Wass Albert





… Amikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az erdő.

Először csak egy kis szellővel, mely csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőillatából már alíg éreszhetsz valamit, de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:

- Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák…

illatukat neked gyűjtik a rét virágai…

jöttödet lesi az ösvény…

jöjj, siess…!

Fájva döbben meg tőle a szíved.… Folytatás