A  fotbalról  mÁsként

Elismerem  csodás  sportág  a  fotbalozás,

Üzheti  azt  felnõtt, gyerek, vagy  valaki  más.

Gyermekeknek  kell  a  mozgás,  ez  kötelezõ,

Felnõtteknek  szórakozás, ez  megérthetõ.

De  amikor  a  fotbal  már  sok-sok  pénzre  megy,

A  játékost  adják – veszik  az  idegenek,

Búsás  haszon  viszont  mindig  más  zsebébe  száll,

Ez  már  nem  sport,  hanem  biznisz, s  ettõl  jót  ne  várj.

Ha  egy  csapat  tagjainak  fele  idegen,

S  nem  pedig  a  saját  városából  van  jelen,

Hogy  mondhatjuk  egy   csapatról, hogy  az “ Váradi,”

Ha  tagjai  közt  szerepel  még  más  városbeli ?

A  nemzetköziekre  is  pont  ez  vonatkozik,

Ahol  a  játékost  éppen  úgy  adják - veszik,

Ne  ékeskedjen  egy  ország   a  más  tollával,

Bizonyitson  mindegyik  az  õ  csapatával.

Akkor   látnánk  igazán  meg,  mely  ország  a  jobb,

Sokak  közzül  melyiknek  az  érdeme   nagyobb.

A  gyõzelem  igazinak  akkor  mondható,

Ha  a  gyõztes  csapat  tagja  egy  országból  való

Van  amikor  egy  játékos  nagyon  jó, szuper,

Ne  adják  el  más  csapatnak, mert  Ö  itthon  kell.

Inkább  oktassa  a  csapat  után  pótlását,

Biztos  örömmel  fogadják  az  oktatását.   

Ha  netalán  a  csapatunk  igy  is  gyõzni  tud,

Akkor  az  öröm  igazi, ha  igy  tovább  jut.

Büszkén  mondva  csapatunkról, hogy  az  “Váradi”,

Mert  annak  az  összes  tagja  csakis  helybeli.

Nem  vagyok  én  fotbal  drukker,  nem  is  érdekel,

Csak  a  szerény  véleményem  mondtam  én  itt  el.

Hogyha  evel  megbántottam  valakit  talán,

Emlékezzen  vissza  rám  egy  vesztes  meccs  után.

                                                Kenéz  Gyula

                                    Nagyvárad  2011. Nov. 4.