Az autonómia joga - mint emberi jog 


Régóta érlelődik bennem, hogy valami hiányosság van az emberi jogok terén, annak ellenére, hogy szinte mindenre kiterjedően nagyon jól le vannak fektetve azok a jogok, amelyek minden embert megilletnek.

Mégis, van egy olyan hiányosság, amit csak mi érthetünk meg, - mi akik olyan országban élünk vagy éltünk, ahol őshonos, történelmi nemzeti kisebbségként vagyunk/voltunk nyilvántartva. Ezt sajnos kevesen érthetik meg, Európa lakosságának csak kb. a 15% számít annak.

Az "Autonómia" blogban írtam már arról, hogy abban a tévhitben éltem, hogy az Európai Uniónak van egy jogilag megalapozott és kiforrott kisebbségvédelmi politikája. Aztán a szlovák nyelvtörvény kapcsán tett uniós megnyilatkozások ráébresztettek, hogy erről szó sincs. Az EU honlapján megtaláltam annak a tavalyi-, magyar képviselők által kezdeményezett EU parlamenti vitának a jegyzőkönyvét, amelyben Jacques Barrot úr, a Bizottság alelnöke kijelenti: "Az EU tehát nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy – amint a kérdés sugallja – a kisebbségek védelmének és a felügyeleti eljárások kialakításának normáit lefektető általános jogszabályt alkosson."
Ez világos beszéd, lefordítva ez azt jelenti, hogy az EU nem foglalkozik-, és nem is akar foglalkozni sem az autonómia kérdésével, sem pedig egy egységes kisebbségvédelmi jogszabály megalkotásával, oldják meg az országok saját maguk.

Hadd kérdezzem meg csak így csendben: ha az EU képes volt olyan aprólékos és részletekbe menő jogszabályt kidolgozni, mint pl. a környezetvédelmi termékdíj (tudom, mert magam kellett megtervezzem és leprogramozzam a jogszabály alapján), akkor több millió ember problémája miért nem fontos az EU számára?

Tudni kell azt, hogy a lisszaboni szerződés most-, 2009 decemberében lépett hatályba, miután minden tagállam végre aláírta. Ennek van egy kötelező érvényű jogi melléklete (értsd azt, hogy minden tagállam be kell tartsa), az úgynevezett "EU Alapjogi Charta". Ez tulajdonképpen az ENSZ emberi jogok egyetemes nyilatkozatának egy kibővített-, módosított változata. Érdemes mindenkinek elolvasni, csatolva megtaláljátok, csupán néhány oldal.

Amikor végigolvastam, számomra egyértelművé vált, hogy az autonómia joga és az önrendelkezési jog ugyanolyan emberi joga egy adott történelmi kisebbségnek (ez egy fontos jogi kifejezés), mint amelyek az "EU Alapjogi Charta"-ban vagy az "ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatá"-ban le vannak fektetve (pl. a munkához, a szakszervezet alapításához, a sztrájkhoz való jog is benne van). Csakhogy, erről sajnos egy szó sincs benne.

És most jön a lényeg:

1). El kell érni azt, hogy a történelmi kisebbségek autonómiához való joga bekerüljön az EU Alapjogi Chartá-ba, hiszen bárki aki elolvassa azt, láthatja, hogy minden szempontból ott a helye. Ez a jog semmivel sem kisebb mint pl. a szakszervezet alapításához, vagy a spontán gyülekezéshez való jog, még akkor sem, ha csupán a történelmi kisebbségekről szól.
Bálint Máriával már értekeztünk arról az üzenőfalon, hogy ezt melyik európai bíróságon lehetne kezdeményezni, és elsőre úgy tűnik, hogy a strasszburgi bíróság lenne az illetékes.

2). A lisszaboni szerződés ratifikálásával életbe lépett az "EU polgári kezdeményezésről" szóló törvény, amely tömören azt jelenti, hogy több EU-tagország állampolgárai kötelező érvénnyel kérhetik az EU parlamenttől, hogy foglalkozzanak-, alkossanak törvényt valamiről. Ennek feltételei a következők:
A). legalább 1 millió EU állampolgár kell javasolja, akik
B). több tagországból kell legyenek. A törvény viszont annyira friss, hogy még nem döntötték el, hogy hány tagország legyen a minimum.
Az A) pontot figyelembe véve, ha Székelyföldet, Magyarországot és Felvidéket számolom, lazán összejönne akár 4 millió EU-s állampolgár aláírása. De ez még mindig csak 3 tagország, tehát valószínűleg meg kell még keresni jónéhány kisebbséget, íreket, skótokat, baszkokat stb., hogy csatlakozzanak.

Tökéletesen meg vagyok arról győződve, hogy, ha végre az autonómia joga bekerül az emberi jogok közé, akkor a román, szlovák, szerb stb. politika lassan meg fogja érteni, hogy ez nem ellenük szól, sem a szeparatizmusról, sem pedig a gyűlöletkeltésről, hanem arról az emberi normáról, amely méltó az EU szelleméhez és felvilágosult országokban magától értetődő.

Röviden ennyi, lehet agyalni, vitatkozni. Egyébként nekem a 2-ik ponttal kapcsolatban van egy olyan jövőbeli vízióm, hogy az a szép magyarcímeres székely gyors, amely Csíksomlyóra vitte az embereket, egyszer majd befut a brüsszeli pályaudvarra egy-egy székely, magyar, felvidéki, ír, skót, katalán, baszk stb. küldöttséggel, akik átadják az EU parlamentnek azt a több millió aláírást, amely a különböző tagországokban gyűlt össze, hogy végre megszülethessen egy olyan törvény, amely minden tekintetben elősegíti  a lisszaboni szerződés I/2 és I/3-as cikkelyeiben megfogalmazott alapelvek érvényre jutását.