A bölcsesség szeretete

(philo-szóphia)

Ez a nap haszontalan perchalom.

Nem oldok meg semmit,

csak ülök és gondolkodom.

Tudományos érveim elvonatkoztatom,

több oldalról közelítek,

magasztosan vitatkozom.

Érveket állítok hadrendbe.

Elmés szócsatára készülök,

Szókratész segít majd győzelemre!

Filozofálni csak annyit tesz:

elmélyedni, titkot látva,

értve, amivé a világ lesz.

Hogyan lehet? Megmondja a tudomány.…

Megremegő céltalan idő

zsongó páradús levegő

a szolid neszeket elnyomja

egy mellúszó ütemes csobaja

Bennem hatalmas a csend

bánatból komponált rend

izmaimban zavart tempó

lelkemben szorító béklyó

egy lány, ki a túloldalt ragadt

tépett sziluettje meg-megszakadt

a feszített víztükrön táncolt

délibábként oldódó árnyfolt

bár sokkal fiatalabb volt nálad

megismertem a fürdőruhádat

elhittem akkor, hogy te állsz ott…

Büszkén megemeli fejét
Mereven néz felém
Anubisz földi testőre
Mélybarna porcelánbőre
Felfénylik a szűrt fénybe’
Szoborrá kövült már emléke
Egykori gazdájának
Rebeka mamámnak