Szenteste, üldögélünk kettesben egy kis macskaasztalnál,a pult mögül halk karácsonyi dallamok szűrődnek, máskülönben csend van: olyan vihar előtti csend, sötétzöld felületeken vörös gyertyák, kezdetnek gyorsan megrendelünk egy-egy fél deci konyakot.
A szomszéd asztalnál egy fiatalúr éppen nekilát csomagokat készíteni. Van nála minden: többféle újonnan vett cd-lemez, egy tekercs csomagolópapír csillagocskákkal, ragasztó, olló, szalag. Szeretettel rakosgat, hajtogat, cd-t cd után. Dolga végeztével elégedetten nyugtázza a kialakult ajándékhegyet, majd felsóhajt: „A büdös francba!“
Mi ezt szinte sejtettük, de nem feltétlen akartuk figyelmeztetni. Elszalasztani a pillanatot, amikor észreveszi? Igen, amikor észreveszi, hogy az összes darab a végére mind egyforma. Melyikben lehet most André Rieu a nagymamának, Céline Dion az asszonynak, Pinocchio az egyik gyereknek és így tovább…
Rendel hirtelen ő is a konyakból, mindjárt egy decit, lehajtja egy szusszra, és másodpercek alatt elszundít.
Valamikor arra ébred, hogy egy feltűnően kisminkelt hölgy, okostelefonján fontos eszmecserét folytatva, ünnepi fényekkel megrakott műpálmák alatt, kétségbeesetten ki-kitör: „Mi a jó ég angolul az, hogy négyfogásos menü? Tudja egyáltalán valaki? Hát a fürdőköpeny?“, majd hogy „ A feltámadást külön vagy egybe írják?“. Mind jobban berobbannak ekkorra a fűtőtestek, emberünk kivörösödött fejét csóválja.
Erre a báros lép hozzá, egy ölnyi játékkal, csomagolópapírral: „Elkészítené, ha szépen kérem, a gyerekeimnek is ezeket az ajándékokat? Figyeltem az imént, mennyire szépen csinálja.“
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz