"Mohamedán Gábor" volt a gúnyos neve,

Ezt magyaráznom kell, több fér ebbe bele!

Amikor menekült, s a szultán fogadta,

Támogatni fogja, a tudtára adta,

Fejedelemként a diván elismerte,

Mire a nagyvezír már ki is nevezte.

Épp május elsején kelt a Nap Gábornak,

Ekkor ír levelet Thurzó György nádornak:

A fő csauszt küldi - a nagyvezír maga,

Báthory Gábornak szűnjön a haragja!

"Elvött váraimat mind restituálja",

Ha a török mondja, így kell, hogy csinálja!

Én személyesen, majd, még más hírt is viszek,

"Báthory hitének én semmit nem hiszek"!

Ultimátum szaga van az üzenetnek,

Amit Bethlen küldött a fejedelemnek.

Alig vette kézbe Gáborunk levelét,

Báthory nekilát, s gyűjti a seregét.

Azaz, csak gyűjtené, nincsen rá ideje,

Bethlen hadát tartja a Szamos mezeje!

Szkender pasával jön Bethlen nagy sereggel,

Török-tatár hadra mosolyog a reggel.
Báthory féltében Váradra menekül,

Nem sejti, lépése életébe kerül!

Pont négy napra rája Báthoryt megölték,

Előtte Bethlent már a trónra ültették!

Lám a török barát! S újjal mutogatták,

Akik a Habsburgok nagy szekerét tolták.

Nem látták be, Gábort két veszély nyomasztja,

A kicsit választja, a nagyot halasztja.

Így egyensúlyozott török, s német között,

Miután a török szultánhoz férkőzött.

Azért kapta hát a "Mohamedán" nevet,

Mivel a törökkel "összemelegedett".

Kényszerű" barátság",de ennyire tellett,

Ha a Habsburgoktól óvakodni kellett!

Mialatt Kolozsvárt döntenek a rendek,

S Bethlen Gábort teszik meg fejedelemnek,

A tordai síkon szépen felzárkóznak,

Török-tatár hadak rendben várakoznak.

Nyomás alatt volt hát a Rendek döntése,

Ám volt a Rendeknek néhány kikötése:

Külügyekben nem léphet a fejedelem,

Akkor sem, ha nyilvános a veszedelem,

Csak a fejedelmi tanács döntésével,

Illetve, annak az egyetértésével!

Hivatalt sem adhat, ő, a fejedelem,

Nem oszthat birtokot, hogy támasza legyen

Nemesi körökben úgy, mint Báthorynak,

Hatalmát csorbítják így, Bethlen Gábornak!

Még a székelység is Báthoryt fájlalta,

A birtokadomány, hogy az felvállalta!

Hajduk sem örvendnek, seregük zavarban,

Elszegődnek most a császári udvarba.

Prága városába mennek szolgálatra,

Bethlen nem is gondolt ennyi fondorlatra.

Tetőzte mindezt a császár támadása,

De meghiúsítják, nincsen maradása!

Bethlen bátran védte falait Váradnak,

Tasnád, Ecsed, Kővár, császáré maradnak.

Bethlen is fájlalja ezeknek hiányát,

Visszaszerzi ő még Ecsed, s Tasnád várát!

Régi szép birtoka a Báthoryaknak:

Huszt jutott kezére most a Habsburgoknak.

Bethlen nem érezte ezen várak kárát,

Bírta még Erdélynek sok jelentős várát.

Fogarast is köztük, kies környezettel,

Talpra lehet állni, semmi nem veszett el!