Tél lesz, hó esik majd, és jönnek az ünnepek. Hogy mit is adhatunk egymásnak? Hogy igazán semmi mást, mint önmagunkat? Esetleg szeretet? A legjobb, ha rábízzuk magunkat Révészre. Pályaösszegzés a MüPá-ban, december közepén.
Amit Sanyika tudott, azt nem állítja elő azóta senki Magyarországon. Őszinte, kőkemény rock az Ifiparkban. Tízezrek ájultan, további tízezrek kábultan. Bőrdzsekik átizzadva, bugyik a színpadon, csajok az öltözőben, Piramis a csúcson. Persze a Révész-kép nem csak ennyi. Révészt nevezték már a magyar Robert Plantnek, ez viszont úgy marhaság, ahogy van, hiszen Révész nem onnan, nem akkor és nem úgy érkezett, mint a Led Zep torka, igaz azonban az is, ha úgy párezer kilométerrel arrébb látja meg a Teremtő egét, ma már egész biztos ott feszítene a Rock Halhatatlanjainak Csarnokában.

Révész ikon, Révész a rock, Révészért csak rajongani lehet, legyen az a Generálos időszak, a Piramis rockja, vagy épp a szólókarrier évei. Révész soha nem alkudott meg, nem diszponálta túl magát semmilyen fórumon, és így végig hiteles tudott maradni. Az életművet felölelő akusztikus MüPa-koncerten olyan zenészhaverok kísérik Sanyikát, mint Horváth Ákos (gitár, ének), Nagy Gergely (gitár, vokál, szájharmonika, mandolin, ír buzuki), Cseh Balázs (basszusgitár) és Szakál Béla (ütőhangszerek, cajon)