A magok és a cigányzene.

Kint ültünk a barlang bejárata előtt és beszélgettünk. Gyönyörű tavaszi idő volt, a szomszédos erdőből kihallatszott az énekes madarak tavaszi „koncertje”.Nem kövön ültünk, ahogy én szoktam, hanem egy padon, nem engedhettem meg Rékának, hogy kőre üljön, hiszen nő és könnyen felfázik. Ezért cigány barátaimmal arrább vittük a követ elég nagy nehézségek árán, majd készítettem egy padot, azon csücsültünk most és a beszélgetés mellett néztük a kis kertünkben lévő apró veteményt és virágokat. Szépen kelt minden, a saláta a sárgarépa vagy murok, ahogy mifelénk mondják, a petrezselyem a spenót a hagyma, íme ez lett a munkánk eredménye. A magokat a városi zöldségpiacon vásároltam Réka fizetéséből. Volt is egy kis kellemetlenségem, amikor megjelentem a piacon, ugyanis nem a szakadt és büdös ruhámat viseltem, hanem tiszta, viszonylag új ruhát és nyoma sem volt rajtam az eddigi elviselhetetlen, csak más számára, bűznek. S mivel hetente egyszer, amikor a városba jövök, sosem hagyom ki a piacot és környékét, sok ember megfordul itt, az elárusító ahol megálltam felismert. Tamáskodva nézett rám és rögtön meg is szólalt.

-Nofene, úgy látom új ruhád van, kíváncsi lennék rá honnan, vagy tényleg ilyen nagylelkűek az emberek?

- Nem rád tartozik- feleltem mosolyogva, és a szemem sarkából figyeltem hogy reagál erre,  -szeretnék, vagy tíz fajta magot vásárolni, ha lehet- tettem hozzá.

- Á szóval nem csak ruhád, de pénzed is van, sajnos más dolgozik reggeltől estig, s te, aki semmit sem csinálsz, abból élsz amit más ad. Hirtelen elhallgatott majd megkérdezte.

- Minek neked mag?

....

- Már vártam ezt a kérdését, ugyanis Rékával átbeszéltük, az életünk változtatása komoly nehézségekbe fog ütközni az emberek gondolkodása miatt, és amennyire lehet felkészültünk minden rosszra, mert ha az ember felkészül, nem érez fájdalmat, hisz tudod, mit várhatsz el, ha viszont az ellenkezője történik, akkor a meglepetés kellemes érzése az, ami segíteni fog.

- Ez sem rád tartozik- feleltem, de most már nem mosolyogtam, hanem egyenesen a szemébe néztem. - Kiszolgálsz, vagy megyek máshoz, ott vásárolok.

- Jól van jól, nem kell ennyire felkapni a vizet – szólt, fejét kicsit lesütötte, nem nézett bele a szemembe- kíváncsi sem lehet már az ember?

- Milyen magokat szeretnél venni?

Elmondtam neki, mire nagyon gyorsan elő is szedte őket, az előbbi kissé goromba viselkedése nyomtalanul eltűnt, helyét egy nyájas mindenre kész tulajdonság váltotta fel. Gyorsan bele tette őket egy zacskóba, megmondta az árát, és amikor kifizettem, elköszöntem, indultam már az utamra, utánam szólt.

- Máskor is gyere hozzám, ha valamire szükséged van…,- ezek voltak szavai miket utánam intézett. Na ugye, ugye…

xxx

 Néztük tehát a kis kertünket, szótlanul némán, Réka volt, aki megtörte a csendet.

- Látod milyen érdekes az élet, ezekből a kicsi apró magokból, amik ki vannak téve a természet viszontagságainak lesz az élelem, ami minket táplál. És nem mindegyik mag, amit elültetsz kel ki. Van, amelyik elhal különböző okok miatt. Nem szóltam vissza, mert eszembe jutottak Jézus szavai a magvetésről. Megijedtem és lopva Rékára pillantottam, úristen ki ez a nő és miket beszél itt össze? Honnan van ez az óriási bölcsesség benne, és miért tanít engem, miért szeret egy koldust? Ezek a kérdések tódultak hirtelen az agyamba. Réka pedig tovább beszélt.

- Egyáltalán nem vagy te koldus, figyelj,mert érdekes dolgokat fogok mondani. Az emberi szív a csatatér, amelyet két óriási erő szeretne birtokba venni. Isten is ültet, de sajnos ültet még valaki más is. Isten magokat ültet ilyeneket, hogy jóság, kedvesség, öröm, békesség, szeretet, jólét, vidámság, gazdagság. A föld készen áll. Igen ám de megjelennek benne a gyomnövények is, ezt az ellenség veti, s ami úgy néz ki gyorsabban nő, mert ellenállóbb a jó magoknál. Furcsa, de így van, nézzél meg egy termőföldet, a gyom a legkisebb földben maradt gyökér nyomán is pillanatokon belül kikel, ellenálló és gyorsabban fejlődik, mint bármi más. Tehát úgy néz ki a rossz erősebb a jónál.

Hallgattam és azt vettem észre magamon, szinte iszom a szavait. Átkaroltam forrón megcsókoltam, engedte és olyan szenvedély volt a szemében, amit nő szemében még nem láttam, hirtelen étragadt rám is. Réka nem engedte, hogy túlságosan messzire menjek, úját rátette a számra, óvatosan eltolt magától és tovább beszélt.

- Tehát eleve a rossz előnyben van a jóval szemben, nemcsak azért, mert ellenállóbb, makacsabb, de azért is, mert a jó magokkal sokat kell foglalkozni, állandóan kapálni, öntözni, és vigyázni kell rájuk, ha azt szeretnénk teremjenek. Az emberek pedig azt hiszik, semmit sem kell tenni a jó magok érdekében. Ezért mondja Jézus, aki őt követni akarja, vegye fel a keresztet, mi a kereszt, a jó magokkal való foglalkozás, ami bizony nehéz. De ki mondta, hogy az élet könnyű, mert Ő sosem, igaz azt mondta segítséget, kapsz az úton, de azt neked kell, végigjárd.

Buksi vadul ugatni kezdett a barlang túloldalán. Ott volt neki a helye a kutyapajtájában, időnként meg is kötöttük, ha szükség volt rá. Tavasszal ugyanis a mezei virágokkal együtt, az első kirándulok is megjelennek a tájon, sokszor kicsi gyerekekkel, akik félnek a kutyáktól. Most is ilyesmire számítottunk, amikor mind a ketten felpattantunk a padról, hogy megnézzük, miért ugat Buksi. Nagy volt a meglepetésünk, az ösvényen a cigányvajda és Rebeka igyekeztek felénk. Nálunk a vendég ritka, mint a fehér holló, ezért azt sem tudtuk hová legyünk örömünkben. Bizony néha jó a vendég a háznál…

xxx

Ilyen kellemes délután még nem volt nálunk, a barlangban, egy régi petróleum lámpa, adta a fényt a lassan leereszkedő szürkületben. Viszont a csendes környék teljesen megelevenedett a barlang előtt megjelent vagy tíz, tizenöt pad és kisebb nagyobb asztalok. Vagy harminc cigány és cigányasszony ült a padokon, söröztek, beszélgettek, a hangulatot persze mi adtuk meg négyen a barlangból. A vajda már jócskán felöntött a garatra, szemei csillogtak és keze egyre inkább Rebeka hosszú szoknyája alatt matatott. Bennem is volt jócskán, de elég jól bírom az italt, csak ha jó a társaság. S hogy jobb legyen a hangulat megérkezett a cigányzenekar. Pillanatokon belül felcsendült a nóta:

- „Téglaporos a kalapom, mer a téglagyárba lakom. Onnan tudják, hogy ott lakom, hogy téglaporos a kalapom.”

A következőt már mindenki hangosan énekelte:

- „ Egy lej a mozi, két lej a csoki, három lej a rágó gumi, hej

- S én ülök a padon s árulom a magom, s hej de fasza gyerek vagyok…”

A Nap barátom pedig végleg búcsút vett tőlünk, eltűnt a hegyek mögött. Nyomában mély csend és béke szállt a tájra, amit csak a mi vidám éneklésünk zavart, semmi más.