Szobor

Az út menti fák alatt
egy padon ül és úgy tűnik vár,
Szelíd szellő márványos fürtjein
súlytalan táncot jár.

Mellig nyitott ingéről
hiányzik pár gomb,
Madarak piszkították
a térdig feltűrt nadrágot.

A pad támláján lóg
bal keze hanyagul,
Jobb keze ölében,
reá száraz levél hullt.

Megbújva a szemüveg mögé
pilláit lehunyja álmodón,
Az út menti fák alatt
így vár örökké egy padon.


Rob Katalin