Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.





A sok hőbörgőnek ezen kellene elgondolkodni -

És akinek nem inge - ne vegye magára.

                          *****



Gondolatok az államcsödről!

"Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy békét vigyek oda, hol
békétlenség van!" Szent Ferenc
Tanárokkal, közéleti személyekkel beszéltem az elmúlt napokban
politikáról, gazdasági kérdésekről. Ami meglepett, az a hatalmas
feszültség, harag, elkeseredettség, - és ha nem lennék ferences
szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy gyűlölet, - mely újból és újból felcsapott a beszélgetés során. Szidták a politikai
csoportosulásokat, a bankokat, a gazdasági élet szereplőit, az
iskolarendszert, az egyházat, mindenkit. A beszélgetés újból és újból
ugyanabba a témába torkolt: "Kevés a pénz! Meg egyáltalán mit gondol
a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?" Én próbáltam jópofa
lenni és viccel elütni az élét a durva beszédnek. A székely ember
régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám
szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira
megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel
fenyeget. Meglepett, hogy mennyire nem vették a lapot, nagyon mélyen
ül az emberekben a feszültség és a harag. Próbáltam mondani, hogy az állam csak azt oszthatja szét, amit mi termelünk. "Ha nincs elég pénz, kérjenek kölcsön!" - jön kapásból a válasz. Ennél több kölcsön már könnyen Görögország nyomdokába viheti a mi országunkat is, itt is államcsőd lehet, - próbáltam mondani. "Kit érdekel? Azért kapják a
fizetést, - mondja egy főiskolát végzett személy, - hogy nekünk is
fizetést adjanak!"

Hazamentem, bekapcsoltam a számítógépet és szinte minden internetes oldalon vitákról, tüntetésekről, fenyegetőzésekről olvashatok. Jön a fűtésszámla és vele az utóbbi húsz év legnagyobb sztrájkja, mondja egy elkeseredett ember. Nézem a híreket, az indulatokat, és látom, hogy sokan készek politikai érdekekből, egy kis fizetésemelésért szétverni akár saját hazájukat is. Nézem a megbojdult világot és nem értem, hogy okos szónokok miért nem magyarázzák el érthetően, hogy mit jelent, ha egy állam eladósodik,
és mivel jár, ha már állampapírjait nem tudja a piacon
értékesíteni és emiatt államcsődöt jelent be?

Tavasszal Argentínában voltam, és egy asztaltársaságot
megkérdeztem, hogy az egyszerű emberek számára mit is jelentett az
államcsőd? Tudtam, hogy az argentin kormányok folyamatosan
átgondolatlanul kölcsönöket vettek fel, végül 2000-ben már nem
tudtak több hitelt felvenni, senki nem akart Argentin állampapírokat
vásárolni. Az állam nem tudta kiadni a fizetéseket, nem tudták kiegyenlíteni a költségeket, törleszteni az adóságokat. Ezért elismerték, hogy az állam csődbe van. Persze ettől az élet nem állt meg, a nap másnap is felkelt. Addig egy USD, egy Argentin peso volt, de másnap már csak négy pesoért adtak egy dollárt. Így az emberek nem fizetésük 25%-át vesztették el, hanem egyik napról a másikra mindenüknek 75%-át.  A bankokban lévő pénzeket az állam befagyasztotta, és most 10 év után talán kis részletekben kezdik  kiadni az embereknek a megtakarításokat.
Persze az emberek lázadoztak, hatalmas megmozdulások voltak.
Megkérdeztem azt is, hogy a kormány mit tett? Az egyik férfi azt
mondta, hogy: "a hatalom mindent megtett!" Mire a felesége csak annyit mondott, hogy: "elég durván tette azt, amit tett". Kíváncsian rákérdeztem, hogy mégis mit tett a hatalom durván? "Hát - jött a kitérő válasz - mikor mentem reggel a munkába, biza itt is - ott is le volt takarva 10 - 20 halott az út szélén". Az élet nem áll meg! Eltelt 10 év, és most minden 5 -10 ház előtt egy őrbódé áll, az emberek fizetik az őrt, ki azonnaltelefonál ha gyanús alakok jelennek meg az utcán, és akkor nem egy - két rendőr jön, hanem egy állig felfegyverzett különítmény.

Az elszegényedett emberek mit csinálhatnak
? Elmentünk a
nyomornegyedbe is. Én azt hittem, hogy mindent tudok a szegénységről.
Elvittek egy homokbányába, melyből a vizet leszívatták és ahol most
is zakatolnak a szalézi szerzetesek által működtetett szivattyúk, mert
másképp újból bányató lenne a kisvárosnyi ember otthonából. Ebben a
nyomornegyedben most 45 - 50 ezer ember él, utcák, házszámok, papírok nélkül. Bementünk néhány bódéba, igaz, hogy Buenos Airesben a higanyszál nem megy 0 fok alá télen sem, de szinte sehol nem láttam ajtót, ablakot, a földön raklapok voltak, és alatta folyt a nagyon zavaros kinézetű víz.
Tizenévesek szopogatták a külföldre eladott  finomított kábítószer
után visszamaradó kokain malátát, mely nem csak elmezavart, de halált is hoz számukra. Néztem a parttalan nyomort és megkérdeztem a kedves nővérektől, hogy e nagyvárosban körülbelül hány ilyen nyomornegyed van? Velük volt egy jól informált, szociológiát tanító egyetemi tanárnő is, aki bennünket felvilágosított, hogy körülbelül még 200 ilyen negyed van a fővárosban és annak közvetlen környékén. Argentínának jelenleg olyan elnöke van, aki ezelőtt 15 évvel, az őserdőben fegyverrel a kezében gerillaharcot vívott a gazdagok ellen. Félve megkérdeztem, hogy milyen elképzeléseik vannak a kormánynak a nyomor felszámolására?
"Sajnos - jött a szomorú válasz, - nincsenek tervek, elképzelések ilyen
sok tönkrement család felemelésére." Egy szerzetes paptól hallottam,
- bár nem jön, hogy elhiggyem - mikor a nyomornegyedben az emberek
elkezdenek hangoskodni, akkor fegyveres dzsipekkel behajtanak álarcos emberek, és akiket elöl - hátul kapnak, azokat lelövik. Kegyetlen az élet!

Ez történt, ez van Argentínában, a világ egyik leggazdagabb
országában, mely négyzetkilométerben akkora, mint  Európa. Persze lehet azt mondani, hogy mi a civilizált világ központjában, Európában élünk, és mindez nálunk nem történhet meg. Adná az Isten, hogy valóban így legyen. De sajnos, ha a világháborúkra gondolok, akkor azt  kell mondanom, hogy a hatalomért, a pénzért ennél szörnyebb dolgokat is követtek el már Európa földjén az emberek.

Angol vendégekkel beszéltem a tegnap. Az elmúlt hetekben szinte
megmagyarázhatatlan elementáris erővel tört fel Londonban és sok más angol nagyvárosban a gyűlölet, az erőszak. Tizenéves fiatalok, olyanok kiknek szülei nagy pénzeket fizetnek, hogy előkelő egyetemeken taníttassák őket, kimentek és bandákba verődve törtek, zúztak, raboltak, gyújtogattak. Senki sem érti, hogy honnan van ez a hatalmas feszültség a fiatalságban? A gyermek, a fiatal olyan a családban, mint a kiolvadó biztosíték a házban. Ha nő a feszültség, akkor egyszerűen, ahol alegvékonyabb a hálózatban a vezető a biztosítéktáblában, ott elolvad és megszakad az áramfolyás. Sajnos mi felnőttek játszunk a gyűlölettel, a haraggal, de gyermekeink, fiataljaink szívén is keresztülmegy ez a sok feszültség, mely betölti otthonainkat, intézményeinket, és ez szörnyű következményekkel jár, járhat.

Mi a megoldás? Ha tűz van, nem szabad olajat önteni a lángokra!
Választottunk egy kormányt, hagyjuk, hogy dolgozzanak,
bízzunk bennük! Kapcsoljuk ki a televíziót és szépen menjünk el
dolgozni. Nagydiákjainkat elvittük egy - egy napra napszámba krumplit
szedni. Egy napi munkabérük egy nagy zsák szép krumpli volt, egy napi
munkáért annyi krumplit kaptunk, mennyit egész télen egy fiatal
elfogyaszt. A nyári vakációban elmentünk 20 diákkal erdőt tisztítani.
Egy heti munkánk után annyi fát kaptunk, amellyel egy 20 fős otthont a
télen ki lehet fűteni. Persze lehet veszekedni, háborogni, de tudnunk
kell, hogy egy ingatag lélekvesztőben hánykódunk a tengeren, és ha
egymásnak esve rúgkapálunk, akkor könnyen felborul a csónakunk,
ingatag civilizációnk összedől, és sokunkat maga alá fog temetni.

Meg kell nyugtatnunk magunkat és egymást, ha pánikolva, kapkodva
vezetjük az autónkat, rángatva a kormányt, szinte borítékolni lehet a
balesetet. Nincs olyan baj, mit ne lehetne nagyobbá tenni az ideges
indulatokkal, de nincs olyan nagy gond, mit ne lehetne gyógyítani,
mérsékelni, békés nyugodt döntésekkel. Rajtunk múlik, hogy az elmúlt
húsz év felelőtlen költekezése milyen következményekkel jár. Én
nagyon szeretném, ha eltudnánk kerülni a társadalmunk alapját jelentő
gazdasági élet összeomlását, mert az anarchiánál rosszabb semmi sincsen!

Istem adj békét az emberek szívébe, add, hogy a nehézségeket
elviseljük, és csendes szorgalmas munkánkkal kis világunk gondjait
megoldjuk!
Légy velünk az éjszakában Istenünk!

Szeretettel, Csaba t.

Csíkszereda, 2011 szeptember 20

Megtekintések: 209

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Sokan olvassátok és cselekedjétek!

Ehhez valóban nincs mit hozzáfűzni. Megkaptam e-mailben is ezt a levelet. Továbbküldöm minden ismerősömnek.

Olvassák és gondolkozzanak el rajta!

 

       Istenem,kérlek hallgasd meg Csaba testvér imáját!Add,hogy legyen erőnk s bátorságunk úgy imádkozni s olyan erővel hinni benned mint Ő.Uram add hogy tudjak mindennap imádkozni hogy a nehézségeket elviseljük!

        "Uram légy velünk az éjszakában"

Eddig a pillanatig 41-en olvastuk és csak ketten jeleztük, hogy tetszik, ez elgondolkodtató. Vajon csak azért nem jelezték a többiek tetszésüket, mert like-olni csak hurrá hangulatban lehet? Nem vagyok otthon ebben a műfajban, saját magamat is lelájkoltam a minap (véletlenül). Ahogy olvastam Böjte Csaba sorait először magamba szálltam (hiába, mindenki saját szűrőjén keresztül fogadja be az információkat) valóban, mennyi feszültséget zúdítunk gyermekeinkre elvárva ugyanakkor tőlük, hogy kiegyensúlyozott reményekkel, ambíciókkal teli fiatalokká váljanak. Ha jól belegondolok az otthon melege, jó hangulata sokszor megfagyott amikor az évek alatt egyre növekvő mennyiségű feszültséget megérkeztünkkor rázúdítottuk kis családunkra. Ezalatt azzal áltattuk magunkat, hogy a feszültséget le kell vezetni - ma már tudjuk másképp is le lehetett volna.

Talán unokáink szerencsésebbek lesznek, ők már bölcsebb, higgadtabb nagyszülőket kapnak.

A nyomor szívszorító, ma bármelyikünk kerülhet nehéz helyzetbe akár egyik napról a másikra is, a kiút belőle azonban rajtunk áll. Egyik rokonom mondta pár nappal ezelőtt: ne légy rest segítséget kérni! én még hozzáteszem: de tudj is élni vele.

RSS

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek