Tavetában óvták a nők jó hírnevét,

Karavántagoknak "lehűtötték" hevét,

Hogyha "zaklatásra" adták a fejüket,

A férfiak tüstént megvédték nejüket!

Reggeli döbbenet a sok-sok vándorban:

Senki nem mutatja magát a "táborban"

Bennszülöttek közül, sem leány, sem asszony,

Teherhordó férfi nincs kire vadásszon!

Érthető a "bojkott": meg kell leckéztetni,

Karavántagokat ki kell éheztetni!

Aznap a karaván "nyugalmat élvezett",

Ám a teherhordók nagy része éhezett!

Teleki Samu, hogy tegyen igazságot,

Beindít egy közös "válságbizottságot",

S ajándékot ad a bennszülött tagoknak,

És így, véget vet a különös "bojkottnak".

Másnap helyreállt a "tanyán" a forgalom,

Úgy pezsgett az élet, hogy az nem fogalom!

Lám, hogy féltékenység akkor is létezett,

A szerelmes ember akkor is vétkezett!