A torony – kultúrától függetlenül – erőt sugároz, soha nem a kívülállók, hanem a védők helye, nem a kiemelkedőké, hanem az egybegyűjtőké; az összefogó közösségépítők, a bölcs körültekintők, a megmaradni akarók, a gyarapodni vágyók magaslata. A tornyokat csak annyira építették magasan, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy átlátható legyen az a vidék, amit magukénak tudtak a helyiek. A toronyból nem az eget kémlelték, hanem a nagyon kézzelfogható emberi valóságot, a testvéreket és az ellenséget. A világon bárhol találkozhatunk tornyokkal, a délcegen magasba törőktől a magabiztos óriásokig, a törékeny apró tornyocskáktól a sorsviselt romokig. Legtöbb helyről a cirádás, díszes torony sem hiányzik, erős törzsű vártornyokkal és templomtornyokkal pedig – amelyek kivétel nélkül a földit kapcsolják össze a szakrálissal – a legjelentéktelenebb településeken is találkozhatunk.

A toronyból nem csak a táj, a látható fogható egybe, hanem a biztonság, a védelem, a hatalom, a meghódított vidék alázata is jelen van általa.