Ha én lennék István király,
a szentek közt meghallanám;
"nincs jövője a magyarnak,
nyomorognak és kihalnak!"

Ha én lennék István király,
megállnék a Nyugatinál,
leszállván idővonatról,
erőt merítnék a Napból!

Megnézném az Országházat,
feltenném Szent koronámat,
egykettőre rendet tennék,
van e rendről bennem emlék!

Ha én lennék István király,
tudakolnám, ki mit csinál,
ránéznék a tíz körmére,
ki bajt hoz e szegény népre!

Törvényeim elrendelném,
adósságunk elperelném,
felvirágoztatnám hazánk,
úgy, ahogy rég Árpád apánk!

Sátort vonnék Gellért-hegyen,
ott tartanám meg ünnepem,
megszegvén az új kenyeret,
megszentelném az ünnepet!