Nehéz volt az út fel a hegyre,

hátamon a világ súlya,

batyumban apró keresztek,

fájdalmak, gondok, szenvedések

és lábam alatt hegyes kövek.

A nap élesen sütött,

fénye vakító tűzgolyó,

ruhám alatt patakba folyt a víz

s szomjaztam, mint Krisztus

a kereszten, de nem vérrel,

könnyel verejtékeztem.

Így mentem fel a Golgotára.

Azt hittem, ott meg leszek váltva,

könnyedén, a bűntől megtisztulva

élek…

Az alábbiakban nőnapokról lesz szó, igen, így többesszámban. Hogy miért, az talán a végére kiderül.

Az Európában pár évtizede kimúlt szocialista-kommunista rendszerek ünnepnapjai mára már feledésbe merültek (a tizenévesek tán még nem is hallottak róluk), azonban az utolsó echte bolsevik ünnep, március 8-a, a nemzetközi nőnap mindmáig szívósan tartja magát.

Az ifjabbak kedvéért: hazánkban bő harminc éve még kötelező volt megünnepelni április 4-ét, hazánk felszabadulásának napját…

Sokaknak tán fel sem tűnik, hogy a magyarság krónikájának dicsőséges napjai (március 15-e vagy október 23-a) és szomorú emlékű dátumai (például június 4-e, október 6-a) mellett van  egy különleges nap, melyre szintén emlékeznünk, emlékeztetnünk kellene.

Augusztus 29-ről van szó.

Vannak népek, melyek büszkén, piros betűvel írják naptárukba e dátumot (a szlovákoknál például ez az 1944-es nemzeti felkelés ünnepe), amúgy semmi különös nem történt, mely megrengette volna a…

A rómaiak nem minden népet rohantak le katonáikkal. Volt, hogy az ellenség körében zavart keltettek, összeugrasztották az erősebb és a gyengébb táborokat, kihasználták a különféle, egymásnak ellentmondó védelmi elképzeléseket, majd miután azok így meggyengültek, egyenként számoltak le az ellenfelekkel. Belviszály esetén is ez volt a módszer. „Oszd meg és uralkodj!” (Divide et impera)– volt a jelszó. Ha már nincs egység, egyetértés az ellenfél berkeiben, könnyebb elbánni vele. S…

Az egykori karzat lezárt boltívei, mint lecsukott szemek őrködnek a fogyatkozó gyülekezet felett.

Nézem a képet, de nem látom.

Lelki szemeim más képet rögzítettek erről a helyről.

Ez a hely valamikor tele volt élettel, vidámsággal.

A lezárt boltívek mögött ott…

Mint két rab kik egymás mellett

sors társak lévén keserű utálat

hagyta nyomát szívben az öröklét ,

gyűlöljük egymást mint börtön őrt.



Csüggedve teszed rám érdes kezed

de már az sem szeret úgy ahogy rég ,

kínom a te kínod is, egy sivár türelem

mi összeköti üres rongyos életünk.



Szobák ablakai zárva és száll a por

nem…

Minden médium a csendőrök erőszakos beavatkozásáról számolt be: több száz bukaresti tüntető sebesült meg a tegnap esti rendszerváltó nagygyűlésen. Közel százezer külföldről hazaérkezett vagy itthon szabadságoló polgár fejezte ki elégedetlenségét amiatt, hogy országunkban nem jó irányba mennek a dolgok... Ez már a kilencvenes évek új nemzedéke, akik  szabad életet, jólétet remélnek, s ebben a reményben indultak külföldre is, hogy majd visszajöjjenek, ha lesz változás. Megmondóemberek,…

Matilda számára hamarosan adódott elfoglaltság, ami kitöltötte az űrt, ami elmaradt bandázások után maradt. Az iskola amatőr színjátszó köréhez csatlakozott, és inkább a szavalókőr és énekesek csoportja tetszett. Őket választotta. És jól választott! Itt jó barátokra talált, akik nem a…

Se szeri se száma a magyar nyelven is hozzáférhető tanítómeséknek, történeteknek, melyekből kedvünk és lelkiállapotunk szerint mazsolázhatunk, akár napi felütésként is. Jorge Bucay, Bruno Ferrero, Anthony de Mello, a sivatagi atyák, a bölcs rabbik vagy szufik évezredes bölcsességtárából mindenki meríthet tetszés szerint.

Azt még természetesnek tartotta atyánkfia, hogy meg kellett tanulnia személyi igazolványa számát (Bródy János anno egyenesen dalra fakadt tőle!), s még pár fontos telefonszámot is viszonylag könnyen megjegyzett, de a ritkábban használatosokat – jól emlékezve nagyapja intő szavára: ha nincsen eszed, legyen noteszed! - már felírta zsebnaptára belső oldalára, az e célra rendszeresített rubrikákba (jogosítvány, útlevél, TAJ, vércsoport, baleset esetén értesítendő stb.).

A „rabosítás”…

Gyermekkorban milyen más a világ. Minden ismert, megszokott, természetes. Ismerted a falu minden zeg-zugát, ismerted az embereket, a rokoni kapcsolatokat. A te kis világod így kerek. De az idegenből, az ismeretlenből odakerült emberek világa mágnesként vonz. Az eltért a falubeliektől. Titok és kíváncsiság övezi.

A kántori lakás, egykori irodalom tanárnőm otthona, a tágas szobák, a sok könyv. Harmath tanár úr otthona, az egykor volt nagypolgári lét megmentett darabjaival. Nem emlékszem…

Ne szimulálj! 

Próbálom élvezni a meccset. Agyam, szívem csak úgy issza a szemet gyönyörködtető passzokat, beíveléseket, a váratlan ellentámadásokat, a szebbnél szebb kombinációkat és labdakezeléseket, bele sem merek gondolni, hogy bizony a 114 km/h-val száguldó pontrúgásokat egyáltalán hogy lehet kivédeni. Megértük azt is, hogy van már Suarez-harapás, negyedik cserejátékos, videóbíró, s azt is, hogy a brazilok annyira katolikusok, hogy egymás érzékenységére való tekintettel már nem…

Kárásztelki Miklós egy szilágysági faluból származott ugyan, de a tanítóképzőt elvégezvén a Székelyföld peremére kapott kihelyezést. Nem félt az ismeretlentől. Arra gondolt, ami másnak kárára lett volna, ő abból kovácsol előnyt. Itt megvalósíthatja álmait, talán nem üldözi annyira a sok hitvány törvény, ide nem ér el a hatalom keze. Tanítja majd a gyerkőcöket minden szépre, jóra. Idővel talán a falu is befogadja. És itt a lelkiismerete is megnyugszik.

Az új tanító valamikor papnak…

Rejtély hogyan, de megtörténik. Elég egy arc, egy mozdulat, egy szín, egy illat és Te ott találod magad, a múltnak egy olyan elfeledettnek hitt zugában, melyre évtizedek óta nem is gondoltál. Rejtély, hogy agyunk tudatalattijában mikor és milyen folyamat indul be valami, néha egészen prózai dolog hatására.

Krumpli-saláta készül vacsorára. A héjában főtt krumplit hámozod, kapkodva, mert nem vártad meg, hogy teljesen…

Tenyereden tartasz, belesimulok,

mint fészekből kihullt gyenge madár.

Felnézek rád, dörömböl a szívem,

nem tudom még, mi vár reám.

Nem mozdulok, hagyom hogy megérints.

Engedem, döntsél a sorsom felett,

miközben a szívem mélyén érzem,

vigyázol rám és nagyon szeretsz.

Aztán felemelsz és gyengéd szóval biztatsz,

hogy tudok repülni s én elhiszem neked.

Megismertelek és nem tudnék már élni

soha-soha többé…

Hát nagy az Isten állatkertje, ez kétségtelen. Sokan elférünk a Nap alatt. Olvasom az egyik bulvártermék szenzációként tálalt irományában,[1] hogy egy angol pszichológus-író összeállította azon foglalkozások listáját, amelyek vonzzák a pszichopatákat. Ez az angol úriember nem kevesebbet állít könyvében, mint hogy vannak olyan foglalkozások-állások-tisztségek-hivatások, ahol jól megbújhat a pszichopata karakter a felelősségteljes beosztás…

Akkor Te is ’68-ban voltál tizennyolc. Utóbb derült csak ki, hogy ez az év volt legújabb kori történelmünk egyik kulcsesztendeje. De erről akkor még semmit sem tudtál, mint ahogyan - velem együtt - sokezer társad sem.

Már dolgoztál vagy éppen érettségire készültél, s ha világlátni vágytál, legfeljebb a szocialista országok némelyikébe juthattál el – a Lajtán túl álmaid birodalmába tartozott. Szüleid, ha tájékozódni akartak a nagyvilág dolgairól, évek óta „külföldet” hallgattak…