A Nibelungen szó értelme

Anélkül, hogy etimológiai magyarázkodásba bonyolódnánk, vegyük egyszerűen tudomásul,  a Nibelungen szó alatt egy Attila korabeli Rajna menti nép értendő, akit aztán a burgundokkal lehet azonosítani.

Feltűnő, hogy míg a német nyelven írt szövegekben a Nibelungen (Nibelungenlied, Nibelungen-Strophe, Nibelungen-Code) egyértelműen többes számban van (mint Burgunden, Hunnen, stb.), addig a magyar nyelvű idevonatkozó írások kivétel nélkül  egyes számot használnak, Mint Nibelung ének, Nibelung strófa, stb.

(Lásd még: Wahring Deutsches Wörterbuch, Bertelsmann Lexikon Verlag, Güntersloh/München, 1986/1991, 926 oldal).

A szerzőről

Neve és személye mind a mai napig ismeretlen. Abban azonban ma már egyetértenek a szakértők, hogy egyetlen szerzőről van szó és, hogy 1200 körül írhatta le az általa egybefoglalt mondát. Az is világos, hogy a szerző egy jól képzett személy volt, jó kapcsolatokkal és kiemelkedő tehetséggel rendelkezett. Ezen kívül az is vitathatatlan, hogy a szerző kiváló ismerője volt a Duna vidéknek Ingoldstadttól Esztergomig.

Vagy a klerikusok, esetleg keresztes lovagok, vagy pedig a lovagi költők között kell keresni személyét

A műfajról és a történetről

Műfaját tekintve a legkomolyabb szakértők is egyaránt nevezik mítosznak, eposznak és mondának is.

A Nibelunk énekben keverednek a történelem előtti mitikus elemek, az Attila kori történelmi elemekkel és a X-XII századi reális elemekkel, oly módon, hogy ezek mind egy síkra vetítve folyamatos történetet adnak.

A történet leírásától, tekintettel a tulajdonképpeni témához viszonyított hosszúságára,  eltekintek. Bizonyos mozzanatokra, eseményekre történik majd utalás.

A helyszínek

A Nibelungen első része a Rajna mentén játszódik Xanten, de főleg Worms központtal. Ez a mi szempontunkból kevésbé érdekes.

A második rész majdnem teljes egészében a Duna mentén történik, a következő útvonalon: Fergen (Pförring) – Pledelingen (Plattling) – Niedernburg apácakolostor (Passau) – Eferding – Bechelaren (Pöchlarn) – Medelicke (Melk) – Traismauer – Wien (Bécs) – Hainburg – Misenburc (Wieselburg = Moson) – Etzelburg (Gran = Esztergom)

Ez az útvonal két alkalommal is leírás tárgya, először amikor Kriemhild Attilához utazik az esküvőjükre, aztán amikor Kriemhild unszolására Attila meghívja ennek rokonait.

A mi szempontunkból érdemes Passauval,  Niedernburg kolostorával, valamint Etzelburggal (Esztergommal) foglalkozni. Ezek a helyszínek szerepet játszanak úgy a Nibelungenban, mint a valóságban Gizella királyné életében is.

A mondában Kriemhild nagybátyja Pilgrim (Pelegrinus) passai püspök, aki az Etzelburgba tartó unokahúgát elkíséri Plattingtól a niedernburgi kolostorig (mintegy 55km), ahol Kriemhild az éjszakát tölti.

Gizella pedig, aki a források szerint unokahúga, de legalábbis rokona a valóban létezett Pilgrim püspöknek, István halála után 1042-ben visszatér Bajorországba, belép a niedernburgi kolostorba, sőt ennek apátnője lesz egészen 1060-ban bekövetkezett haláláig.

Sajnos a Gizella és Pilgrim közötti rokoni kapcsolatok fokát és természetét nem sikerült kiderítenem. Az általam elérhető családfák összehasonlításából nem, hogy nagybácsi-unokahugi kapcsolat nem olvasható ki, de egyáltalán semmiféle rokoni kapcsolat sem deríthető ki, és az ezt állító, egyébként nagyon szavahihető források nem tárják fel esetleges bizonyítékukat. 

A második érdekes helyszín Esztergom. A tudomány mai állása mellett Etzelburg egyértelműen azonos Grannal, azaz Esztergommal. A szerző annyira jól ismerhette a helyszínt (a III. Béla által a XII. Században kiépített királyi várat), hogy részletesen leírja a széles teret, ami a templom és a vár között van és a királyi termet boltíveinek részleteivel. Az 1934-38-ban kiásott és részben helyreállított királyi várban mindez ma is ellenőrizhető. 

A szereplők

A mondában majdnem minden szereplőnek van egy, vagy két valós mintaképe. A mi szempontunkból csak három személy számít érdeklődésre: Pilgrim püspök, Etzel és Kriemhild.

