Tavasz a télben

Nehéz a reggel, ha rigó helyett, csak a

jeges szél felel, az álomból kiszakadt sóhaj-

ra. Egy rekedt torokban elfúló hajnali óhaj,

hogy bár csak őrizne még, a központi fűtés

száraz melege, hozna vissza édes álmot és

elnyújtott, kéjes ébredést. De szólít a dolog:

páros rohanás iskolába időre, csengőre. Topog,

robog, és morog, - időben ott lenni nehéz dolog –

szülő-gyerek tandem, összefogós ez a verseny.

Ha beérsz,…

Őszi séta

Vágyom a magányt.

Most jó! Minden csendes.

Lágy eső szemez, hangja oly kedves.

Nem fázom!

A tó felszínén apró redők.

Libbenők, némán egybekelők.

Idilli kép.

A végtelen felszínen, nézd!

Egy vadréce keresi kedvesét.

Elnézem soká...

Látom, vízcsepp hízik pici ágon.

Tiszta boldogság e világon.

Minő gazdagság!

Most enyém itt minden. A végtelen tér,

Kitárt karom körbeér.

Már indulok.

Magamhoz…

A bölcsesség szeretete

(philo-szóphia)

Ez a nap haszontalan perchalom.

Nem oldok meg semmit,

csak ülök és gondolkodom.

Tudományos érveim elvonatkoztatom,

több oldalról közelítek,

magasztosan vitatkozom.

Érveket állítok hadrendbe.

Elmés szócsatára készülök,

Szókratész segít majd győzelemre!

Filozofálni csak annyit tesz:

elmélyedni, titkot látva,

értve, amivé a világ lesz.

Hogyan lehet? Megmondja a tudomány.…

Megremegő céltalan idő

zsongó páradús levegő

a szolid neszeket elnyomja

egy mellúszó ütemes csobaja

Bennem hatalmas a csend

bánatból komponált rend

izmaimban zavart tempó

lelkemben szorító béklyó

egy lány, ki a túloldalt ragadt

tépett sziluettje meg-megszakadt

a feszített víztükrön táncolt

délibábként oldódó árnyfolt

bár sokkal fiatalabb volt nálad

megismertem a fürdőruhádat

elhittem akkor, hogy te állsz ott…

Büszkén megemeli fejét
Mereven néz felém
Anubisz földi testőre
Mélybarna porcelánbőre
Felfénylik a szűrt fénybe’
Szoborrá kövült már emléke
Egykori gazdájának
Rebeka mamámnak