Erdélyi magyarok a világban

Részlet a „Búvópatak, avagy hamu alatt izzik a zsarát” című regényből, megrendelhető: https://undergroundbolt.hu/termek/buvopatak-avagy-hamu-alatt-izzik-a-zsarat/

    Gyorsan telt az idő az örökös vándorlás, gyakori hadakozás közben.…

Munkálkodom, Uram,
a magot, mit tőled kaptam, öntözöm.
Felszedem, ha kell, a köveket,
hogy jó legyen a talaj.
Majd ráparancsolok a Napra,
melynek melege éltető erő,
szerelmes szavaival csalogassa elő.

Édesanyám, mosolyod itt van a szívemben,

a hangod néha megcsendül bennem,

amikor tükörbe nézek, felfedezem néhány

arcvonásod, ha nem is vagyok a kiköpött

másod, tovább viszlek génjeimben.

Elmentél, de itt vagy bennem.

Vér vagyok véredből, hús a húsodból

lélek a lelkedből, szó a szavaidból.

Bölcsőm, forrásom voltál, öled volt a fészek,

karjaidba bújtam, ha bántottak, ha féltem.

Gyermekként azt hittem mi nem szakadunk

el soha, nagyon…

A sötétség még vastagon üli meg a tájat,

a komondor épp ilyenkor tereli a nyájat,

derékig ér a fű, ezüst harangokkal tele,

- "Úrfelmutatás", kongatják az éterbe bele,

érkezik az öreg kaszás kalapját levéve,

élesre fent kaszáját vevé ráncos kezébe.



Kaszapengés veri fel a reggeli mély csendet,

dolgozik az öreg, vágja a tizedik rendet,

madárfüttytől…