Pilgrim püspökről már volt szó. Ő a valóságban is létezett. 971 és 991 között volt Passau püspöke. Az is tudott róla, hogy sokat tett a kereszténység terjesztése érdekében Magyarországon. Egyes források szerint ő maga keresztelte meg Gézát és családját.  A Niebelungen kutatók szerint azt a tényt, hogy Pilgrim személye a mondában hosszan és nagyon előnyös színben van ecsetelve azzal magyarázható, hogy ezen keresztül Wolfger von Erla passaui püspök (1191-1204) kívánt magának emléket állítani, a Nibelungent olvasók tudták, kit kell Pilgrim alatt érteniük. Vannak eléggé megalapozott feltevések, miszerint a monda megírását épp ez a Wolfger von Erla püspök rendelte meg.

Etzel Az ma egyértelmű, hogy Etzel Attilával azonos.  Az is köztudott, hogy Attila valóban döntő vereséget mért a burgundokra (436).

Csakhogy Attilát a legtöbb forrás kemény, kegyetlen uralkodónak, Isten ostorának nevezi, míg Etzelt a Nibelungenban egy toleráns, kompromisszumra hajló, a hűséget és a vendég tiszteletét sokra tartó, udvarában mai szóhasználattal multikultúrális társaságot maga köré gyűjtő uralkodónak ismerjük meg.  A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy kell egy második példaképnek is léteznie, az pedig nem más mint Szent István magyar király.

Az esztergomi vár, mint helyszín is ezt a feltevést igazolja.

Megjegyzendő még, hogy a hunok és magyarok ily módon való azonosítása azért is volt lehetséges, mivel akkoriban nem volt világos elhatárolódás a hun és magyar fogalma között. Így például a Szt. Gallenban portyázó magyarokat is alkalmanként az évkönyvek hunoknak nevezik, sőt Josef Viktor von Scheffel is az 1855-ben írt Ekhehard című elbeszélésében a 926 májusi Szt. Gallen elleni támadást a hunok számlájára írja.   

Kriemhild személyét szintén a kettősség jellemzi. Élete első felében békés, keresztény életet élő, családot szerető hölggyel van dolgunk, míg élete, illetve az eposz második felében a bosszúvágytól elvakult, kegyetlen nővé válik. A kutatók negatív felét Ildikóval (Hildiko, Ildiko) az Attila germán (burgundi?) feleségével hozzák kapcsolatba. A feljegyzések szerint Ildikó (jelentése Hildchen) 453-ban lett Attila felesége. A nászéjszakán Attila erős orrvérzést kapott és ettől, illetve a hányástól megfulladt. Egy monda szerint azonban nem ez okozta halálát, hanem Ildikó mérgezte meg bosszúból megölt testvéreiért.

Ami Kriemhild jó tulajdonságait illeti a kutatók szerint erre Gizella királyné a minta, akinek példás keresztény élete mély benyomást tehetett a szerzőre. A két nő között más párhuzamok is vannak. Éppen úgy mint Kriemhild, Gizella is férje halála után méltánytalan elbánásban részesült, Kriemhildnek is, Gizellának is három testvére volt (Gunther, Gernot és Giselher, illetve II. Henrik, Brunó és Brigida) és Gizella is, akárcsak Kriemhild bőkezűen adományozott.

Konklúzió

Felemelő érzés annak a tudata, hogy a német nemzeti eposz két fontos szereplőjének és az események néhány színterének magyar mintaképei vannak. A XII-XIII században Szent István és Gizella személye Európában jól ismert volt és nagy tisztelet övezte őket. Ma pedig a német kutatók nagy része részletesen ír a magyar háttérről.

Jó lenne, ha mindez a magyarság tudatában is rögződne. Ehhez kívánt rövid írásom

egy szerény hozzájárulás lenni.

Válogatott irodalom:

Györffy György: István király és műve. Gondolat, Budapest, 1983

Johannes Duft/Tibor Missun-Sipos: Magyarok Szent Gallenben. Kétnyelvű kiadás,

Kiadó: Dr.m,ed Tibor Missun-Sipos, St.Gallen, 1992 

Josef Oswald: Pilgrim, Bisch.v.Passau. In: Lexikon für Theologie und Kirche. 2. Auf-

lage  8.Band, Herder, Freiburg i.B., 1963

Josef Victor von Scheffel: Ekkehard, Diogenes, Zürich, 1984

Michael W.Weithmann: DIE DONAU Ein Europäischer Fluss und seine 3000-jährige

Geschichte, Regensburg, Verlag Pustet; Köln, Wien, Graz, Verlag Styria; 2000

Reinhard Schmoeckl: Deutsche Sagenhelden und die historische Wirklichkeit, Georg

Olms Verlag Hildesheim, Zürich, New-York, 1995

Szántó Konrád: Boldog Gizella első magyar királyné élete. Eclesia, Budapest, 1988

Von Helga Lippert und Claudia Maroni: Terra X Große Myten, Deutscher Taschen- 

 Buch Verlag, München, 2008         

Schneider Alfréd