Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ott feküdt a korházi ágyon. Egy élet látszott széthullani, ugyanis hegymászó volt, akinek épp most vágták le térdből az egyik lábát. Még bágyadt volt, az altató hatása most kezdett csak szűnni. Nővér jött be a szobába, épp jókor, gondolta és megszólalt:
- Nővér, lenne egy kérésem?
- Tessék parancsolni- szólt a csinos nővér, miközben letette a beteg gyógyszereit az asztalra.
- Van ugye számítógép a nővérszobában?
- Igen van- felelte a nővér csodálkozva, furcsa volt ez a kérdés.
- És nyomtató is?
- Az is. De miért? – kérdezte a nővér és egyre jobban furdalta a kíváncsiság.
- Akkor kérhetek egy annyit, hogy keressen nekem egy szép képet a Himalájáról, és nyomtassa ki nekem. - Rendben?
- Rendben. De ma nincs időm, holnap szabad vagyok, holnapután hozom. – Viszlát, és gyógyulást- azzal elhagyta a szobát. A beteg pedig elaludt és azt álmodta, fél lábbal is megmászta a Himaláját.


xxx



Két nap múlva korán ébredt. Furcsa érzések kerítették hatalmába. Tudta, ha nem kapja meg, amit kért, akkor…..nem is akart erre gondolni. Érezni akarta a hegyet, azt a szabadságot, ami a hegymászással jár. Látni akarta a végtelent, a kék égboltot, a felhőket. Hiszen másképpen el sem tudta képzelni az életét. Az órára nézett, fél hét, na végre, kell jöjjön a nővér, és remélte, hozza a képet. Tudta, ettől függ az élete. Mert a hegy, az nem engedi el őt olyan könnyen. Nem volt vallásos, de kérte most a hegy szellemét, segítsen…
Végre, nyílt az ajtó és belépett a nővér.
- Jó reggelt – köszönt. – Itt van, amit kért, - azzal egy gyönyörű A4-es nagyságú képet adott át neki, a Cso- Oju-ról, Tibeti nevén a Türkiz Istennőről.
- Köszönöm,- szólt a beteg, nézte egy darabig a képet, aztán halkan így szólt:
- Még annyit kérek öntől, ott van a szekrényem az ágyammal szemben, ragassza fel a képet, az ajtajára.
- Rendben, de én is kérdezek valamit. – Minek önnek ez a kép?
- Hát annak, - felelte a beteg, és a szeme felragyogott, mint a nap,- hogy nézni fogom,amíg itt fekszem, hagyom, hogy hasson rám, ihlessen meg és támassza fel bennem a vágyat a meghódítására. S ez a vágy erősebb, mint a depresszió, mint a lábam hiányának a fájdalma, és így esélyem van arra, hogy egy új élet kezdődjön. Mert azt tudom milyen érzés egészségesen hegyet mászni, de egy műlábbal, azt még nem…, de hamarosan tudni fogom.
A nővér akart valamit mondani, de meggondolta magát, ránézett a hegyre, s az mintha csendre intette volna őt. Hiába, aki szereti a hegyet, azt a hegy is szereti, és magához vonzza örökre..

Megtekintések: 75

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt ötvös irma Szeptember 22, 2011, 9:50am
BECSÜLENDŐ A BETEG KITARTÁSA.IGY KELL ÉLNI!!!!!!!
Hozzászólt Csőregi Márton Július 4, 2011, 9:24pm

Csak gratulálni tudok Erős Zsoltnak az elért sikereiért.Mindég nagy csodálója voltam a Himalája "tigriseinek"a kezdetektől fogva,az 53-as angol expedició sikeres hódításának,E.Hillary és Tenzing Norgaj legelső Everest megmászása volt számomra az etalon,valahányszor hegymászás közbe ,derékig érő hóba,hóviharba másztunk.

  Olyankor az járt a fejembe,hogy mindez semmi,ahoz képest amit a Himalája meghóditói véghez vittek minusz 4o-5o fokos hidegbe.Mindég ez adott erőt amikor télen fagyban ,viharban kellett mint hegyimentő,a kötelességünket teljesíteni.

Hozzászólt Rokonál Ágnes Július 2, 2011, 3:42pm
Kedves Mónika! Utolsó két mondatod "övön aluli" - és köszönet azért, hogy megfogalmaztad.
Hozzászólt Tállai Enikő Július 1, 2011, 9:46pm

Kedves Zsolt!

Köszönöm, hogy elkezdted a történetet. Egyetértek, hogy a legmélyebb lelki gödörben is kell a remény és a "jó" hozzáállás a veszteséghez, tragédiához. Csak így tudjuk elfogadni a helyzetünket, állapotunkat.

Hozzászólt Szabó Simona Mónika Július 1, 2011, 8:44pm
Mind azt hisszük,
nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg.
De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen
elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a
reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A
reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem
számítunk, attól változik meg az életünk.

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek