónak, a fővadásznak. Egyszer azonban mégis volt a szolgabíró úrnak egy pompás találata. Emlékezetes eset volt! Meglátott a közeli bokorban egy vackolódó barna valamit. Ráduplázott, s a saját vizslája volt. Ott helyben kinyúlt a szegény pára...

Közben Kálmán nagyapám fölébrest délutáni szunyókálásából, s hogy meglátta vadászcimboráját, kezdte korholni nagyanyámat.

- Jaj, Herminám, miért nem költött fel? Miért nem szólott, hogy ilyen nemes vendégünk van?

- Kegyed mondta, hogy senki meg ne zavarja, még, ha személyesen a császár akarná látni, akkor sem.

- A császár nem, de kovácsi Kováts Károly bármikor! – nyújtott ezennel kezet a vendégnek.

A fogadtatás örömét tovább fokozandó, megtöltötte a poharakat, s ráköszöntött a szolgabíró úrra.

- Proszit! – koccantak össze a poharak bennük a nemes itallal.

- Kálmán bátyám – kezdte a vendég, ahogy megtörölte a száját, s elismerően cuppantott –, a járás és a község nevében jöttem hozzád személyesen.

- Komoly dolog lehet, ha már így kezded öcsémuram!

- A templomról lenne szó. A római katolikus templomról…

- Ami nincs, mert ledőlt a tornya, s a falai is.

- Éppen erről akarok szólani. Gyűjtést rendezünk a hívek körében a püspök úr tanácsára, és saját erőből megépítünk egy újat!

Nagyapám sóbálvánnyá válva megmeredt a fonott széken, ahol ült. Néhány pillanatig így maradt, majd felállt.

-  Akkor mégsem volt hiába való felajánlani a váradi káptalannak a birtok ez évi jövedelmének egytizedét! Öcsémuram, jó hírt hoztál a házamba!

- Ezért is jöttem elsőként Kálmán bátyámhoz, meg hogy megkérdezzem a templom építésére mennyit szán adakozni? Templom híján a karácsonyi misét a községháza nagytermében fogja celebrálni Timotheus atya. A szentmise után kihirdetjük a templom építésének ügyét, és a nagyságod felajánlását…

- Ami e pillanatban négy ökör ára! Meg a faanyag az erdőből, s a pallér teljes javadalma!

Így indult útjára a nagy vállalkozás – templomépítés önerőből. Haladt is a dolog annak rendje, s módja szerint: gyűltek az adományok, elkészült a pontos terv, megérkezett a jóváhagyás a püspökségtől és a megyés hivataloktól. Minderre ráment az év, de a következő tavaszon lerakták az alapkövet. Ünnepi misét tartottak a szabadég alatt, és eljött személyesen a váradi püspök is megáldani a helyet.

Beindult a munka, ahogy kell, nem volt hiány sem anyagban, sem munkáskézben. Jöttek a hívek, s még a más felekezethez tartozók is önként. Már a falakat kezdték felhúzni, mikor az első gondok jelentkeztek. Hetek óta nem esett egy szem nem sok, annyi eső sem, s a kutak vize kezdett apadni. A községen átfolyó patak medrében alig egy ujjnyi víz csordogált. S a helyzet egyre súlyosabb lett, a szárazsághoz nagy nyári meleg is társult. Ember, állat, növény, minden megsínylette a kegyetlen időjárást. A végén odajutott a helyzet, hogy a kutakból már csak sárlevet hozott fel a veder. Aztán már azt sem!

Az emberek mégsem hagyták abba a templomépítést. Makacsul folytatták - lemásztak a kutak fenekére és kőműves kancsóval merték a vedrekbe a sarat, s azzal rakták a falat, ameddig a sár is el nem fogyott.

Körbeállták az emberek, asszonyok, gyermekek a félig felépített falakat, és sírtak. A plébános imádkozott, s a hívek zokogva énekelték a szent énekeket. Felettük pedig tűzött a kegyetlen nap, s vakítóan szikrázott az ég. Észre sem vették, mikor érkezett a szekérrel nagyapám. A szekér elé a parádés lovak fogva, s a szekéren három hatalmas hordó.

- Emberek! – kiáltotta fennhangon – Folytassák a munkát!

- Miii! – hördült fel a tömeg.

- Jól hallották! Ha nincs vizük a malterhoz, itt a szekéren három hordó bor, ezt használják víz helyett. Ha elfogy, fordulok még egyet!

*

Így épült fel a templom, Isten dicsőségére, s így lett nagyapám a templomépítő.

Megtekintések: 378

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Incze Éva Október 13, 2013, 3:49pm

OK elolvasom, de előbb el kel mosogatnom, majd visszatérek...Bocs

Hozzászólt Incze Éva Október 13, 2013, 2:40pm

Köszönöm Amanda, a helyzet az, hogy a jó orvosaink magunkra hagytak, Bige doktort különösen hiányoltam, mert közben telt az idő, fiam született, ő is megérett a mandula műtétre, sajnos a kevés megmaradt orvosaink közül kellett választani... egy darabig még voltak, de lassan  már alig van magyar orvos Marosvásárhelyen, akik vannak, azok is háttérbe szorítva, megalázva kel viseljék a tisztségüket, a humorérzékünk mindnyájunknak elsorvadt a sok megpróbáltatásban. Még vagyunk és leszünk csak fáj, nagyon fáj...

Hozzászólt Incze Éva Október 13, 2013, 10:28am

Kedves  dr.Bige, nagyon kedvelem az írásait, szabadok, tiszták, lélekhez szólóak. Mindig beugrik az arca, amikor olvasom. 15 éves voltam, sikeres felvételi után a pénzügyi közép iskolába, vakáció, elhatározás, hogy kivétetem a mandulámat, ami annyi gondot okozott az elemi iskolai években. Jelentkeztem , beutaltak, Bige doktornál kellett jelentkeznem szombaton úgy dél felé, már nem emlékszem pontosan az órára.. Bige doktor, frissen végzett, fiatal, keskeny arcú és megtermett koponyájú, vidám ember volt. Kedvesen rám szólt, hogy csak semmi félelem, egy kis önmegtartóztatás és kész, tíz perc alatt túl vagyunk rajta. Feltette a gégészek kerek vizsgáló tükrét a szemére mert állandó jelleggel a nyakába lógott.Be érzéstelenítette a torkom, még egy-két bátorító szó és el kezdte nyiszálni a hatalmas manduláimat, közben szombati hangulatban énekelte halkan, hogy "Oly gyönyörű este Budapest..." Olyan élmény maradt a mandula műtétem, hogy a további életemben, minden orvost a doktor úrhoz viszonyítottam...alig akadtam párjára...nagy örömömre szolgált, hogy írásaival hírt kaptam a további életéről..íróink még akadnak, de ilyen orvos kevés...köszönöm...

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Október 12, 2013, 10:35pm

Hajnalka, :)

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Október 12, 2013, 10:34pm

Kösz, Jocó!

Hozzászólt Lengyel József Október 12, 2013, 5:56pm

Nagyon tetszik az írásod,nagyon érdekes,jó történet,gratulálok'

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Október 11, 2013, 9:00pm

Hajnalka, az én ismereteim szerint mind két nembeliek megszólítására használták mifelénk a "kegyed"-et. A nőknek inkább a kiskegyed dukált. A kend pedig alacsonyabb társadalmi osztály szóhasználata volt.

Erről jut eszembe egy eset, amikor a mentőt kiküldték Nagykendre, mert az éjjeliőr, aki telefonált így mondta: - Hallja kend! Küldjön egy mentőt, mert szül a szomszédasszony. Aki vette a hívást csak annyit értett, hogy kend, meg hogy szül az asszony.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Október 11, 2013, 8:53pm

Helga kedves, a székelyekre is!

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Október 11, 2013, 8:47pm

Lehetne írni egy dalt: "Az elöljáró szarka" címen.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Október 11, 2013, 8:46pm

Károly! Köszönöm a véleményedet! Üdv: Szabolcs

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2022   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek