Holdfény-sávok sorában: fák között

paraszt-virág rétbe olvad testünk,

s álmunkban a csillagok közt járunk

s önfeledten, gyerekként nevetünk.

Késő-izzású vágyunk még régi,

hol a padok árnyékot vajúdnak

s Góliáttá válnak a hold-kelte

tövén álló fák a nyugalmunknak.

S te itt fekszel finom széna-létbe

súlyos rózsa-illat kerti ágyon,

kristály-szféra szavaid hallgatom

s hajtincseiddel finoman játszom.

A késő tavaszi rügy-illatok

benne… Folytatás