Kedves Gyula, hátha ezek az "internetes újratalálkozások" valamit visszahoznak abból a méltóságteljes és minden elismerést megérdemlő erdélyi (szűkebben: kolozsvári) tenni-akarásból, amely minket annak idején jellemzett. Nem tudom (vagy ha igen, akkor a választ nem ismerjük), hogy mi ennek a magyarságnak a baja, hogy majd' mindég a lemondáson - és nem a tenni akaráson - töri a fejét. Inkább a létrán le, mint a lajtorján fel! - írná egykori közös barátunk, Páskándi... No, de talán majd alkalmunk nyílik elfilozofálgatni - akár ezeken az oldalakon is - azon "kisebbségi teljesítmények" kapcsán, amelyek Anyanyelvországot képesek átmenteni a jövőnek. Mert a létra célja a magasság... Örvendek, kedves Gyula, hogy ismét együtt vagyunk. Üdvözöllek, barátsággal:
Bágyoni