Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Kérjük oszd meg, milyen embernek ismereted Erőss Zsoltot? (Akár egy történeten keresztül, akár személyesen.)

Megtekintések: 890

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Én csak elöadásairol ismerm nem volt közelebbi kapcsolatom vele,de mégis nagyon közel éreztem magamhoz mint embert,szinte barátomnak mondhatnám embersége ,telyesitményei,akarata,kitartása,bátorsága miatt,aki képviselte a magyarságot,és mint Székelyföld szülötje vitte a hirnevünket a nagy világban. Ahogyan távozott,erröl Ő tudna beszélni.Talán számolt a veszélyel,és ez volt a célya,hogy ezeket a csúcsokat elérje, hogy most ott nyugodjon a magasban ahova mindig is el akert jutni oda ISTEN KÖZELÉBEN ....Hát Zsolt  kivánom a további álmod is ilyen szép, és dicső legyen.Örök tisztelettel bucszom Tölled.MOST A VILÁG FELNÉZ RÁD.

A sikeres Mount Everest, vagyis a hitem szerin a CSOMOLUNGMA  expedíció után találkoztam Zsolttal , az élete volt a hegymászás , az alpinizmus . Hegyet nem járt embernek nehéz megérteni miért teszi ki veszélyeknek az életét az alpinista, nem a hírnévért, nem a sikerért, nem legyőzni akarja a hegyet , CSAK fel akar kerülni a csúcsra , hogy eggyé váljon a heggyel. Zsolt ezt tette egész életében. Most örökre eggyé vált szeretett csúcsaival. Nyugodj Békében Zsolt

ismertem szemelyesen,es csodaltam,minden eleismeresem az ove volt,mindig oszinte,es igazi emberkent,fogok emlekezni ra.Cserey Csaba

A székely kitartás és álhatatosság megtestesítője volt és marad!! Nagyszerű ember volt a társával együtt! Emlékük lenkünkben örökké élni fog - felesége és gyermekei büszkék lehetnek édesapjukra. Ég veled Zsolt!!

Zászlók a szélben 8000 m fölött.

(In memoriam Erőss Zsolt)

Oláh Anna – marosvásárhelyi tanár, Bolyai-kutató vagyok, évtizedek óta Magyarországon élek. Tanárként igyekeztem ott ahol éppen voltam sítáborokat szervezni. A budapesti Julianna Református Általános Iskola olyan táborokat szervezett Szlovákiában, ahová a szülők is mehettek, többségük egyszerre tanult meg sízni gyermekeikkel. Ezekben a táborokban Erőss Zsolt volt a síoktató. Nem hiszem, hogy így utólag tekintem életem egyik ajándékának azokat az egy hetes együttléteket, ahol a hegy tetején, a világtól elzárva töltöttünk el egy-egy hetet Zsolttal. Azok az esték már bizonyosan életre szóló emléket jelentenek.   Ő igen komolyan készült arra, hogy két három alkalommal dia-, videó vetítéssel egybekötött élménybeszámolókat tartson. Az aktuális téli szezont megelőző nyári expedíciós felvételeit mutatta be. Azokat a filmeket soha sehol sem lehetett abban a formában látni. Az itthoni felkészüléstől, az alaptáborig (tőle tanult szakszó!!!) megtett út, az utolsó bevásárlások, a serpák főhadiszállása, a jakok karámja  filmre került. A részletek bemutatása, a jakok szinte természetellenes képessége amivel a mély szakadék szélén alig pártíz cm széles ösvényen egyensúlyozták óriási terheiket –amik ha egy két cm-el kibillenek, vagy a patájuk egy kicsit is megcsúszik a jeges ösvényen – a végzetük lett volna, a hegymászó számára szükséges lelki-fizikai állapot  ecsetelése alatt a 6-12 éves kis gyerekek lélegzetvisszafojtva hallgattak. Egy ilyen felvételnél, ahol az egyik jak  picit megcsúszott a szakadék szélén a közel 100 fős gyereksereg szinte egyszerre felsikított, és az egyik fiúcska azt kérdezte: – Úgy-e Zsolti, nem lesz semmi baj?  Most is elsírom magam, ahogy Zsoltban megfagyott a szó, nem tudta folytatni az előadást, ugyanis ez az expedíció nagy bajjal végződött. Ekkor halt meg az expedíció  orvosa. A szülők tudták, hogy most a következőkben ennek a tragédiának a részleteit fogjuk látni, és Zsolt megkérdezte őket, hogy mit tegyen, folytassa? Tekintettel arra, hogy a felvételeken nem voltak rajta az orvos tragédiájának a részletei, csak az elindulás előtti jókedvű beszélgetés, tervezgetés, valamint a „visszaút” az alaptáborig– saját hálózsákjában húzza Zsolt az orvost Huba barátjával– a szülők úgy döntöttek, hogy folytassa a beszámolót. Ha jól emlékszem az előadásra, az orvos egyedül volt, amikor a tragédiája történt, Zsolték már lejöttek, majd ők mentek vissza érte és hozták le. Ezt az útszakaszt a táborban lévő társak filmezték messziről. A néző látta, amint Zsolt húz egy égőpiros zsákot a havon, tudtuk, hogy mi van benne és összeszorult torokkal végig azt kérdeztem magamban –hogy van lelki ereje a végletekig elcsigázva húzni maga után az egyik legjobb barátját? Most persze belátom, hogy bármelyik társa szívesen értük ment volna, ha tudják hová. Mert nem mindegy, hogy az utolsó kísérlet, eredmény után, amikor életed utolsó expedíciója véget ér, el tudnak-e temetni a sziklarepedésbe, ahová az orvost temették? A kis fémtábla minden ott maradt hegymászót megillet, a következő expedíció visz fel és helyezi el a hosszú, szinte vízszintes, kb. méternyi széles, lejtős a sziklarepedés falára. Ide helyezik be azokat, akiket megtalálnak.  A vetítés végén több gyereket is vigasztalni kellett, nem volt könnyű. De mégis sokan megkérdezték Zsoltot, hogy egyszer nem vinné-e el őket is hegyet mászni? Büszke vagyok arra az ötletemre, hogy nyáron szervezzen ezeknek a gyerekeknek és szülőknek egy hegymászó tábort valahol Erdélyben. Tudtommal el is mentek, de részleteket nem tudok, azután nem találkoztunk. Hogy mi jut eszembe Zsoltról? A távolba révedő tekintete, miközben a szemedbe néz és beszél hozzád, mesél, de te érzed, hogy a gondolatai, a lelke máshol jár. Szinte maga felett.  Mintha várna valamit. Mindenik útja közben már tervezte a következőt. Azt is meg merem kockáztatni, hogy közben próbálgatta saját fizikai, lelki erejét. Eddig tartott. Ahogy a szólás mondja– a csúcson kell abbahagyni. Hátborzongató ahogy teljesítette ezt is. Ahogy Petőfi, ő sem akart ágyban, párnák közt meghalni. Nyugodj békében az örök fehér puha hófehér párnák, dunnák között. Köszönjük neked a székely zászlót ott a csúcson.

 Oláh Anna

olahannamari@t-online.hu

Válasz Nagy Szende Máriának. 

Kedves Mária itt válaszolok , mivel a fórum hozzászólásod alatt ez nem lehet megtenni .

Egyet értek veled a vélemények különbözőségéről és annak szabad kinyilvánításáról.

Tényleg annyiszor írhatod le ahányszor akarod a saját véleményedet. 

Tégy belátásod szerint, nevezd akár szevedélybetegnek, az egyik legnagyobb SZÉKELY, az egyik legnagyobb MAGYAR hegymászót , megígérem nem szólok a csevegésedhez többet.

Kedves Mária

Kérése nem esik nehezemre.

Tudom mire akart rávilágítani. 

Nézeteink nem különböznek gyökeresen, csak eltérőek a következtetéseink.

Szép estét Önnek

Én azt mondanám emberek, tartsuk szem előtt a fórum címét: MILYEN EMBERNEK ISMERTED ERŐSS ZSOLTOT?

Nyissatok másik fórumot, ha a hegymászás szükségességéről, meg a hegymászók felelősségéről akartok vitatkozni.

Mindenben egyet értek Bálint Máriával. Vajon létezik-e olyan témakör, kérdés, amiben a jó magyarság nem feszül azon nyomban egymásnak? Ez a legjobb ötlet, és akkor mindenki kifejtheti a véleményét. Bizonyára minden kérdésben van pro és kontra vélemény, de ennek a fórumnak az hivatása, hogy a PRO-kat szedje egybe. Nem kéne az egyre terebélyesedő véleménynyilvánítás végén kiderüljön róla az, amivel ma minden– valami eredményt felmutató– embert  megvádolnak. Maradjon szem előtt tehát a fórum kérdése A KINDULÓPONT: MILYEN EMBERNEK ISMERTED, tehát legalább hallottad, ismered a teljesítményeit, vagy olvastad a könyvét?

Gyermekeink, utódaink elé  a pozitív oldalát kéne állítani megvalósításinak, ENERGIÁJÁT. AKARATÁT és a KITARTÁSÁT  kell felmutatni követendő példaként.              

Kedves Mária, ne szabadkozz. Megértjük a lelked háborgását, bizonyára a miénk is háborog. Nem voltál "közönséges", ne érezd magad rosszul azért, mert kimondtad azt, ami a szívedben van. Szeretünk, mint egy jó székely a másikat. Februárban  megjelent egy írásom a Magyar Nemzetben, aminek egyik szereplője Zsolt volt. Az internet is átvette az írásomat, egy általam ismeretlen portál. Ha kedvetek van, elolvashatjátok:

http://www.sokkaljobb.hu/content/tudott-e-rom%C3%A1nul-hunyadi-j%C3...

 

Kedves Mária,

A tragikus hír hallatán nekem is ez volt az első reakcióm (mint anya),  hogy mi lesz a kis családjával? De utána elgondolkodtam, hogy hány gyereket elhagy az apukája, mert egy új családot választ/alapít, csak mert úgy van kedve?

Így legalább egy nagy örökséget hagyott a gyerekeire, akik büszkék lehetnek az apukájukra és meggyőződésem. hogy ezáltal sokkal többek lesznek, mint azok a gyerekek, akiknek mindent a fenekük alá tesznek és a nagy jólétben már azt sem tudják melyik nemzethez tartoznak és mi dolguk a világon.

Mivel a felesége is hegyimádó, teljesen másképp áll hozzá, mint a hegyet nem ismerő ember egy ilyen tragédia hallatán. Más "dimenziókban" élnek és más viszonyban vannak a földi élettel...

Isten nyugtassa nagy magyarjainkat!

 

 

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek