Ott feküdt a korházi ágyon. Egy élet látszott széthullani, ugyanis hegymászó volt, akinek épp most vágták le térdből az egyik lábát. Még bágyadt volt, az altató hatása most kezdett csak szűnni. Nővér jött be a szobába, épp jókor, gondolta és megszólalt:
- Nővér, lenne egy kérésem?
- Tessék parancsolni- szólt a csinos nővér, miközben letette a beteg gyógyszereit az asztalra.
- Van ugye számítógép a nővérszobában?
- Igen van- felelte a nővér csodálkozva, furcsa volt ez a kérdés.
- És nyomtató is?
- Az is. De miért? – kérdezte a nővér és egyre jobban furdalta a kíváncsiság.
- Akkor kérhetek egy annyit, hogy keressen nekem egy szép képet a Himalájáról, és nyomtassa ki nekem. - Rendben?
- Rendben. De ma nincs időm, holnap szabad vagyok, holnapután hozom. – Viszlát, és gyógyulást- azzal elhagyta a szobát. A beteg pedig elaludt és azt álmodta, fél lábbal is megmászta a Himaláját.


xxx



Két nap múlva korán ébredt. Furcsa érzések kerítették hatalmába. Tudta, ha nem kapja meg, amit kért, akkor…..nem is akart erre gondolni. Érezni akarta a hegyet, azt a szabadságot, ami a hegymászással jár. Látni akarta a végtelent, a kék égboltot, a felhőket. Hiszen másképpen el sem tudta képzelni az életét. Az órára nézett, fél hét, na végre, kell jöjjön a nővér, és remélte, hozza a képet. Tudta, ettől függ az élete. Mert a hegy, az nem engedi el őt olyan könnyen. Nem volt vallásos, de kérte most a hegy szellemét, segítsen…
Végre, nyílt az ajtó és belépett a nővér.
- Jó reggelt – köszönt. – Itt van, amit kért, - azzal egy gyönyörű A4-es nagyságú képet adott át neki, a Cso- Oju-ról, Tibeti nevén a Türkiz Istennőről.
- Köszönöm,- szólt a beteg, nézte egy darabig a képet, aztán halkan így szólt:
- Még annyit kérek öntől, ott van a szekrényem az ágyammal szemben, ragassza fel a képet, az ajtajára.
- Rendben, de én is kérdezek valamit. – Minek önnek ez a kép?
- Hát annak, - felelte a beteg, és a szeme felragyogott, mint a nap,- hogy nézni fogom,amíg itt fekszem, hagyom, hogy hasson rám, ihlessen meg és támassza fel bennem a vágyat a meghódítására. S ez a vágy erősebb, mint a depresszió, mint a lábam hiányának a fájdalma, és így esélyem van arra, hogy egy új élet kezdődjön. Mert azt tudom milyen érzés egészségesen hegyet mászni, de egy műlábbal, azt még nem…, de hamarosan tudni fogom.
A nővér akart valamit mondani, de meggondolta magát, ránézett a hegyre, s az mintha csendre intette volna őt. Hiába, aki szereti a hegyet, azt a hegy is szereti, és magához vonzza örökre..