Őseink, akik másfél, két évszázaddal ezelőtt egy erdőrengeteg helyére házikót szálláshelyet építettek maguknak, még nem sejtették, hogy e tanyavidék drágakőként csillogva kacsint a XXI. század felé a maga egyedi íratlan törvényeivel, közösségi megtartó erejével, népi bölcsességével. Csodálatos ez a független, lélekemelő magány, az itt-ott megvillanó fény,zimankos téli estéken a reményként karikázó füst. A tanyasi ember szíve tiszta, kapuja vendégváró. Tamás Lenke