Napsugár járja be a kis szobát,

Vidám, halk kacajjal.

Jelzi már, hogy jön a tél,

De búcsúzni nem akar.

Játszadozik a kék égen,

Mutatja, hogy ő még ébren.

Fázik már, de úgyis ragyog,

Megvilágít kicsit és nagyot..

Éjszakára el-el fárad,

De másnapra mosolyt áraszt.

Sosem hagy ő el bennünket,

Arannyal tölti be szívünket.

Fehér lett a táj.

Mi ez a zűrzavar?

A madár érzi fáj,

S valami furcsa szívébe mar.

Gyönge élet kis testben,

De küzd, hite rendithetettlen.

Tudja mélyen a lelkében,

Ez az élet ezt kell élnem.

Indul nyomban, csak repül,

Suhan, löki a szél,

Keresve egy jó helyet,

Ahol majd boldogan él.

Kismadár mért repülsz?

Elragad a zűrzavar!

Szól hozzá a fehér táj,

Ki neki csak jót akar.

Szárnya gyönge, törékeny.…

Sokszor vagyok gyenge,
Sokszor eltipornak.
De fel állok mert tudom,
Engem földön nem hagyhatnak!

Megmutatom nekik,
Hogy ki vagyok e világon!
S ha kell csatát vívok,
Úgysem hagyom magam a sáron.

Nem győzhet le senki!
Magam meg nem adom,
Lehet bármilyen hős,
Ellene a harcom megvívom.

Mert erre tanított az élet:
’ Harcolj mindörökre!’
S jöhet száz akadály,
Mindig menj előre!

Sötétben vagyok,

De világos az utca,

Alattam hideg kövek,

S nincs ki hozzám szólna.

Nincs senki velem,

Senki sem keres,

Mintha nem is élnék,

Életem oly keserves.

Egyedül maradtam,

Messzi fény a vigaszom,

S mindig buzgó reménységem,

’A harcot nem szabad feladnom.’

S majd az életem,

Jobbra fordul talán,

Mindig küzdök kitartón,

Egész életem során.

Mert tudom, hogy az

Ki bízik s a hite nagy,

Azt az…

Ne haragudj, hogy vétkeztem,
De bűn nélkül nem élhettem.
Ő mindig ment előttem szótlan,
S én csak követtem, csak követtem nyomban.

Ne haragudj, hogy vétkeztem,
Csábított a vágy, azért tettem.
Tudom már, hogy rossz döntés volt ez,
S már e bocsánatkérés sem fedez.

Ne haragudj, hogy vétkeztem,
De bűn nélkül, nem élhettem.
S ami elmúlt vissza nem jön,
Az életem így siklott ki a lejtőn.