INDULÁSRA KÉSZEN

'887-nek január havában,

Minden készen állt a grófunk csapatában.

E vegyes csapatban 2OO zanzibári,

Kilenc tisztségtartó és kilenc aszkári.

45O csomag, mint megannyi bábú,

Melyben berakva a sok-sok csereáru.

7O csomag vasdrót példásan átkötve,

Mombászba volt hajón előre elküldve,

Amíg Tavetából oda megérkeznek,

Minderről Dzsumbéval közösen egyeznek.

Közben lezajlik a "búcsúkihallgatás",

Utolsó szultáni szép vendégfogadás,

Még itt, Zanzibárban a szép képviselet,

S Telekiék kapnak ajánlólevelet.

Ajánlja a szultán a helytartóinak,

Hasznára legyenek a barátainak,

Telekinek és a bátor csapatának,

Akik nekivágtak, csak úgy, Afrikának!

De a Star-t is adta, saját gőzhajóját,

Megkönnyítve ezzel azok kezdőútját

Át a partvonalra, kies Pangániba,

Úti karavánok szerény startpontjára.

Legénység s az áru vitorlással rajtol,

Eddig minden bérlőt megőrzött a bajtól!

Afrikai nyelven dháu ennek neve,

Magyarul -gondolom -kis vitorlás lenne.

  AZ ELŐŐRS ELINDUL

Huszonegyedikén, mármint januárban,

Egyben a legénység utazó ruhában.

Világos ingüknek feltűrve az ujja,

Otthon maradt mindnek drága "ungudsuja":

Asszonya, kunyhója és a gyermeksereg,

Vidáman lármáznak, senki sem kesereg!

Napnyugta van, síp szól, nem gondolnak másra,

Teleki épp most ad jelt az indulásra!

Dagad néhány árboc,szélcsendben a tenger,

Elcsendesedik most szinte minden ember.

     INDUL A STAR GŐZÖS IS

Star gőzös is rajtol, úgy két nappal rája,

Galambősz öregúr ennek kapitánya.

Épp most lép Teleki a szép gőzhajóra,

És a vezetőség  -reggel kilenc óra!

Pangáni nincs messze, a gőzös is menne,

Ha Posszeidon uram jó kedvében lenne!

Épp, mikor 4 mérföld takarta a partot,

A tenger nagyura indítja a harcot.

Passzátszél gyermeke izgatja a tengert,

Imára hív a szív fehér embert, négert!

Végül homokpadon, zátonyon leállnak,

Samu s a kapitány most csónakba szállnak,

Segédhajóért a partra csónakáznak,

És száraz nadrággal könnyen partra másznak!

Ez alatt Höhnel a hajón várakozik,

Miközben az apály dagályra változik.

Jön a segédhajó, a Star is pöfékel,

Pangániban köt ki tüstént Höhnelékkel.

Városnak, folyónak ugyanaz a neve,

Kicsi a városka és nincsen főtere.

Agyagszínű kunyhók, a kőház az ritka,

Olcsó építkezés mindennek a titka!

Kókuszpálma tábla, ha északra nézünk,

Samuékkal most egy bérelt házba érünk.

Dzsumbé Kimeméta már várja gazdáját,

Ő, ki előre ment s végezte munkáját.

Hozta magával a minikaravánját,

Teleki tudja jól az ő kívánságát:

Elefántcsontokkal tömni tarisznyáját,

Miközben szolgálja Samut, s annak nyáját!

Most ebéddel várja a vezetőséget,

Curry -tyúk fölött ül éppen díszőrséget.

Kókuszdió nedvvel fűszerezett kása

A körítés neve, melynek nincsen mása!

Evett a tisztikar mindebből emberül,

Lám, Afrikában is az étel kikerül!

Miután étvággyal és bőséggel ettek,

Ajánlólevéllel a válihoz mentek.

Ő a helytartója ennek a vidéknek,

Hátha toborzásban segít Höhneléknek?

Szükség van ugyanis még néhány emberre,

A váli pipázott és mosolygott erre.

Amúgy, gyenge ember kinézését kelti,

Teleki érezte, csak az időt tölti!

Kézrázás és mosoly, kint vannak a téren,

Hirdetést tesznek fel mind a két útszélen:

Ki egy teherhordót keres, szerez, talál,

Annak - jutalomként - egydolláros dukál!