Virágok nyílnak, fényáramban fürdenek. Illatoznak színesen, csodálatost álmodnak. Magot hoznak, szerelmesen táncolnak. Tekintetem, mint szálló hópehely rászáll, beolvad a táncba mely végtelen csoda.

Hiszem a fény éltető erejét.

Látom a fák növekvő mezejét.
Hallom a jövő biztató szavait.

Érzem a nagy mű éltető erejét.
Aranysárga föld ragyog.

Égig érő fáknak otthona.
Fényből fény nő, nem igaz?

A munka és a szerelem, ha külön válik, az már megszünteti a szent egységet. Együtt lenni, gondolat mindig összekötő erejében lebegni, igen ez a szerelem.