Kolozsvár, fogolyszabadítás  1944  október vége felé

                            Az Unió u. 7 sz. alatt laktunk a IV. emeleten heten köztünk volt  akkor Soó Attila, Soó  Tamás ( az Attila unokatestvére) Kerekes Erzsébet,én Vinczeffy Endre., s még egy leány és két fiú.

 Egy szép  napon Soó Tamás  üzenetet kapott az öccsétől  Soó Sándortól Bácsból ( Kolozsvár melletti település, rendező pályaudvar van ott), hogy fogolymenetben van ott és másnap kísérik át a menetet Kolozsváron Torda felé.

                           Felkészültünk a találkozásra. Megtudtuk, hogy  a fogolymenet a Majális úton jön,bekanyarodik a Petőfi utcába, s majd tovább a Tordai útra.

Nekem volt  egy nagy fekete  pelerinem. Még  Apukától származott. Azt vitte Erzsébet,és még egy nadrágot is, mi pedig zsemlét, almát cigarettát vittünk.

Megálltunk a Majális út és a Petőfi utca sarkánál, s vártuk a menetet. Meg is érkezett a menet, s bekanyarodott a Petőfi utcába. Amilyen széles az utca,az, tömve volt fogoly sorokkal. Minden 2.-3. sor mellett jobbról és balról szuronyos puskás őr volt.  Mi pedig mellettük a járdán mentünk. A menetben sok olyan idős volt mint mi, de mi mentünk. Nem is gondoltunk veszélyre.

                            Egyszer csak meglátja Tamás az öccsét, Ő is észreveszi Tamást. Tamás int a fejével,hogy jöjjön közelebb,  odatornászta magát,de nem beszélt  Tamással. Mi pedig a zsemléket, almákat, cigarettát behajigáltuk  a sorokba. Hogy örvendtek szegények! Közben a sor haladt a Tordai út felé.

A Petőfi u. végénél, a Bethlen bástyánál elszűkül az út. Azon túl rá merőlegesen halad a Tordai út. Ahogy értünk volna közelebb a  bástyához,hirtelen nagy lárma, zaj támadt. Túlfelől sokan várták a menetet és kiabálás kezdődött. A környékünkön lévő sorok mellől az őrök előrementek, hogy megtudják mi történik. Sanyi már egészen a sor szélén volt mellettünk.

Erzsébet  egy hirtelen mozdulattal  kirántotta  Sanyit  és ráterítette a pelerint.  A  közelben  lévő kapun  bementünk a

kollégiumi tanár-lakások udvarára. Ott Sanyi nadrágot húzott, s a hátsó kapun kimentünk a Farkas utcába, irány haza a lakásunkra. Ez, fényes nappal, Kolozsvár közepén történt. Hála a jó Istennek!

              Hasonló eset, ugyancsak Kolozsváron

 Mint cserkész-parancsnok, egy inas otthon cserkészeivel  foglalkoztam. A cserkésztörvényeket elemeztük. Eljutottunk oda,  hogy a cserkész  ahol  tud segít.Tudnátok-e erre példát mondani -

kérdeztem.  Az  egyik inas,  egy atyhai  12  éves  forma  gyermek  

Veres Sándor jelentkezett és mondta:

             A Tordai úton  a városon felül Feleki-tető felé van egy áteresz s annak a beton párkányán

ültem, s  néztem,  hogy  a  fogolymenet  hogyan  halad   kifelé. A mellettem menő két fogolynak érthetően odasúgtam, hogy menjenek le a híd alá végezzék a bajukat, én majd szólok. A menet elment,már a vége sem látszott,szólt a két fogolynak jöjjenek ki. Adott pénzt nekik, hogy menjenek a borbélyhoz borot-válkozzanak meg. Azok megköszönték. Fényes nappal történt. Nagyon örvendett  a kis inas Veres Sándor, megdicsértem őt a társai előtt.