Levél Magdikának

Magdikám, ma is ugyanaz volt, mint minden nap.  Végeztem azt, ami a dolgom volt.  Ez a nap is szürke volt, üres, és az élet így ment tovább.

Több mint fél éve már, hogy minden délután órák hosszát nézem a levelezőlapodat.  Odaraktam a komódra, neki van támasztva a műanyag pálma cserepének, és jól látom a fotelből, amibe beleroskadok, amikor hazatérek a munkából.  Egy kertes házat ábrázol, körülötte fákkal.  Talán rézkarc lenyomat, vagy egy…