Erdélyi magyarok a világban

Nehezen virradt. Súlyos köd nyomta a világot, ránehezedett az emberek vállára, beleette magát a testükbe, szívta a lelküket és ezen még az sem változtatott, hogy advent volt és közeledett a karácsony.

Máriát bántotta a gondolat, nem várta az ünnepet, belefáradt az életbe.

Azt akarta csak, hogy nyugalma legyen, hogy abba maradjon a reggeli rohanás, az éjszakai műszakok.

Ez a vágya néhány nap múlva teljesült.

Lázzal kezdődött, aztán köhögni kezdett, most kicsit jobban van,…

Amit ígértünk, azt betartottuk. Minden csomagot, minden karácsonyi ajándékot és jókívánságot, elvittünk azokhoz akiknek szántuk még karácsony előtt. Több mint 60 település, több mint 700 idős, magányos emberéhez, nélkülöző gyerekéhez, családjához jutottunk el. Minden önkéntes a csomagot személyesen kézből kézbe adta át, boldog karácsonyt kívánva. …

Ki lehet próbálni az életet?

Ragályos divat lett manapság, nem csak fiatalok körében, a „kipróbálom magam” lózung: egy munkahelyen, egy szerepben, egy izgalmasnak ígérkező munkakörben, szolgálatban, hivatásban, életállapotban. Aztán, ha nem sikerül, odébb állok. Mintha egy ruha- vagy cipőüzletben lenne. Ha szorít, ha szűk, minek hordani, inkább eldobom. Holott jóformán még próbára sem tette magát, sem az élet őt. Minek lekötni magam? Rugalmas kell lennem. Elcsípni az…

Koldusbot vagy varázspálca

Ilyenkor, ünnepek tájékán az átlagember már meg sem hatódik a koldusok látványától, akik az üzletek, templomok bejárata előtt, kifacsart végtagokkal, némán, kis pléh- vagy műanyagpersellyel, karjukban alvó kisbabával, nyöszörgően ringatózva, vagy éppen csendben, sajnálatra méltó tekintettel könyörögnek egy két aprópénzért. Ha élelmet adsz nekik, eldobják, amint továbbléptél. Van, aki mellett néhány sarokkal arrébb ott a főnök, és figyeli. Tele van…