Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Mindig szerettem hallgatni mások kis állatos történeteit és van egy pár amit talán én is elmondhatok. Tudom, hogy az ilyesmiben, csak a kezdet nehéz., hát vállalom ezt a szerepet. Meg kell jegyeznem, hogy az állatos történetek sokszor hasonlítanak a "vadászmesékre". Ezzel nincs semmi baj, sőt érdekesebbé válnak amikor fantáziánkkal, érzelmeinkkel egy kissé megszínesítjük ezeket a történeteket. Legyen köztünk az az egyezség, hogy ha valaki fontosnak találja, hogy egy-egy részlet tényleg valóság-e, akkorrákérdezhet és a mesélő utólag "bevallja" a pontos igazságot.
Nos akkor kezeket fel, kis ismerte Basát? Ildikó, te már előtte is ismertél, inkább olyanokra gondolok, akik ezekkel a szavakkal ismernek fel, hogy "ja, te voltál a Basa gazdája?". Ha nem emelted fel a kezedet, akkor valószínü, hogy vagy nem vagy vásárhelyi, vagy 87 előtt még túl fiatal voltál, hogy ilyesmikre felfigyelj. Basa ugyanis rendszeres cementlap látogtó volt, olyannyira, hogy nemcsak ott fürdött és napozot, hanem egymagában leúszott a gát alá, majd körbe fel visza át a turbinán és vissza a lapokhoz. Barátságos volt, de ha köszöntek,nem fogadta. Ezért utólag is elnézést kérek nevében. Akik nem ismerték azoknak elmondom, hogy Basa egy fekete óriás schnauzer volt. Alapjában véve barátságos természetü, de utálta a zsarukat, a részegeket, cigányokat a postást és a tejest. Basa kiképzett kutya volt és a 86 os bukaresti országos munkaversenyen első helyezett lett. Aki nem hiszi kérdezze meg Kelemen Atát. folyt köv.

Megtekintések: 73

Válasz erre a beszélgetésre

Ő volna az. Nem éppen Elekre, de Tacsira (Asztalos Tibi) volt részben bízva amíg én katona voltam. Ők persze majdnem ikrek voltak.Akkor te írod le az állomáson történt hátizsákörzést (úgy tudom akkor történt). Na ugy-e hogy így mint Basa gazdája már te is megismersz? :)

Laci
Zsuzsi, hirtelen megfeledkeztem arról, hogy Basát csk 88 ban hozattam magam után, és amíg otthon volt nagymamám szívesen odaadta minden barátomnak aki el akarta vinni sétálni, vagy kirándulni, hogy ne unatkozzon. Talán akkor vittétek volnaaz általad említett kirándulásra?
Értem már. Én 87 februárban jöttem el. Basa pedig csak 88 nyarán jöhetett utánam. Sokan szerették volna őt átvenni véglegesen, de én nem tudtam lemondani róla. Akkor volt a legjobb barátom, amikor érzékeny tinédzser lelkemnek a legnagyobb szüksége volt rá. Rengeteg jó kalandunk volt együtt. Itt még együtt voltunk 6 évet amiből 5 jó volt. Az utolsó évben többször kellett müttessem mert daganatok nőttek a tappancsára majd 13.5 éves korában elaltattam.
Teljesen magam előtt látom akkori életeteket. Sajnos vajmiféle divatá nőtt az eltávozás. Nem tudtuk mik lesznek a fejlemények. Akkor még nagyon kilátástalan volt minden. A múlt nyáron az "Itt-Ott" találkozón volt többekközt egy Cseh Tamás megemlékező műsor. Annyira visszavitt az emlékezésben. Az emlékfüzetbe beirtam azt az élményemet amikor Cseh Tamást hallgatva egy barátnőnknél hajnali 5 ig buliztunk 6-on egy szűk konyhában, majd pirkadatkor elmentünk a Hétfákhoz egyet fürödni. "Fiatalság, bolondság" szokták mondani. Na de, mikor van annak vége? Én most is mindezt megtenném.
Köszi szépen! "Ami késik nem múlik!" örvendek a képeknek. Nem sok változott. Kb ekkorák voltak annak idején a szibériai tigris kölykök amikor ott játszadoztam velük, mint ezeken a képeken a kis oroszlán. Akkor még nem tudtam, hogy egy ekkora kölyök már símán két rántásból leszedi az ujjaidat. Ezért egy kissé csodálkozom, hogy gyerek közelbe engedik a "cicát".
Hiszem-hiszem. Zsenge állatkikéző vagyok, de az állatok sokmindenre képesek nélkülem is. Pécsett a Tettye park alatt laktunk néhány évig, sok talált kutyánk volt, ha csak időszakosan is. Az egyik bajor tacskó megfigyelte, hogyan festem az ajtókat, s amikor úgy gondolta, hogy mostmár rég játszottunk, kezdett segíteni, hogy hamarabb legyek kész (ez a romantika, de Kormi valóban), a csuklóm alá dugta az orrát és tolta a kezemet fel-le. A saját tibeti terrierünk már az építkezés elején segített a tereptisztításban: látta, hogy mindenféle követ szedünk össze és edényekbe teszünk. A köveket nem nagyon bírta felvenni, de minden gyallyat, falevelet odahordott a vederbe. Később - mivel akaratunk több volt, mint pénzünk -, egy nyeles homokszitán hordtuk ki a konténerbe a fölösleges földet. Hogy ne hulljon szerteszét, egy ócska plédet dobtam alá. Annak a vége lelógott, s Buksi megtalálta a fogást! Abba beleharapott és beállt az igába,rohant mellettünk nagy buzgalommal a konténerhez. Még visszafele is vitte, mert a technológiához tartozott, hogy lehúztuk neki a pléd csücskét.
Én is sajnálom. Úgy tűnik, minden eltűnt.
Gyonyoru szep kutya volt Basa ,meg most is emlekszem ra !
Egyébként elfelejtettem megjegyezni, hogy Basát nem ismertem, de még én is hallottam róla. Vásárhelyi egyetemisták meséltek róla.
Remélem jót, mert volt olyan alkalom is (egy) amikor megbántot valakit. Ezt igen sajnálom. Remélem megbocsájtott azóta a lány.

RSS

Hogyan segíthetsz?

VAGY

VAGY

PayPal és bankkártya


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek