Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mi történt velem 1990 "fekete" márciusában?
Ha kinn voltál az utcán, ha otthon voltál, ha a tévéből nézted, ha rádióban hallottad, vagy csak mesélték... írd le mi történt veled 1990 márciusában !
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Réka Veres-Ravai válasza. Dátum:
-
Igen, Fülöp Dénesre gondoltam, bocsánat, csak rengeteg név van a fejemben, de nincs nagy névmemóriám. Ami ugye így együtt nem túl jó!!:)
-
Permalink Sorban Margareta válasza. Dátum:
-
Mar regota Bukarestben tartozkodtam a Marosvasarhelyen tortentekkor,sajnos eleg felelmetes dolgokat meseltek .Aki arra fele utazik Bukaresti jelzesu kocsival a magyarok felnyarsaljak a benne uloket,mi eppen keszulodtunk haza a Husveti unnepekre es bizony nagy volt a felelem ,hogy nehogy valami baj legyen utkozben.Le is akartunk mondani az utazasrol de az enyemek megnyuktatak ,hogy nem kell felni mert nem tortenik semi baj.Igazuk is volt mert senki nem foglalkozott sem velunk sem massal.Ez volt az INTOXICALAS ahogy a roman mondja .Akkoriban sok ember kozott dolgoztam ,es amikor megerkeztem a munkaban beszedet halottam ,tobbek kozott egyik kolegam azt mondja ha itt lenne egy magyar most megolne,eppen akkor jelentem en meg az ajtoban es mondom itt vagyok rajta.Amikor meglatott el kezdett habogni mar nem jott ki hang a torkabol,( ezzel azt akarom mondani ,hogy csak a szajuk jar ).Es mondhatom hogy akkor rajottem ,hogy valamit biztosan kell tudni es azok utan kell nyilatkozni ,ne halgatni egyiknek es a masiknak a meseet.Ez tortent velem.Udv Margit
-
Permalink Fodor Piroska Enikő válasza. Dátum:
-
Én 1989-től lakom Magyarországon ahová a zöldhatáron át érkeztem. Erdély a mai napig kedvesebb nekem de már nincs mit tennem mert a dolgok sajnos visszafele nem müködnek.Még mindig csak ott érzem magam Otthon igazán. Üdvözlettel:
Piroska Enikő.
-
Permalink Edit I Demeter válasza. Dátum:
-
1990 Marciusaban mar Budapesten eltem, mert 1989 Majus 7.en megunva az igazsagtalansagokat, hatra hagyva Erdelyt ket ismerosommel at gyalogoltunk Magyarorszagra.
Nagy orommel fogadtuk a valtozasokat 1989, Decembereben. Minden ismerosomet remeny toltotte be, mindenki azt hitte vege a szomoru, lelek olo korszaknak.
A Marcius-i esemenyekrol elsore a Magyar televizio adasabol, aztan telefonhivasok alkalmaval a hatramaradt brataimtol, illetve ismeroseimtol szereztem tudomast a borzalomrol.
Az esemenyek utan nagyon sok baratom hagyta hatra otthonat, egy uj kivandorlasi hullam kezdodott, sokan elvesztettek remenyuket, hogy valaha is igazsagos lessz a Roman torveny ahhoz, hogy teljes koru szabadsagban elhessenek a magyarok, igy sokan uj hazat valasztottak.
Az elkovetkezo hetekben es honapokbn, a kivandorlo barataimtol, aprolekos reszletekben tudomast szereztem a Marcius-i esemenyekrol.
Nagyon megdobbentettek a torteneteik, mas az ha TV-bol hallod vagy a barataid akik jelen voltak, elso kezbol meselik el, elo szoban.
A tortenetek hallgatasa folytan egy alkalommal, arra ketsegbeesett felismeresre jutottam, hogy nem eleg egy diktatort megolni ahhoz, hogy egy korszak veget erjen, generaciok kell fel nojjenek egy uj szellemben ahhoz, hogy valtozas tortenjen.
Megdobbentett az emberek birkasaga, az hogy nehany uszito oda viszi a tomeget ahova akarja es biztatassal borzalmas tettekre birja.
Hallgatva a torteneteket, akkor es ott ertettem meg, hogy hogyan sikerult Hitlernek milliokat elvakitani es magaval sodrorni.
Orultem es ugyanakkor bantott, hogy nem voltam jelen ezen a borzalmas Marcius-i esemenyen, magamat ismerve ha akkor meg mindig Marosvasarhelyen lakom, valoszinu En is reszese lettem volna annak a Marciusi esemenynek, sot biztosan En is a serultek kozt lettem volna, de egy-ket Roman is, altalam.
-
Permalink Katona Sandor válasza. Dátum:
-
Nem csak Vásárhelyre volt pogrom tervezve! Március 22-én történteket szeretném megírni. Ludastelepen voltam református lelkész ebben az időben. A parókia udvarán rendeztem a faszegeket, amiket a svájciak hoztak a segélyekkel. Úgy tíz óra körül bejött az udvarra a TESz egyik mérnöke, román ember, egy ismeretlennel. Azt mondták, hogy mennek a határra megnézni a patak körüli munkálatokat. Behívtam, kávéztunk, beszélgettünk. Kisé furcsálltam, hogy a mérnök többször is megkérdezi, hogy miért nem vagyok a városban?! Negyven perc után elmentek. Délután hazajött a munkából a feleségem, aki a gyermekkorházban dolgozott, s ez a korház a Tanács épületében foglal helyet. Mondja, hogy a Tanács lépcsőjéről elhangzottak magyar ellenes beszédek, de nem adtam nagy fontosságot az eseménynek, mert azokban a napokban kígyót-békát ránk dobáltak. De egy adott pillanatban síró görcsöt kapott, s zokogva mondta, hogy ellenem is elhangzottak felszólalások. Hogy én a telepes magyarok élén érkezem a városba, hogy agyonverjük a románokat, hogy fel kell fegyverezni a románságot, hogy megvédje magát stb. ostobaságok. Láttam, hogy több kettőnél, elszaladtam a TÉESZ irodájára, felhívtam a polgármestert, s leteremtettem a sárga földig, hogy miért tűr meg ilyen törvénytelen dolgokat? Valóban azt akarja, hogy bemenjünk a városba? Azt válaszolta, hogy maradjunk otthon, mert ő feloszlatja a „mitinget”, s hazaküldi az embereket, ami meg is történt. Ebből is látszik, hogy magas régióból volt eltervezve a magyarság riogatása. Gondolták, hogy elmenekülünk, de maradtunk. Hála Istennek. Katona Sándor
-
Permalink györgy rozália lukács válasza. Dátum:
-
otthon voltam, tévéböl néztem és féltettem a gyerekeket. Aztán ki költöztünk, de vajon jól tettem ?.
-
Permalink Mihály Imre válasza. Dátum:
-
Köszönöm a felhívást, amúgy is szent kötelességemnek tartottam volna személyes tapasztalatomat elmondani, mert -Pascal szerint - nem csak más oldalukról nézzük a dolgokat, hanem más szemmel is. Én így láttam és tapasztaltam, mint a Bolyai Farkas egyik XI. osztály osztályfönöke : nem kívánok az előzményekre kitérni, mert bő két hónap eseményeinek felsorolása talán hosszú lenne. Csak annyit hangsúlyoznék, hogy, mi magyarok, az elsorvasztott magyar oktatás s főleg a Bolyai és az Orvosi egyetem "visszamagyarosításáért" emeltük fel szavunkat. Március 19-én -beérve az iskolába - a diákokat nem az osztályban, hanem a folyóson - táskájukon ülve - találtam. Sztrájkoltak. A tanári szóbában Horváth Szabolcs igazgató helyettes arról értesített, hogy 10 órakor istentiszteletre megyünk a Vártemplomba Isten segítségét kérni igaz ügyünkért. A templomból kijőve egy fiatalember - nem tudom ki volt - arra figyelmeztetett, hogy nagyon gyorsan küldjük haza a diákokat, mert jönnek a dorongokkal, capinákkal stb,felfegyverzett görgényvölgyi (hodáki) románok - a rendőrség vezetésével - hogy kiírtsák a magyarokat, mert nekik Ibanesten azt mondta a POPA, hogy a magyarok Vásárhelyen gyílkolják a román diákokat. Egy másik fiatalember a Vártemplom alatti lépcsőn így nyílatkozott : te hozol 20 embert az Imatexből, te a Prodkomlexből és sorolta a további nagy gyárakat. Ötszáz ember kell és megtudjuk védeni a várost. Egy másik szószóló így reagált : ne csináljátok, mert ránk fogják fogni az egészet és az lesz, hogy mi támadtuk meg őket.Úgy is az lesz- replikázott az előző. Aztán délután, úgy 3-4 óra körül a rendőrségi autóval az élen, iszonyatos ordítozással, üvöltéssel megérkezett a "convoi". "Magyar vért akarunk" jelszóval szétvertek mindent, amit magyarnak gondoltak, keresték Bolyait is, de nem találták, aztán megostromolták az RMDSZ székházát,(Kendeffy palota), ahol súlyosan bántalmazták Sütő András Herder díjas írót, a magyar értelmiség és irodalom egyik kiválóságát.Minden Marosvásárhelyen élő és dolgozó (tanuló) szívében, lelkében kitörölhetetlenül szomorú emléket és mély sebet hagyott ez a gyalázatos magyarok elleni agresszió, ami a város magyar lakosságát mélyen megrázta és megalázta. Foltatni fogom.
-
Permalink Kiss Ildikó válasza. Dátum:
-
Kedves Tanár Úr,
Jó itt látni Önt, és hozzá szólni a történtekhez......fájó mély sebeket hagyott mindenkiben, bennem annyira, hogy nagyon hosszu ideig beszélni sem voltam képes erről.De igy van ez.... az igazán fájó emlékekről nem könnyű beszélni .
Tisztelettel, egykori tanitványa, akkor Csupor Ildikó
-
Permalink László Emma válasza. Dátum:
-
Vérforraló volt a Tv-ben látni, ott nem lenni a magyarokkal, véreimmel ! Székelyudvarhelyen voltam baráti körben , és amikor a Tv-ben láttuk, mi történik borzalom töltött el, rohantam haza falura,remélve, hogy már készülődnek a férfiak odamenni, és csomagoljak élelmet, vizet. Tudtam, hogy én úgysem mehetnék, mert rám szólnának: nem fehérnépnek való, ami ott lesz.Hazaérve, valóban hallottam, hogy szervezkedtek a megdühödött mezőgépészek, hogy traktorokkal, kombájnokkal indulnak Vásárhelyre, és olyan" rendet csinálnak !!! Az a hír járta, hogy Udvarhelyen a Matrica gyár előtt indulásra készen állnak autóbuszok, és benn az üzemben csíszolják a hajító-csillagokat.Majd a hír, hogy mindenkit felkérnek, ne menjenek Vásárhelyre, mert csúf provokáció ,szörnyeteg román politikusok megrendezett gazsága.Nem is tudtuk, hogy tankokkal lezárták az utakat .
-
Permalink Berekméri Edmond válasza. Dátum:
-
Örülök a sok részletes hozzászólásnak. Holnap én is megpróbálom összefoglalni az átélt eseményeket.
-
Permalink Andrus Mircea válasza. Dátum:
-
Reggel kimentünk a román ,magyar kollégákkal a gyárból ,hogy menjünk tüntetni a városháza elé mivel hogy azt mondták jön Iliescu helikopterrel.Elvileg az iskolákkal kapcsolatban volt hogy legyen magyar osztály is, mert akkor csak félig volt magyar oktatás.Békésen vonultunk az IRA-tol a főtérig.Ott kb du.1-ig maradtam mert a feleségem veszélyeztet terhes volt és nem akartam hogy aggódjon értem.Különben kusza hírek jöttek mentek hogy jön Iliescu.El meséltem a páromnak hogy mi van a főtéren és a kíváncsisága miatt úgy döntöttünk hogy ö is le jön hogy nézzük meg hogy mi történik.A rádió már közölt fura történeteket.A Dombról sétáltunk úgy 15 óra után le mer busz járat nem volt. De csak a Dózsa Gy. utcáig értünk le mert ott már nagy tömeg sietett el a főtérről mert már a zavargások el kezdődtek.Mi is haza mentünk.A többit másnap mesélték el a haverok akik ott maradtak a főtéren.Na meg a TV is közvetítette.
Pupy
-
Permalink Bitay Levente-László válasza. Dátum:
-
Nem a márciusi eseményekről akarok írni, hanem egy olyan kis részlet-információról amit azóta sem tudok megmagyarázni. A csoportomban dolgozott egy fiatal mérnők akiről utólag gyanitottuk hogy besugó. 1990 január 10-én (a dátumot azért jegyeztem meg mert aznap mentem szabadságra) azzal a hirrel érkezett munkába hogy Marosvásárhelyen a magyarok ölik a románokat. Én nem hittem neki és átmentem egy kollégához akiről tudtam hogy a szülei Vásárhelyen laknak. Ő felhívta a szüleit akik megnyugtattak, hogy semmi különös nem történik a városban.
Ez két és fél hónappal a fekete március előtt történt. Vajon a kolléga a jövőbe látott, vagy már akkor készült valami?
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
