Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

   Szentannai Ferencnek hívták. A Mezőségen, Kolozson tanított. Székely ember volt.

   Végzettségileg román nyelv és irodalom tanár! Hát ilyent azért egy személyben székely emberről ritkán hallani. Érdekes, hogy abban az időben, amikor minden nyakkendős ember elvtárs volt, őt mégis mindenki „tanár úr!”-nak szólította, erre bizonyítékul álljon itt egy idézet.

   „A román nelv tanítása csak akkor volt és akkor lesz eredményesebb a nemzetiségi iskolákban és osztályokban, ha azt olyan szakember tanította-tanítja, aki a román nyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is ismeri, ilyen nyelvi képzéssel is rendelkezik. Ilyen értelemben végzett, többek között, úttörő munkát áldott emlékezetű Szentannai Ferenc Kolozson, akinek tanítványai bármely neves városi tanintézetben, külföldön és az életben is megállták helyüket.” Írta mindezt az „Oktatási gondok az erdélyi magyar tanintézetekben” című munkájában Boldizsár Zeyk Imre, a Szabadság napilap 2006. szeptember 15. XVIII. évfolyam, 215. számában.

   Hát a tanár úr igazán sokszínűen képviselte a kultúrát, minden szinten és minden színben. 1965-től, amikor „pártunk és kormányunk” élére Mikós bácsi került, a kultúrának, komoly felvirágzása indult meg. Igaz volt ebben a virágzásban néha földhiány, mert az üres földbe ültetett kukoricákat elfújta a látogatóba jött kondukátor helikopterének szele. Volt néha gyökér hiány, mert a diszsorba ültetett fenyőket szekercével hegyezték meg, hogy gyorsabban menjen az ültetés, a kondukátor meg késett két napot, s a fák kiszáradtak, de sebaj: lefújták őket zöld festékkel. Na, ez száradjon ki! Volt néha akarat hiány, de akkor három hónapig gyakoroltatták a diszműsort, amely egy negyed órát tartott és tizenötezer gyereket és ifjút mozgatott meg a gépezet. De, azért volt önkéntes munka is, amely alulról szerveződött és annak emléke áldott marad, még ha azidőtájt nem igazán adtak valamit az áldásra és annak égi adójára.

   Szentannai tanár úr felismerte a helyi közösség művelésében rejlő lehetőségét és megszervezte a munkát. Hogy mindenkinek jó legyen és senki se érezze elnyomva közösségileg magát, a magyarokat négyszólamú kórusba szervezte, a románoknak néptáncot szervezett. Na, de mit kezdjen a falu harmadik nemzetiségével, a cigányokkal. Hát, ez nehéz kérdés volt, pedig a párttól többször is sürgették, hogy a kultúrának virágoznia kell.

   Szépen haladtak a magyarok a kórusban. Tényleg tudtak négyszólamban énekelni és nem is akárhogyan. Mondanom sem kell, hogy a tanár úr volt alkalmilag a karmester. Szépen haladtak a románok, szinkronban tudtak igazán szépen táncolni. Természetesen, ismét mondanom sem kell, hogy a tanár úr volt alkalmilag a táncmester. De, mi legyen a cigányokkal? Itt csak a férfiak jöttek számításba és azok mind „kémívesek” voltak, hát milyen kultúrtevékenységre lehet egy durvakezű kőművest rávezetni?

   A tanár úr gondolt egy merészet és nagyot és megírta a pártnak, hogy ő a cigányokkal nem kezd semmit, semmire sem tanítja meg őket, csak azt szedi egy kicsit rendbe, amit ők már úgy is maguktól tudnak. Hát ugye a pártba nem igazán voltak jelen a régi nemesség képviselői, mert ha jelen lettek volna, akkor biztosan értik a tanár úr célzását, de így csak várták, hogy mi sűl ki belőle.

   Abban az időben kolozsi cigányokból három komoly lakodalmi banda is szerveződött, három prímás köré: az egyik volt Herceg, a másik Aladár, a harmadik pedig Pinta. Szóval Kolozsnak is volt hercegprímása, csakhogy ez nem volt bíboros, hanem csak „fistes”, de szó ami szó, jól húzta! Erre gondolt a tanár úr, hogy ezekből fog összehozni egy alkalmi cigányzenekart, más nyelven táráfot! A gondolatot tett követte és meglett a zenekar. Volt vele néhány gond, már egészen az elején, mert ezek a zenészek nem ismerték a kottát. De, nem is akarták megtanulni, hát minek tanulni, hisz volt nekik „filek”, azazhogy fülük!

   Következett a „Megéneklünk Románia” tavaszi kulturális nagyfesztivál. 1970-et írtunk akkor, s a tanár úr be is nevezett mind a három formációval, a megyei szakaszra. Csodálkoztak is egy kicsit a pártnál, amikor diktálta, hogy: „Magyar négyszólamú kórus – vezényel: Szentannai Ferenc”, „Román népzenei együttes, mezőségi román táncokat ad elő – táncmester: Szentannai Ferenc”, „Cigány népzenekar, táráf – karmester:  Szentannai Ferenc”. Mit volt mit tenni, hát felírták őket.

   Na, de az igazi meglepetés csak a fesztiválon következett, mert a négyszólamú kórus csak azért nem lehetett megyei első, mert ... magyar volt, a román népzenei együttes azért nem lehetett első, mert ... magyar volt ... a táncmestere. De, így is becsülettel megkapták a két második helyet és sok fellépésre kaptak meghívást megyei szinten. Sőt a szomszédos magyar-román megyékből is, ahova mindig közösen mentek, igaz, hogy a magyarok a busz egyik felében a románok meg a másik felében ültek, de így volt ez rendjén és békességben, mert mindenki a feleségével volt, vagy a menyasszonyával.

   De a cigányzenekar, az egyszerűen nem akart megállni a megyénél. A fesztiválon felcsörtettek valahogy a színpadra. Ferenc tanár úr egy-két cigány vezényszó, meg némi népies bíztatás után valahogy csak elrendezte őket, mind a hetven tagot a színpadon, s mikor már minden rendben volt, jöhetett a: „Függöny!”. Kinyílt a függöny és nagyot néztek a bizottsági pártelvtársak, hogy előttük egy zenekar kotta nélkül és egy karmester, vezénypálca nélkül, de hát feljegyezték őket és kezdődhetett az előadás. És az elkezdődött, három nyelven: románul, magyarul és cigányul rendre sírtak a hegedűk és a brácsák, szólltak a harmónikák, bőgtek a nagybőgők és a gordonkák. Hárfa, az nem volt, de nem is kellett. Úgy nyerték meg az első helyet, hogy még le se szálltak a színpadról s a bizottság összenézett, ez jó lesz a multikulturalitást képviselni Bukarestben.

   Szóval elutaztak szépen Bukarestbe, a hetven tagú zenekar az állam költségén. Azalatt tíz szocialista panellakással kevesebb született Kolozsváron, mert a „kémívesek delegációba” voltak. Szó ami szó, az ottani elvtársak sem láttak még ennél népesebb multikulturalitást. Csodák-csodája, véletlenek-véletlene vagy áldások-áldása, elég az hozzá, hogy a kolozsi hetventagú cigánytáráf megnyerte a „Megéneklünk Románia – 1970” nagyfesztivál országos első helyét. Mondanom sem kell, hogy minden zenekari tag fehér ingben és öltönyben volt az építővállalat költségén.

   Ősszel pedig olyasmi történt, amire még Ferenc tanár úr sem számított. Románia és Görögország kölcsönös kulturális megállapodásra jutottak és a hetventagú kolozsi cigányzenekar az Athén-i Filharmónia

   Hangversenytermében vendégszerepelt. A plakáton persze a: „Cigány népzenekar, táráf – karmester:  Szentannai Ferenc”, átváltozott „Romániai népi zenekar – karmester:  Szentannai Francisc”-ra. De a kolozsi cigányokat, ez cseppet sem zavarta.

   Akkora önérzetet adott annak a csapatnak, az alkalmi zenekar, alkalmi karmesterével megnyert alkalmi fesztivál, hogy nem sokkal a hazajövetelük után, amikor már minden kolozsvári komolyabb lokálba, alkalmaztak a zenekari tagokból hétvégi muzsikusokat, történt egy érdekes eset.

   Bubi volt a bőgős, vagy „bégés” a Pinta primás bandájába, s egy kicsit ittasan egyik szombat esti műsor után, azt mondja az asztalnál ülő Ferenc tanár úrnak, aki éppen az 1971-es fesztiválra jött felírni a toborzandókat, hogy:

   –„Né háráguggyon, réjám á tanár úr, dé Pintá máma éste úgy élvitte á szólámot, hogy muszáj vót á nágybégével visszáhozzam á táktust!” – Így lett Bubiból, alkalmi prímás és a bőgőből meg, alkalmi hegedű! De a szocializmusban, ez teljesen nyilvánvaló volt, a fő az volt ugyanis, hogy virágozzon a kultúra.

Bíró Ernő – Kolozsvár – 2015. június 3.

Megtekintések: 490

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bíró Ernö Szeptember 11, 2015, 7:49am

Kedves Árpád!

A múlt mindig meszépűl vagy befeketedik, vagyis torzúl az író tollától, annak függvényében, hogy ő maga a cselekmény melyik oldalán volt akkor, vagy melyik oldalán áll most. Szeretném ha az irásaimban a szürkének sok árnyalata lenne olvasható. No egy kicsi ránagyítás, egy kis világosítás és élesítés azért nem árt, mert idővel romlik a szemünk... Javuljon hát az emlékezetünk... Tisztelettel, Ernő.

Hozzászólt Arpad Airizer Szeptember 10, 2015, 6:02pm

Erno csak gratulalni tudok !!! Nagyon is elethuen irod le a multat ,sajnos ma mar nincs sem korus sem tanccsoport nem beszelve hogy a hegeduvirtuozok is kihaltak...ma viszont van (2) Annabal es szinten (2) szuretibal ezt nem kommentalom inkabb a pozitivumot emelnem ki hogy vegre vannak Kolozsi Magyar Napok....es azon meg szep eloadasok (tortenelemhuek) es ehez is Erno neked jar a dicseret .

Hozzászólt FARKAS ILONA Június 15, 2015, 6:28am

Szinte nincs is ritka a régiek között.Én úgy emlékszem hogy szívesen tettük a dolgunkat sokszor erőnkön felül,de szép volt mert fiatalok voltunk és tenni vágyók.Mindnyájunk nevében köszönöm a megemlékezést.

Hozzászólt Bíró Ernö Június 11, 2015, 12:23am

Kedves Eszter!

Az előző bejegyzésben közzétett Májális című novellában, pont arról a nagyravágyó világról van szó, amelyik a népi demokráciát megelőzte. Kiváncsi volnék a véleményére.

Tisztelettel, Ernő.

Hozzászólt Eszter Kovács Június 10, 2015, 9:01pm

Nagyon tetszett ez a visszaemlékezés-végre,hogy reálisan értékeljük múltunkat, és látjuk, hogy sok-sok jóként-jól kihasználható lehetőségünk volt, és én pontosan tudom, hogy az a rendszer bármilyen rosszként igyekszünk lefesteni, számomra Édesanyám megállapítása a legreálisabb-" jó, hogy elvették a földeket, és ilyen világ lett, mert így mindhárman tanulhattok-így valóban én is egyetemet végeztem, és ösztöndíjjal-igaz, hogy ezért megdolgoztam/ tanultam!!! TEHÁT- volt a lehetőség!!!!--EZEK A POZITÍVUMOK ELTŰNTEK A RENDSZER VÁLTÁSSAL-ÉS HELYETTE CSAK A SZEGÉNYSÉG, AZ KIREKESZTÉS ... stb maradt-a szabad rablás-- szabadon mehetsz éhezni, szolgálni a nagyvilágba!!!!

Eszti

Hozzászólt Bíró Ernö Június 9, 2015, 11:09pm

Kedves Ákos!

Valamikor a Tan - Ügy volt, ma már egyeseknek csak munkahely, vagy még alacsonyabban: meló.

Tisztelem a ma is lekiismeretesen dolgozó tanítokat, tanárokat, sőt havonta,

minden első csütörtökön este 22-kor imadkozunk értük. Nekik szántam ezt az emlékezést.

Tisztelettel, Ernő.

Hozzászólt Bíró Ernö Június 9, 2015, 11:02pm

Kedves Mária!

Nagyon örvendek, hogy újból örömet szerezhettem neked.

Ezekkel a történetekkel az a szerencse, hogy ki se kel találni, csak egyszerüen meg kel őket írni.

Szeretettel, Ernő.

Hozzászólt Gálffy Mária Június 9, 2015, 2:20pm

Ernő drága!!

Köszönöm-köszönöm,hogy újra haza vittél volt tanárom,igazgatóm és Édesapám jó barátja társaságába.Na meg a kolozsi híres prímások közé,akik annyiszor húzták Édesapám név-és születésnapján.Olyan örömet szereztél nekem,hogy el sem tudom mondani.Isten áldjon meg !!

Hálásan köszönöm Bernáth Manci(ahogy otthon ismertek)

Hozzászólt Ambrus Ákos Stefan Június 9, 2015, 12:50pm

A ritkák közűl eszembe jutottak hasonló végzettséggel rendelkező tanűgyi káderek,akik megmaradtak hívatásuk mellett,ha olvassák majd ezen sorokat,Szentannai Ferenc mellett ,nekik is gratulálok.Hirtelen Demény Erzsébet, Fülőp Antal a mezőségi- és  Antal Rudolf a Marosmenti iskolákban tanítók közűl jutottak eszembe.Az akkori IP3(Peda) sokukat képezte,kisebb-nagyobb eredménnyel,sajnos ez már a múlté("vóltér a tót ...")                          Jól esett emlékezni,köszönöm és további  felidézéseket olvasnék szívesen(talán nem csak Én)

Tusnád fűrdő,2015.junius 9.                                                Tisztelettel A.Á.

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek