Utban hazafele

I

Egesz uton hazafele azon gondolkodam,

mikent fog majd fogadni Edesanyam, Edesapam.

Joapam a haz elott fel s ala jarkal,

mig Edesanyam munkalkodik a vacsoran

II

A sors messze ropitett a szuloi haztol,

ezert a csaladomat csak nagyon ritkan latom.

Szuleim, testverem es unokaocseim,

mindannyian izgatottan varnak,

hiszen a kisfiamat ok meg nem is lattak.

III

En faradtan es almosan taposom a gazat,

hogy meg sotetedes elott hazatalaljak.

Eg a szemem, sajog a hatam,

de onfeledtem figyelem a tajat.

IV

Ismeros falvakban, razos utakon  jarva,

szekereket es teheneket elozok meg vigyazva.

A hold es a csillagok, most csak nekem vilagitnak,

mig a kanyargo folyok vigan utat mutatnak.

V

A kilometerkoveket lesve, mar visszaszamolok

Nemsokara, remelem meglatom a varost.

Robog az auto szantott mezoktol kiserve,

a varosvegi temetot mar el is kerulte.

                                                                                   VI                                                                              

Az elso haz mosolyogva ramkacsint,

talan hianyoztam neki is?

A kicsi a hatsoulesen mar nagyon nyugolodik,

biztosan O is erzi, hogy hamarosan odaerunk.

VII

Beerve a varosba el vagyok varazsolva,

emlekek ozone hirtelen elaraszt.

Nagyot sohajtok es mosolyogva azt kialtom:

Draga szulovarosom, de jo , hogy ujra latlak!

VIII

Meg egy utolso kanyar es meglatom a hazat,

a Noverem integet, a gyerekek ujjongva ugralnak.

Kiszallva az autobol, Edesapam eros kezevel atolel,

en konnyes szemekkel viszonzom es kozben figyelem,

ahogy Noverem a kisfiamat mar kezelesbe is vette.

IX

Beerve a hazba Edesanyam toppan elo a konyhabol,

A latvanyom konnyet csal a szeme sarkabol.

A szivem kicsordul a boldogsagtol,

egymas karjaba borulva, sirunk a boldogsagtol.

X

Mindannyian asztalhoz ulunk a vacsorahoz,

Amit Edesanyam az erkezesemre kivalasztott.

Majd a finom palinkat kitoltve, Edsapam aldasat mond:

Isten hozott haza ujbol, Edesfiam!