Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Bibliai kérdések órája, avagy mekkora a 'Tű foka'?

Sokan vagyunk úgy, hogy vannak bibliai részek amik zavarosak számunkra vagy amiket nem igazán értünk. Ezt a fórumtémát azért hoztam létre, hogy vallástól, felekezettől függetlenül, beszélgessünk ezekről. Vagy csak kérdezzünk, aztán hátha valaki majd tud valami okosat mondani.
Nem számít, hogy valaki református, katolikus, unitárius vagy éppen ateista, nyugodtan lehet kérdezni, témát felvetni, sőt - normális hangnemben - vitatkozni ezekről.

Azt viszont most mondom, hogy azokat a hozzászólásokat, amelyeknek hangneme túllép egy határt, esetleg megalázó, vagy más hitére-, felekezetére-, vallására nézve sértő, csuklóból törlöm.

A tű foka:
Amikor jórégen, kamaszkoromban olvastam Jézus azon mondását, hogy "könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni" töprengtem egy sort, hogy miért mondhatott ilyen nehéz dolgot Jézus. Arra gondoltam, hogy ezzel azt üzente a gazdagoknak, hogy "slussz-passz ti ki vagytok zárva a Királyságból, ha tótágast álltok, akkor sem juthattok be, merthogy nincs az a teve, amely át tudná préselni magát egy varrótűn".
Aztán később láttam egy dokumentumfilmet Jeruzsálemről, amelyben arról volt szó, hogy a városnak több nagy kapuja volt, amit este bezártak. De, hogy azok, akik később érkeztek, ne maradjanak a városfalakon kívül, létrehoztak a kapu mellett egy szűk kiskaput, amin épp csak egy teve férhetett át málhák nélkül. Ha egy vándor kapuzárás után érkezett Jeruzsálembe megrakott tevéjével, előbb le kellett cuccoljon róla mindent, csak aztán vezethette át a szűk kapun, a strázsák előtt. Ezért hívták azt a kaput a 'Tű fokának'.

Akkor megértettem a hasonlatot: Jézus példázatában nem a gazdagokat zárta ki a Királyságból, hanem arra utalt, hogy tulajdonképpen meztelenül születtünk e világra és meztelenül is térünk vissza. Amikor eljön az időnk és visszatérünk az Atyához, akkor a búcsuzás pillanatában le kell tennünk mindent ami földi és mindazt ami földhöz köt minket.
De vannak olyanok, akik számára a Királyság már elkezdődött e világban, az Úr dolgában cselekszenek és elég erősek voltak ahhoz, hogy előbb lecuccoljanak: ők az első tanítványok, aztán az assziszibéli Ferencek, a Teréz anyák, vagy - csak halkan jegyzem meg - a Böjte Csabák.

Hát így van ez... gondolom én. :-)

Megtekintések: 3023

▶ Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Permalink Borbély B. Sándor válasza. Dátum: Január 14, 2010 Idő: 8:26pm
Kedves Zsuzsa!

Találtam egy nagyszerű teológiai és egyházi linkgyűjteményt (részben magyarul, részben pedig angolul illetve németül). Biztos nagyon sok hasznos infot találsz ezen az oldalon keresztül is: http://proteo.cj.edu.ro/kapcsolatok/index.html

Üdv,
Sanyi
Permalink Borbély B. Sándor válasza. Dátum: December 31, 2009 Idő: 6:22pm
Kedves Csaba!

Nem nagy ügy, de azt hiszem átkereszteltél Istvánnak. Az is szép név, de én Sándor vagy ha tetszik Sanyi lennék :-)

No, de a lényeg, hogy nagyon hasonlóak a nézeteink. Abban pedig tökéletesen egyetértek, hogy általánosan fogalmazva „a Biblia egyszerre írja le egy nép történelmét, és Isten tanítását ill küldöttei kapcsolatát az emberekkel.” Azt viszont még fontosabb szem előtt tartani, hogy „ a Biblia nem egy egységes mű, a különböző könyvek, különböző korokban keletkeztek.”

Mert azért tényleg ég és föld különbség aközött, amikor Mózes első könyvében a szerző arról beszél, aminek ember szemtanúja nem lehetett, amit senki emberfia meg nem figyelhetett, és amit mai napig nagyon nehéz még csak elképzelni is, hát még megmagyarázni – szembeállítva mondjuk Mózes második könyvével, ahol az egyiptomi fogságról és kivonulásról van szó, aminek akkor és ott volt sok szemtanúja, amiről lehetett konkrétan beszélni és gondolkozni, s ami aztán az idők folyamán sok legendás elemmel gazdagodott. Arról nem is beszélve, hogy mennyire más műfaj vagy irodalmi stílus, amikor a Zsoltárokat vesszük a kezünkbe és hallgatjuk a szebbnél szebb ősrégi imákat, amik akár Istentől ihletett egyének, akár közösségek által nyertek megfogalmazást. Nyilván egész más műfaj az evangéliumok (amelyek elsősorban Jézus születését, életét, tanítását, de legfőképpen szenvedését, halálát és feltámadását mutatják be), persze ezeken belül is egész más stílus és szándék figyelhető meg. Például sem Márk sem János evangélistát nem érdeklik Jézus születésének emberi körülményei vagy gyerekkora, ellentétben Mátéval és Lukáccsal – s hála Istennek tegyük hozzá, ez utóbbiaknak köszönhetjük az összes Jézus születésével és gyerekkorával kapcsolatos történeteket. De visszatérve Márkhoz és Jánoshoz, azt is jó megfigyelni, hogy jóllehet Márk és János sok mindenben megegyezik, mégis nagyon sok mindenben eltér egymástól. Köztük én olyan különbséget vélek felfedezni, mint például egy egyszerű népének és ugyanaz Kodály feldolgozásában. Noha ugyanarról az énekről van szó, mégis másképp hangzik, amikor azt egy idős néni elénekli vagy valaki eljátssza a Kodály feldolgozást egy zongorán. A hasonlatot kicsit alkalmazva azt is mondhatnánk, hogy Márk egyszerű szavakkal próbálja leírni az eseményeket – lehetőleg igyekezve időrendi sorrendbe rakni a dolgokat. János is nagyon egyszerű szavakat használ, de ő nem törődik az időrendi sorrenddel és sokszor nem egészen egyértelmű, hanem mintha szándékosan több értelmet akarna belesűríteni minden egyes szóba és eseménybe. Mindemellett János evangéliuma már olyan kiforrott teológiai eszméket tartalmaznak, hogy talán az ő evangéliuma a legkönnyebben félreérthető...

Mindenesetre nem szeretetném, ha bárki is úgy értelmezné egyik kijelentésemet a Bibliára vonatkozólag, amiben azt nem történelemkönyvnek tekintem, hogy én úgy általában véve vitatnám a Biblia történelmi eseményekre alapozott voltát. A fenti részletesebb megjegyzésemnek is csupán ez a célja, hogy nagyobb összefüggésbe helyezzem a mondottakat. Remélem ez valamennyire sikerült.

A sajátos kérdésem a mikénttel meg a HOGYAN-nal kapcsolatban természetesen nem arra vonatkozik, hogy bármiféle kételyem lenne afelől hogy az Atya Isten szemszögéből nézve ez hogy néz ki. Hisz maga az emberré lett Fiú Isten is mondott olyat, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van” (vesd össze Márk 9,40 és Lukács 9,50), méghozzá azzal kapcsolatban, amikor János apostol aggódni kezdett, hogy vannak, akik nem követik Jézust és mégis ördögöt űznek az ő nevében. Ennek a jézusi mondásnak „aki nincs ellenünk velünk van” semmit sem vesz el az értékéből az, hogy ugyancsak jézusi mondás az is, hogy „aki nincs velem, ellenem van” (Lukács 11,23 és Máté 12,30). Azért nincs ellentét a két kijelentés között, mert az utóbbi azzal kapcsolatban hangzott el, amikor Jézust megvádolták, hogy az ördög fejedelmének a segítségével gyógyít és űz ördögöket. Tehát Jézus itt azokkal kapcsolatban mondja ezt, akik keményszívűségük miatt csak azzal tudják magyarázni Jézus csodatetteit, hogy az ördöggel kollaborál. Nos ezeknek az embereknek mondja Jézus, hogy „aki nincs velem, az ellenem van”.

Szóval az én kérdésem inkább az, hogy a Krisztus követők nagy többsége – élén a vezetőikkel és elöljáróikkal – HOGYAN és mikor fognak eljutni arra a belátásra, hogy egyrészt ne tagadják, hogy ilyesmi lehetséges, másrészt ne féljenek attól, hogyha mások esetleg Jézus vagy a bibliai kinyilatkoztatás nélkül is eljutnak az üdvösségre vagy olyan Isten ismeretre, ami sajátos szemszögből egyenesen kizártnak látszik. Lehet, hogy most még komplikáltabb, amit mondani szeretnék (?). Csak körül kell nézni egy kicsit bármelyik felekezetben és megfigyelni, hogy vajon a lelkész vagy a pap, illetve hitoktató, milyen képet fest az Istenről, Jézusról, azokkal kapcsolatban, akik nem hisznek a személyes Istenben vagy nem tudnak hinni Jézusban. Mert ha ebből a „képből” az derülne ki, hogy Isten csak akkor képes valakit üdvözíteni, hogyha az illető megismeri a Bibliát és Jézust elfogadja személyes megváltójának – akkor ez az „elképzelés” nem áll messzebb attól, amit több mint ezer éve igaznak tartottak az akkori egyházi vezető emberek is. Amire konkrétan itt utalni szeretnék az nem más, mint a népvándorlás, amikor az akkor még egyébként egységes keresztény/keresztyén egyház szembesült azzal a kérdéssel, hogy miképpen üdvözülhetnek azok a pogányok (értsd: nem megkeresztelt emberek), akik keletről elárasztották Európát. Majd pár száz évvel ezelőtt (akkor már egyáltalán nem egységes) kereszténység azzal szembesült, hogy nagyon sokan nem hallottak még Jézusról sem Amerikában, sem Afrika belsejében, sem pedig a távol keleti Ázsiában. Az akkori egyetlen jónak tűnő megoldás az volt, hogy igyekezni kell megtéríteni lehetőleg minél több embert és bárkit meg kell keresztelni, aki ennek szándékosan ellen nem áll – nehogy bárki is a pokol fenekére jusson. Erről a megoldásról már elég rég kiderült, hogy nemcsak, hogy nem a legjobb, hanem talán az egyik legártalmasabb, aminek sok ember és kultúra is áldozatul esett. Arról nem is beszélve, hogy már kezdetektől világos kellett volna legyen az a tény, hogy a kezdeti megtérés és a keresztség önmagukban nem automatikusan hatnak, és még azok is, akik tudatosan vállalják a keresztséget, mint felnőtt, vagy felnőttként jutnak el a Jézusba vetett hitre, ők is sok nehézséggel kell megküzdjenek, amíg eljutnak egy olyan fokú keresztény öntudatra, amit már nem jellemez sem a saját sem a mások üdvösségével kapcsolatos félelem, mert tudják és örülnek annak, hogy Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (Pál Timóteushoz írt 2. levele, 4. vers) – és annak a konkrét megvalósulása felől nem aggódnak fölöslegesen.

A hogyannal kapcsolatos kérdésemet talán kicsit eretnekebben úgy fogalmazhatnám meg: vajon szemtanúi lehetünk-e majd annak, hogy a meggyőződéses Krisztusban hívők többsége már nemcsak nem fél a más vallású vagy hitetlennek titulált embertestvéreitől, hanem velük együtt örül azzal a sok millió emberrel, akik más vallás által vagy egyáltalán valláson kívül jutottak el ugyanazon Abszolútnak a megtapasztalásához? Illetve talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy vajon képes lesz-e a meggyőződéses Krisztus követők többsége egy olyan gondolkodásmód kialakítására, ami mindegyre azt visszhangozná, amit Jézustól hallott: „aki nincs ellenünk, az velünk van?” És ha igen, akkor hogyan?

Természetesen ez a kérdés legalább annyira bonyolult, mint maga a hit kérdése úgy általában, úgyhogy nem hiszem, hogy meg lehetne válaszolni ezt egy ilyen fórum keretén belül. De gondoltam nem árt, hogyha ezt a kérdést is megpendítem.

Ezzel pedig át is adom a szót. Szabad a pálya, lehet táncolni – ahogy az admin is megfogalmazta :-)

Az Óév árnyékában és az Újév küszöbén pedig B.Ú.É.K!
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: Január 1, 2010 Idő: 8:50pm
Kedves Sándor!

Ehhe, bocsáss meg, tényleg rosszul írtam a neved, ami valószínűleg attól van, hogy nemrég volt vmelyik magyar csatornán a "csillag születik", ahol szerepelt egy nagyon tehetséges srác és ahogy elsőre a hozzászólásod melletti képre pillantok, hasonlíttok egymásra. Őt hívták Istvánnak, innen a névtévesztés. :-)

Megpróbálok röviden-tömören válaszolni, mert jobban szeretném, ha mások is bekapcsolódnának a beszélgetésbe, és kialakulna egy felekezetmentes beszélgető-, vitafórum. :-)

Szerintem Mózes II könyvétől kezdve már nem igazán bővülhettek legendákkal a történetek, tekintettel arra, hogy itt már tényleges írásokról van szó, amelyek másolásánál szigorú szabályok lehettek. Természetesen, Mózes írnokai által írott eredeti bőrök, pergamenek már rég elvesztek, de Salamon korában, amikor - a feltételezések szerint - összeállították a Torát, még megvoltak. Erre pont Ramszesz városa az egyik támpont, hiszen az Kr.e. 1150 körül már egy emléken kívüli, elhagyatott város volt, viszont Salamon Kr.e. a X-ik században uralkodott, tehát kétszáz évvel később.
Valóban vannak szebbnél szebb zsoltárok, de azért vannak közöttük megbotránkoztatók is. Gyökössy Endre, református lelkész-pszichológus ezeket hívja átokzsoltároknak, főleg azokat, amelyeket Dávidnak tulajdonítanak és amelyekről tükröződik a keserűség és a mély depressziós lelki állapot, amelybe Dávid, az üldöztetései során belekerült.

Az evangéliumokat illetően, én leginkább János evangéliumát tartom autentikusnak. Ha valaki figyelmesen elolvassa úgy, hogy a részletekre is odafigyel, akkor láthatja, hogy ott olyan mellékrészletek is meg vannak említve, amilyenek más evangéliumokra nem jellemzők. Jánost olvasva, nekem az az érzésem támad, mint amikor egy öregember mesél olyan történeteket, amelyeknek tanuja volt. (Nagyapám mesélt így a gyerekkoráról és a frontról.) Tehát nekem olybá tűnik, hogy ezt egy olyan öregember írta, vagy diktálta, aki Jézus tanítványa volt és visszaemlékezett fiatalságára, amelyben az időrendi sorrend már többé-kevésbé keveredett. A többi evangéliumra vonatkozóan azt olvastam a katolikus Biblia jegyzékében (ha jól emlékszem), hogy létezett egy ős-evangélium, amelyből az evangélisták merítettek, csak ez megsemmisült az idők során.

Egyetértek azzal, amit írsz, hogy Jézus tanításainál mindig meg kell vizsgálni a szövegkörnyezetet, mert csak így nyer értelmet. Vannak keresztény felekezetek, amelyek szerint szószerint kell venni a Bibliát, na ez az, amivel sohasem fogok egyetérteni, - persze azzal a megjegyzéssel, hogy azért vannak részek, amiket szószerint kell értelmezni (pl. Tízparancsolat).

Értem most már a dilemmádat, a HOGYAN-nal kapcsolatban és ez tényleg nagyon bonyolult kérdés. Az a sok borzalom, amit Jézus nevében elkövettek, kezdve a dogmák megalkotásától, a keresztesháborúkon-, inkvizíciókon át, egészen civilizációk kiirtásáig, minden volt, csak az nem, amire az Úr tanított. Én ezt úgy tekintem, mint az emberiség fejlődésének útját, amely még nem ért véget. Jézus azt tanította, hogy az emberek a szívükben kell megváltozzanak és magamról tudom, hogy ez marha nehéz dolog ám, messze nincs vége. Amúgy reformátusként kereszteltek meg, de nem sorolom be magam egyik felekezethez sem, inkább emberekre figyelek oda, legyen az bármilyen felekezetű. Ugyanolyan szívesen hallgatom például Böjte Csaba ferences testvér miséjét, mint ahogy olvasom Gyökössy Endre református lelkész írásait. Ha az egyházak, egyházvezetők jobban észbe tartanák azt, hogy csak az Atya ismeri teljesen a szíveket, akkor azt is Őrá bíznák, hogy ki az aki üdvözül, legyen az keresztény, buddhista, ateista stb. Így talán a HOGYAN, sem lenne kérdés.

Vidám, Boldog Újévet Nektek is! :-)
Permalink von Klimstein, József Péter válasza. Dátum: Május 7, 2010 Idő: 9:53pm
Sajnálom, hogy csak most utólag tudok hozzászolni, mert 4/5 napja vagyok tag. De ha megengeditek kiragadtam három pontot. Az elsöt esetleg a másodikat,ma ki is fejteném.

- Az EVOLUTIO valamint HIT és BIBLIA
- Lehet e a BIBLIÁT úgy tudományos mint történelmi írásmünek venni?
- ÜDVÖZÜLÉS „Kersztény hit nélkül” – egy nagyon komoly teológiai kérdés.


- Elöször is a GENSIS és az EVOLUTIO között nincs ellentét.
Itt én szerintem inkább értelmezési problémák vannak. Elöszr is már a könyv irásakori élönyelv és a Krisztus korabeli élö héber nyelv közti különbség is már akkora volt, hogy külön magyarázatokat igényelt a szöveg elemzése / tárgyalása. Ehez hozzájöttek a különbözö fordításokból származó eltérések, félreértések, valószinüleg hébe hóba egy egy vaskós hiba is – ami elkerülhetetlen, már az írás és a fordítás közti idökülönbség miatt! Tudom, hogy miröl beszélek, mert többek között hivatásos fordító is vagyok. Most függetlenül attól, hogy hány fejlett kultúra létezett és tünt el nyomtalan az elmúlt 25 –40.000 éveben (mert minden bizonnyal volt egy jó pár / talán a mienknél is fejlettebb – mert itt nem a mi jelenlegi TECHNIKAI vívmányaink / színvonalunk a mérvadó, mert ez amink van csak 1 a sok más lehetöség közül ami létezik és létezhet), a BIBLIA egyértelmüen általános érthetöség alapján, azaz lehetöleg mindeki számára megérthetöen lett fogalmazva. Na most ha csak a termetés néhány sorát veszem alapul, már aban benne van az evolució: „ISTEN 7 azaz hét nap alatt teremtette a világot”. Tehát egymás után minden „lépés” után egy valami fejlettebbet. – Most csak egy rövid kitéröt: azon, hogy hét nap vagy hét korszak és hogyan szerintem butaság vitatkozni vagy tárgyalni, mert a NAP kifejezés csak egy hiányzó megfelelö idö mértékgység szerepét tölti be. Ez már azért is LOGIKUS, mert a NAP mint idöszak, amint jól tudjuk egy nagyon relativ egység, ami a MI FÖLDÜNK salyát TENGELYFORGÁSÁT jelenti, ami nem mindig 24 óra, van amikor több és van amikor kevesebb, még ha elenyészö másodperc töredék is. A 7 számérték lehet, de lehet több is és kevesebb is, mert származhat a már fennt leírt tévedések / félreértések egyikéböl is. A lényeget nem a szó szerinti elemzésben kell keresni, hanem hogy úgy mond a mondani valóban, mint ahogy ezt minden fordításnál tesszük. És mit mond a fenti kijelentés minden ember számára, függetlenül müveltségi és inteligencia fokától? – hogy:
Egyik lépést/fázist a másik után, szorosan összekötve egymástól függöen!!!
Na most olvasd el azt a néhány sort, akármilyen fordításu bibliában:
A SEMMIBÖL, Legyen világosság, eget és földet, elválaszt vizet a szárzföldtöl, stb. Figyelted a sorrendet? Hát ez parasztosan leírva (egyszerüen megfogalmazva), a mi civilizációnk legmodernebb evoluciós elmélete, az Ösrobbanástól (Urknall) a földtörténeti Újkorig.
Na most elérkeztünk a következö nagy vitapontig, számos hitetlen/ kételkedö kedvenc témájához. Hogyan teremtette semmiböl? Erre a mi civilizációnk legmodernebb fizikai elmélete nyújtja a bizonyítékot. A VÁKUUM mindenki számára ismeretes. NINCS BENNE SEMMI. IGAZ is, meg NEM is. Na most bíztos az fizikában nem jártasok (Teilchenphysik) azt mondják hogy hülyülök. NEM ! Ez kisérletileg bebízonyított, és ráadásul véletlenül. Mérömüszerekkel mérték, hogy mi történik, amikor vákuumot állítanok elö, föleg hogyan esik az elemi részecskék száma, ahogy a tökéletes vákuumot elöállítják. Egy adott pillanatban, a tudosok azt hitték, hogy valami hiba történt, mert a müszerek, melyek az elemi részecskék létezését mérték , a következö eredmény mutatták a vákuum közelben: IGEN is meg NEM is. Lefordítva hétköznapi nyelvezetre: lehet, hogy igen; lehet, hogy nem. Miután ezt többször megismételték és az eredmény ugyan az maradt, kamerákat szereltek fel, hogy lássák mi történik valójaban, a kisérleti „TÉRBEN”. Meglepetés: ahogy figyelték csak úgy a semmiböl, hogy úgy mond „forrni” kezdet a vákuum a sok felbukkanó elemi részecskéktöl, amit a müszerek is azonnnal jeleztek. EZ MOST A TÉNY VOLT. Megmagyarázni mai napig nem tudjuk. Ellenben még kimondhatunk egy másik tényt az elözö alpján:
„AMIG CSAK MÉRÖ MÜSZEREK MÉRTEK, ADDIG A VÁKUUMBAN (A SEMMIBEN) CSAK FELTÉTELEZÉSEK / LEHETÖSÉGEK VOLTAK!”
IGEN meg NEM
Abban a pillanatban ahogy egy „LÉNY” tudatosan figyelni kezdte, abban a pillanatban, hogy úgy mondjam „lett valami” konkrét, - elvont ételemben talán megreszkirozhatom azt a hasonlatot, hogy mi EMBEREK, ha nem is szándékosan, de „teremtettünk” valamit – a

SEMMIBÖL.

És akkor megkérdezném, hogy hol van a GOND? Ha ez nekünk EMBEREK –nek sikerül a semmiböl, (megvallva, ez egy nagyon piti / alcsony színvonal a világteremtéshez képest) akkor milyen jogon feltételezzük (és itt jogot említek, mert ezekután már tudományos szemszögböl / törvényességböl semmi alapunk nincs ilyen feltételezésre), hogy egy felsöbb rendü LÉNY nem képes többre / többet „teremteni” a semmiböl. És csak egy egy felsöbb rendü LÉNY –röl beszélünk, nem ISTENRÖL, mert az ISTEN fogalom, AKI:
VOLT – VAN - LESZ
Tehát volt a semmiben az ösrobbanás elött, jelen van most is, és lesz akkor is ha ez a jelenlegi „valóság – világ” megszünik.
És ha most ezt a kijelentést felboncoljuk és elemezük, akkor észreveszzük, hogy egyszerre két kijelentés rejt magában. Az egyik a mi világmindenségünkre / universumunkra vonatkozik, a
semmibböl lett, van és véges
Ez a kijelentés nem szorul semagyarázatra se tárgyalásra, mert már tudjuk, hogy így van! A másik kijelentés az ITENRE vonatkozik. És akkor most egész tudományosan! Ha az elöbbi tényt elfogadtuk valósnak, tapasztaltuk, hogy a „semmiben mi minden történhet” attól, hogy tudatosan figyelik! Akkor hol a problémánk ISTENNEL. Mert ezekután se létezése, se örökkévalósága nem kétséges, azaz nem vonható kétségbe! Tehát? Akkor szerintem a probléma inkább az „EGO” –nkkal meg azzal a ténnyel kapcsolatos, hogy valamilyen okból kellemetlen. Máskülönben ez az „ego” és „kellemetlen” nagyon is tudományos meg emberi. Minden komoly pszichologus megmondja, hogy:
„Az emberek hajlanak arra, hogy olyan tényeket (valóságot/igzságot) ami az egojukat sérti és / vagy nekik kellemetlen élmény, mint nem létezöt kezeljenek.
Hát akkor most erröl ennyit, és azt hiszem ezzel elég bizonyítékkal nyújtottam arra a kérdésre, hogy:
- A BIBLIÁT nyugodtan lehet úgy tudományos mint történelmi írásmünek venni.


Ja, ajánlom mindenkinek Frank J. Tipler könyvét, Die Physik des Christentums: Ein naturwissenschaftliches Experiment. Az eredeti angol, németül is kiadták. Magyarul még nem találkoztam vele, ami persze nem jelenti, hogy nincs. Tisztán tudományos, ezért persze azok akiknek kellemetlen nem szeretik. Pedig csak a „ hihetelen dolgog“ megtörténésének, egy – egy lehetöségéröl beszél. Persze az is igaz, hogy igényel egy bizonyos fokú általános természettudománybeli alapismeretet, de ezen egy néhány trükkel lehet segíteni – (majd érdeklödésre).
Permalink Pál Tamásné válasza. Dátum: Március 5, 2011 Idő: 3:55pm

Kedves Csaba!

 

"Például ezáltal valószínűsíthető az is, hogy habár az van írva, hogy Mózes 120 évet élt, ez mégsem így történt. (Ezt most nagyon hosszú lenne leírni.)"-írod.

 

Tudom, nem üdvösség-kérdés, de engem érdekelne.

Örülök, hogy olvasgathatom a gondolataitokat. Köszönöm. :)

Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: December 30, 2009 Idő: 10:26pm
Kedves Zsuzsa,

köszönöm, hogy felvetetted, de nem szeretnék túltengni a fórumban, most már inkább hagynék másokat is hozzászólni. :-)
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: Január 1, 2010 Idő: 8:50pm
Vidám, Boldog Újévet Mindenkinek! :-)
Permalink Konnert Zoltán Kázmér válasza. Dátum: Január 15, 2010 Idő: 9:29am
na végre megvagy....
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: Január 15, 2010 Idő: 1:10pm
Amennyit vitáztunk régesrégen vallásfilozófiai ügyileg, aszittem feldobsz egy témát, amin jól összekaphatunk. De látom punnyadsz... na pusszantás Nektek. :-)
Permalink Konnert Zoltán Kázmér válasza. Dátum: Január 15, 2010 Idő: 3:40pm
hááát.....igen....nincs mit mondani......a teve terhe a "ragaszkodás"...., de mellesleg nem tevéről volt szó, hanem hajókötélrő . a példázat értelme pedig ugyanaz.
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: Január 15, 2010 Idő: 3:55pm
Ühüm, hajókötélről.... csakhogy az sehogy sem illik a kontextusba és a gazdag ífjúval való párbeszédbe. A hajókötelet később magyarázták bele mint fordítási hibát, azok a bibliakritikusok, akik nem ismerték azt, hogy a 'Tű foka' nem más mint az éjszakai szűk kapu. Valahogy megpróbáltak értelmet adni a mondásnak.
Permalink Borbély B. Sándor válasza. Dátum: Január 27, 2010 Idő: 5:58am
Haitivel kapcsolatban sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a Mindenható Isten miért engedte meg ezt a tragédiát? És természetes, hogy senki emberfia erre okos választ nem képes adni, mindegy mennyi teológiát tanult vagy mennyit imádkozott. Ha valaki pedig megpróbál mégis okos, kielégítő válaszokat adni a "miértekre", akkor azok a válaszok általában általánosságokban végződnek (aminek semmi gyakorlati hasznát nem lehet venni) vagy rosszabb esetben a semmitmondásban.

Mindenesetre eddig számomra a legelfogadhatóbbnak tűnő hozzáállás az, hogy a "miért" kérdést - akár az Istennel, akár a természettel, akár az emberekkel kapcsolatban - legtöbbször mellőzni kell, mert az vagy tévútra vezet vagy egyáltalán nem is jó kérdés (kivéve talán azt, amikor pusztán filozófálgatás céljából fejtegetjük a miérteket). Hisz emberi aggyal mi képtelenek vagyunk az emberi sorssal kapcsolatos "miért" kérdésekre pontos, megbizható, mindent kimerítő választ adni (márpedig az emberi elme csak ilyen válasz hallatán tudna teljesen megnyugodni). Ami nehéz helyzetekben sokkal helyesebbnek tűnik, hogyha ilyenkor azt kérdezzük (ha már mindenképpen kérdezni akarunk), hogy vajon mi mit tehetünk azért, hogy segítsünk a bajbajutott embertársainkon? (És ezért nagyon helyes és csodálatos az, ahogyan a legtöbb ember reagált egy ilyen egész országot érintő tragédiára). Ha hiszünk Istenben, akkor pedig nyugodtan megkérdezhetjük, mondjuk éppen imában, hogy a Teremtő Isten vajon minket HOGYAN szeretne munkatársaiként bevonni a Teremtés nagy művébe, ami hitünk szerint az örök Életbe torkollik?


Az ilyen természeti katasztrófák esetében, Krisztus követőjeként, úgy vélem érdemes felidézni Jézus egyik hasonló esetre vonatkozó megjegyzését: "Azt hiszitek, hogy ezek a galilelaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! (...) Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádôlt a torony, és megölte ôket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem!" S ha csak ennyit mondott volna Jézus, akkor szépen most felsóhajthatnánk és nyugodt lelkiismerettel nyugovóra térhetnénk. Viszont mindkét megjegyzés után rögtön ott van a következő mondat is (kétszer ismételve, hogy nehogy ne halljuk meg): "De ha nem tértek meg, mindnyájan ugyanígy elvesztek." (Vesd össze Lukács 13. fejezet 1-5. vers)

Van abban valami megnyugtató, hogy Jézus nem tesz egyenlőségjelet azok közé, akik akár emberi gonoszság akár természeti katasztrófa áldozatai lettek és akiket közönséges bűnös embereknek vagy éppenséggel gazembereknek szoktunk titulálni. Ugyanakkor van valami nyugtalanító is abban, ahogy Jézus figyelmeztetni akarja a hallgatóit, hogy bizony, bizony, ha gyökeresen nem "változtok meg gondolkodásmódotokban és magatartásotokban" (a görög "metanoiete" szó inkább ezt jelenti, "megváltozni a gondolkodásmód és magatartás terén", amit a magyar fordításokban általában "megtéréssel" vagy "bűnbánattall" fordítanak) -- nos, ha nincs változás a gondolkodásmódunk és magatartásunk terén, akkor semmi okunk a reményre, mert ugyanúgy teljes pusztulás, "elvesztődés" van kilátásban mindannyiunk számára. Ebben az összefüggésben nézve a dolgokat már korántsem tűnik olyan biztatónak a jézusi válasz, mint amire az optimista oldalunk hajlana.

Ilyen és hasonló jézusi mondásoknál nekem azt tűnik a legokosabbnak, hogy leüljek, elcsendesedjek és megkérdezzem magát a Személyes Misztériumot, Létünk Forrását - hogy akkor most mi is van, hogy is van? S utána pedig várni, csendben, figyelve a gondolatokra, érzésekre, vagy egyszerűen csak megnyugodni abban a Csendben, amiből a Szó (Ige) megszülethet. Bennem is. Mindannyiunkban. A Mindenségben is.

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
 IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2025   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek