Héj héj, te éppen úgy nevetsz, mint én.
Héj héj te épp olyan lehetsz, mint én.
Nem ez akartam lenni,
Vagy mindenki, vagy senki.
Héj tudom, hogy te is látod,
Hogy táncolnak a kis színes virágok.

Hát üdvözöllek itthon,
Ne kérdezd, titkon én már
Régen nem adtam át
Másnak ezt a szobát.
Üdvözöllek újra,
Oh, senki sem tudja, mit rejt
Belülről ez a ház,
Csak te vagy az, aki látsz.

És még azt is látom rajtad,
Héj héj ezt a második utat te úgy akartad,
Hogy senkinek se fájjon,
De így nem lehet, látom,
De ha megtalálod mégis,
Veled lennék én is, én is.

Mert csak az érezhet így,
Aki tudja merre a hit.
És csak az köszönhet el,
Aki örökre adja fel,
És csak az nézhet így rám,
Aki újra megbocsát,
És kimondja még egyszer és újra meg újra meg újra.